Bár a Diamond nem túl régóta foglalkozik hangkártya gyártásával, az MX 300-zal máris élre tört a hangkártyák piacán is. Ez az Aureal Vortex 2 technológiára épülő hangkártya méltó vetélytársa nagy konkurensének, a Creative Sound Blaster Live!-jának.
A 3D-s hanggal kapcsolatban ma még van egy kis bizonytalanság. Nem lehet ugyanis tudni, melyik 3D rendszer fog elterjedni a sokféle jelenleg alkalmazott technológia közül: az EAX, az A3D, esetleg a Sensaura még kevésbé ismert rendszere, vagy valami egészen más. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy sokat számít, hogy a kártya - függetlenül attól, hogy melyik technológiát használja - támogatja-e a DirectX-ben lévő DirectSound 3D-t, mert a legtöbb játék feltehetően ezt fogja használni elsődlegesen.
A Diamond hangkártyájának erőssége a 3D hangban rejlik, amit az Aureal Vortex 2.0 hangrendszerének köszönhet. A Vortex 2.0 az Aureal 3D-t ill., az A3D 2.0-t támogatja. Azt hiszem ma már a DirectSound ill. DirectSound 3D támogatás szinte természetes az újonnan megjelenő hangkártyáknál, így erről se hiányzik.
Pár szóban a kártya felépítéséről. A kártya PCI buszos, Quad AC97-es codecje 96 független hang egyidejű lejátszását teszi lehetővé. A kártyán van wavetable egység is, egy 320 csatornás, 4 MB-os DLS szintetizátor. A mintavételi frekvencia 48 kHz-ig állítható. Hardware-esen tartalmaz egy 10 sávos equalizert is. Megtalálhatók rajta a szokásos csatlakozók: vonal- és mikrofon bemenet, belső CD, modem és AUX csatlakozó (ez utóbbira pl. DVD köthető), valamint 2 vonal szintű kimenet az első illetve hátsó hangszórópárnak, illetve a fejhallgatónak. A MIDI/Gameport csatlakozó is szabványnak tekinthető. A kártya hátán lévő négy jack csatlakozó egyébként a dobozos SB Live!-hoz hasonlóan aranyozott.
Alapkiépítésében a kártya maximum négy hangszóró kezelésére képes, de a külön kapható MX50-es kiegészítő segítségével 5.1-es hangrendszert is csatlakoztathatunk hozzá. Az MX300 támogatja a DVD lejátszást is, Dolby Digital rendszerben, de ehhez már minimum 266-os Pentium II-es szükséges. (A kártyához legalább Pentium 90-et javasolnak, 16 MB RAM-mal, ez ma már nem mondható túl nagy elvárásnak.) Az előbb említett MX50-es társkártya mellett még egy kapható, az MX25, mely SPDIF digitális ki- és bemenettel rendelkezik.
A Monster Sound MX 300 3D hangzása már két hangszórós rendszerben (vagy fejhallgatóval) is tökéletes 3D hatást biztosít, nagyon jól el tudjuk helyezni magunkat a térben, mondjuk egy játék közben. A hangterjedés modellezésével, a hullámterjedés törvényszerűségi alapján a chip pontosan meghatározza, hogy a tér egyes pontjain mi hallható. Négy hangszóróval próbálva is remek hangot adott a kártya, a térhatás így teljesebbé vált, hiszen maguk a hangszórók biztosítják a pozícionálást. Játékok közben valamivel jobb 3D hangja volt a kártyának, mint a Live!-nak, de jelentős különbséget nem tapasztaltunk. Ami fontos eltérés viszont a két kártya között, az az, hogy míg a Live!-on lévő processzor rengeteg effektre nyújt lehetőséget (visszhang, kórus, stb.), úgy az MX300-on csak egy 10 sávos equalizer található a hangszín állítására, igaz, ez pedig a Live!-on nics.
DVD lejátszás közben a 3D hangnak köszönhetően szinte moziban érezhetjük magunkat (megfelelő méretű monitor esetén :-). Ha valaki igazán élvezni kívánja a házimozit, akkor érdemes beszereznie egy hardveres dekódert is, mert a szoftveres dekóder programok nagyon leterhelik a gépet, így egy gyengébb gépen legfeljebb képregényt nézhetünk.
A kártya a Plug and Playnek köszönhetően könnyen installálható, de nyomait maradéktalanul eltüntetni már kisebb nehézséget okozhat, esetleg egy teljes rendszer-újratelepítést igényel. A driver installálása után a System Tray-ben megjelenik egy kis ikon, mellyel az összes funkció elérhető. (Igazság szerint elég kevés funkciót jelent ez.) A leghasználhatóbbnak az equalizer tűnt, melyben néhány alapbeállítás mellett lehetőség van sajátjaink elmentésére is. A többi kezelőegység elég spártai, túl sok beállítási lehetőség nincs, jóformán csak a codec csatornaszámát lehet állítani, még a csatlakoztatott hangszórók számát is automatikusan dönti el a gép. A demók közül érdekes módon az egyik nem ismerte fel a hangkártyát.
A kártyához adott szoftverek használhatósága nem vetekedhet a Creative által készítettekkel. A választék kicsi, és minőségben is jóval a SoundBlaster programjai mögött vannak. Az MX300-ashoz adott CD programjai nem nyújtanak túl sok szolgáltatást, és a kártyához se engedi komolyabban hozzáférni az embert.
A Diamond Monster Sound MX300-as kártyáját inkább a játékokhoz vagy DVD-zéshez, házimozizáshoz ajánljuk, zenéléshez semmiképp sem, azon a téren sok kívánnivalót hagy maga után.
