Az eddigi űr-szimulátorok gyakorlata szerint általában egy fel nem fedezett hőst alakítottunk, aki kiemelkedő képességeivel segít valami hatalmas krízis megoldásában. Az I-War valamelyest változtat ezen a szemléleten. Természetesen mi maradtunk a főszereplő, azonban feladatunk egy nagyobb méretű, nem éppen egyszemélyes űrjármű irányítása. Ebből kifolyólag a feladatunk nem csupán a navigációra és a lövöldözésre szűkül le, hanem egy sokkal komplexebb irányítási rendszert kell megismernünk. Az Infogrames nemrég adta ki korábbi játékának felújított verzióját, mely új pályákat is tartalmaz az eredetihez képest, és már alapból támogatja a 3dfx kártyákat.
Az Independence War sztorijába elég mély betekintést enged a közel 14 perces intro. Ebben alaposan megismerkedhetünk a körülményekkel, a szereplőkkel, köztük az Earth's Commonwealth Navy azon kapitányával, akinek a szerepében nekünk kell tevékenykednünk. A kellemesen hosszú bevezető képsorok szerencsére nem a többi animáció rovására tartanak annyi ideig, hiszen a küldetések közben még rengeteg szépen kivitelezett átvezető filmmel találkozhatunk, amelyek tovább viszik a történetet, illetve jobban bemutatják a körülöttünk tevékenykedő szereplőket. Ugyanis a hídon szolgáló tisztek mindegyike is gondosan kidolgozott személyiséggel rendelkezik. A történet aztán annyira gyakran változik, illetve bővül újabb elemekkel, hogy könnyen olyan érzésünk támadhat, nem is egy űr-szimulátorral játszunk, hanem sokkal inkább egy kalandjátékkal. Természetesen az eseményekre, a sztori kimenetelére hatással vannak cselekedeteink, ennél fogva az igencsak szerteágazó történetet nehéz lenne összefogni.
Bár az űrben játszódó szimulációk többsége rengeteg közös vonást mutat, már csak a gravitáció nélküli játéktér miatt is, egy-két apró változtatással mindegyik játékban találkozhatunk, és ez fokozottan érvényes az I-War-ra. Nem biztos, hogy használni tudjuk az X-Wing sorozatban vagy a Wing Commanderben felhalmozott tapasztalatainkat, ugyanis ebben a játékban hajónk egy kicsit "más elven" mozog az űrben, ami már a bevezető képsorokban is jól látszik: a manővereinken úgy lehet érezni, mintha a gravitáció is közbeszólna a sebesség és az irány alakulásába. Tehát valóban érdemes elsőként túlesni a bemelegítő küldetéseken, ha nem akarjuk, hogy a későbbiekben kellemetlen meglepetések érjenek minket.
Az első és legfontosabb dolog, amibe minél előbb bele kell jönni, az az egész hajó elirányítása. Ez alatt nem kizárólag az űrben való lavírozgatást kell érteni, ugyanis hajónk rengeteg szerkezettel lett felszerelve, amelyek szerencsére a csaták során akár fel is mondhatják a szolgálatot. Ezekről a berendezések részletes leírás áll rendelkezésünkre, bár funkciójuk és felépítésük eléggé logikus. Összesen négy poszt kapott helyet a hídon: parancsnokság, navigáció, fegyverkezelő, és mérnök. A parancsnoki hídon olvashatjuk el a küldetésünk leírását, továbbá itt vehetjük át a távirányítást más járművek felett. A mérnöki székből négy szerelőnek adhatunk parancsokat, illetve a hajó energiaellátását szabályozhatjuk. Az időnk nagy részét azonban a másik két helyen fogjuk eltölteni, vagyis a navigációs illetve a fegyverzeti képernyő előtt. Az előbbi helyen a legfontosabb adatokkal kiegészített látómező található, ahol könnyedén beállíthatjuk a következő navigációs pontot, vagy kijelölhetjük a támadásunk célpontját. A fegyverzeti képernyőn pedig a hajónkat láthatjuk külső nézetből, mégpedig mindig olyan szögből, hogy könnyedén követni tudjuk az éppen aktuális célpontunkat. Ez egyébként eléggé megkönnyíti az éppen minket támadó ellenfelek nyomon követését, még ha azok a legkülönbözőbb szögekből is támadnak egyszerre.
