A JoWooD kiadásában megjelent játék alapkoncepciójára egyáltalán nem mondható, hogy lerágott csont lenne, hiszen egy-két gyengébb próbálkozáson kívül még nem igazán láthattunk egy ízig-vérig eredeti gokart-szimulációt PC-n. Ha pedig valakiben felmerülne a kérdés, hogy vajon mit is keres Schumi neve egy gokart-szimulátor dobozán, jó, ha tudja, hogy mint az összes többi nagyágyú, ő is gokartozással kezdte pályafutását, hiszen ez a sport a Formula 1 bölcsődéje.
Maga a játék nagyon egyszerű. Csak egyszemélyes módban játszhatunk, kezdetben három pályán öt ellenfél ellen. Ez az első géposztály, ami a FUN nevet kapta. Itt a program szerint 200 köbcentis géppel mehetünk, mégis ez a legkönnyebb géposztály. Jó esélyünk van a győzelemre, és ha 24 pontot össze tudunk szedni a három nagyon rövid versenyen, már meg is nyílik a következő kategória, az ICA. Ez már nehezebb egy fokkal, több versenyt kell lefutnunk, nehezebb pályákon, gyorsabb (100 köbcentis) kocsival és keményebb ellenfelekkel. Az utolsó kategória szintén úgy nyitható meg, hogy a lehető legtöbb pontszámot elérjük. A pontozás a Formula 1-es szabályok szerint folyik, így az első helyezett tíz pontot kap, a második hatot és így tovább Ez viszont már emberpróbáló versenyeket von maga után. Az FSA-kategóriában ugyanis még maga Michael Schumacher is ellenünk küzd a pályán, és bizony kb. 2-3 másodperccel gyorsabb körönként a többieknél. Ebben a géposztályban szintén 100 köbcentis autókkal hasíthatjuk a levegőt – néha még 150 km/h-ás sebességgel – a legnehezebb pályákon, például a „Sasad Repülőtéren”, ami a magyar pályát szimbolizálja.. Ez már több gyakorlást igényel, mint az előző két kategória.
A fizikai modellezés a laikusok számára elrontottnak tűnhet első ránézésre, de aki már vezetett életében gokartot, csaknem tökéletesnek érezheti a szimulációt. Ez azzal magyarázható, hogy az autókhoz hasonlítva a gokart egészen másképp viselkedik az úton, köszönhető ez a kisebb tömegnek, az autóktól eltérő súlyelosztásnak, a rugózás hiányának és a „slick” (sima, bordázatlan) gumiknak. Egészen más a kormánymű felépítése, aminek az a következménye, hogy a kormánykerék maximális elfordulása kb. egynegyed fordulat. A kanyarvételhez javasolt technika a következő: a kanyarhoz való közeledéskor általában nem kell minden centiméterét kihasználni a pályának, így aztán nem is muszáj teljesen e külső íven futnunk. Általában az útfelület felén haladva ideális megközelítenünk a kanyart, a kanyar közepe táján érinteni a legbelső ívet, majd a kanyar végén nem kell F1-stílusban kiengedni az autót a pálya külső széléig, bőven elég a kanyar utáni kigyorsításhoz az aszfaltcsík közepéig beengedni.
Ezek a járművek (az életben és a játékprogramban is egyaránt) sokkal jobban tartják az utat a kanyarokban, mint a személyautók. Persze ez nem azt jelenti, hogy a „csúszás” fogalma ismeretlen volna a gokart-versenyzőknek. Ezek a kis autók bizony elég gyakran csúsznak, de teljesen más az alkalmazandó technika, mint a nagyobb autóknál. Ennél a technikánál a csúszás megfogásának legbiztosabb módja, hogy nem kormányzunk ellen az autó hátuljának, csak egy pillanatra egyenesbe forgatjuk vissza a kormánykereket. Ellenkező esetben könnyen azon kaphatjuk magunkra, hogy megint pörgünk, de már a másik irányba. Általában a csúszás a gokart-sportban a nagyobb fékezéseknél érezhető, mivel a fékrendszer csak a hátsó kerekeket fogja, ha azok leblokkolnak (állva csúsznak tovább) könnyen megelőzi az autónk hátulja az elejét, és attól fogva már csak utasok leszünk. Ezt a problémát a fejlesztők a játékban úgy oldották meg, hogy egyszerűen nem blokkolnak be a kerekek fékezésnél. De csúszásra a kanyarokban attól még számíthatunk, főleg a felsőbb kategóriákban!
A játék külsejét igazából nem érheti kritika, mert apróbb hiányosságoktól eltekintve szépen kidolgozott 3D grafikával találhatjuk szembe magunkat az igencsak gyengére sikerült intro és menü után. A hangok többé-kevésbé realisztikusak, kivéve az ütközések hangerejét, ugyanis azok hangosabbak, mint a játékban, de ezt már kezdjük megszokni a játékprogramoknál.
Összességében azt lehet elmondani a játékról, hogy nagyon szép, nagyon jó, de sajnos nem igazán nyújt hónapokon keresztül tartó elfoglaltságot, ami abból következik, hogy az első két kategória túl könnyű (kb. egy óra alatt túljuthatunk rajta) az utolsó pedig olyan nehéz, hogy nincs türelme az embernek tovább kínlódni vele, hiszen tudja, hogy esélye nincs a győzelemre.