A fegyverzetről csak annyit, hogy az induláskor hajónkra csak a legalapvetőbb eszközök kerültek, de így se lesz okunk aggodalomra. A veterán játékosok számára, akik hozzászoktak már az ikerágyúkhoz, talán egy kicsit szokatlan lehet a hajó jobb oldalán elhelyezkedő előre néző tüzelőállás. Egy bizonyos távolságon belül aztán az ágyúk képesek a célpont automatikus követésére is, ez azonban kikapcsolható, ha gyorsabb tüzelésre lenne szükségünk. Rakétákból két félét is használhatunk: távirányításút, vagy önirányításút. A hajón lévő fegyverrendszer segítségével könnyedén és gyorsan indítható párhuzamosan minden célpontra rakéta, sőt arra is lehetőség van, hogy a fegyver hatósugarán kívül eső ellenfélre is rakétát indítsunk.
A hajóra felszerelt pajzsok működése is némileg eltér az eddig megszokottól. Összesen két pajzsgenerátor került fel a hajónkra, amelyek mindegyike egy időben csak egy ellenfél támadását képes hatástalanítani. Pontosan e miatt a tényező miatt kell megfontoltan bánni a fegyver- illetve pajzsrendszerrel, amihez viszont elsősorban sok tapasztalatszerzés szükséges.
A játék grafikája kimondottan szépre sikerült, bár ez talán elsőre nem fog feltűnni. Mindez annak köszönhető, hogy gyakran a hajónkkal nem is abba az irányba haladunk, mint amerre az orra néz, így a navigációt legfőképpen a hajó képernyőjén követjük nyomon, azon pedig inkább csak vonalakból illetve egyéb segédinformációkból felépülő "tájképet" láthatunk. Igaz ugyan, hogy a HUD kikapcsolható, azonban e nélkül képtelenek leszünk elirányítani a hajónkat. A szép grafika tehát jobbára rejtve marad előttünk, amit egy kicsit ellensúlyoznak a dokkoláskor vagy egyéb eseményekkor megjelenő képsorok. És itt kell azt is megjegyezni, hogy bár a program renderelési módja is szép teljesítményt produkál, de manapság már egy 3D gyorsítóval sokkal szebb dolgokat lehet produkálni, viszont a játék kizárólag a Glide-ot támogatja. Ez persze egy 3dfx kártya tulajdonosának nem probléma, de azt hiszem, ma már alapkövetelmény lenne a többi elterjedt kártyához is támogatást biztosítani.
Az I-War kezelése ha nem is komplikált, de elég sok billentyűt kell megjegyeznünk hozzá, hacsak nincs valami jó sok gombbal rendelkező joystickünk. Ehhez persze a kézikönyv alapos tanulmányozgatása szükségeltetik, de a rendszerek leírásai miatt amúgy is sokat fogunk ezzel bajlódni.
Összefoglalva tehát az Independence War egy eléggé összetett, de jól kidolgozott játék. Van benne pár kevésbé logikusnak tűnő megoldás, mint például a korábban említett kizárólagos Glide támogatás, de ide sorolhatnám a játékon kívülre helyezett bevezető animációt is. Az új játékosokat pedig sajnos könnyen visszariaszthatja, hogy a csodálatos 3D-s grafika helyett inkább a navigációs képernyőn látható vektorgrafika-szerűséget láthatják. Azonban ha mindezeken gyorsan túltesszük magunkat, akkor garantált az élmény!
