Több mint egy év csúszással végre a boltokba került a már nagyon várt harmadik része az űrstratégiai játékok koronázatlan királyának. Egyesek már a Duke Nukem Forevert-t emlegették (ahol a „forever” rosszmájúak szerint a készítési időt jelenti :-), de azért csak elkészült. A játék az első héten rögtön a sikerlista elejére ugrott, de a játéksorozat eddigi rajongói (legalábbis egy részük) elkeseredve irogatják a fórumokon, hogy a kedvenc játékuk harmadik része távolról sem olyan jó, mint az első kettő volt. Személy szerint a kritikák egy részét jogosnak tartom, ennek ellenére – talán mert a játékkal kapcsolatos elvárásaimat megpróbáltam reális szinten tartani – nagyon jól szórakozom vele.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy a játékot azoknak tudom jó szívvel ajánlani, akik már ismerik és szeretik a komplex fordulónkénti stratégiai játékokat. Akik még nem játszottak ilyen tipusú játékokkal, azok számára ennek a játéknak a komplexitása inkább elriasztó lesz, mint vonzó, ezért nekik inkább azt ajánlanám, hogy például a Heroes of Might and Magic, Disciples vagy Age of Wonders játékokkal próbálják ki, hogy mennyire szeretik a menedzselést és a komplex (bár a Master of Orion III játékhoz képest egyszerűnek mondható) döntéseket igénylő játékmenetet. Ennyi bevezető után pedig nézzük magát a játékot!
A klasszikus űrbirodalom-építő játékoknak megfelelően egy kicsiny bolygóról indulunk a galaxis meghódítására. 16 egymástól alaposan különböző fajjal játszhatunk, sőt a fejlesztők még a fajok egyes tulajdonságainak variálását is lehetővé teszik a játékosok részre. Amint a galaxis méretétől az ellenfelek számán keresztül mindent a szájízünk szerint beállítottunk, megkezdhetjük a játékot. A játék fordulónkénti szervezésű, és minden forduló elején megkapjuk az előző fordulóban történt események listáját. Ez tartalmazza többek között a diplomáciai üzeneteket, a felépült és elkészült épületeket, űrhajókat, egyéb fejlesztéseket. A kutatási eredményekről is itt kapunk hírt. Amint keresztülrágtuk magunkat a játék második felében már elég tekintélyes méretű listán (nem ritkán 50-nél is több bejegyzést kapunk), elkezdhetjük a fordulónkban a menedzselést. Szerencsére a bolygók olyan, mesterséges intelligencia vezérelte menedzsert kaptak, akik (vagy inkább amelyek) valóban hatékonyan használják fel a rendelkezésükre bocsátott erőforrásokat és fejlesztik a bolygót az általunk kitűzött céloknak megfelelően. Ennek köszönhetően a bolygók menedzselése kifejezetten könnyű, és ha egy hiba (amire egyébként megígérték a patch-et) nem okozna galibát, akkor valóban csak az átfogó birodalom szintű döntésekkel kellene foglalkoznunk. Ez a hiba azonban elég bosszantó. Amint a bolygó katonai MI menedzsere felépítette és megépítette a legfontosabb épületeket és űrhajókat, azonnal elkezd csapatszállító hajókat gyártatni, és ha nem figyelünk, akkor néhány kör alatt képes akár több százat is elkészíttetni. Mondanom sem kell, hogy ennyire nincs szükség, arról nem beszélve, hogy fenntartásuk rendesen viszi az adó AU-kat is (Antaran Unit, a játék pénzneme). Miután állandóan szemmel kell tartanunk az MI generálisunkat, ez eléggé fárasztó mikromenedzselést kíván a játékostól.
A játékba egyébként a következő fontos területek kerültek beépítésre, amelyen állandóan rajta kell tartanunk a szemünket: diplomácia, kémkedés, kutatás, flotta és felszíni csapatok, űrhajó tervezés, űr- és felszíni csata, pénzügyek, általános birodalommal kapcsolatos beállítások, a bolygók egyenkénti menedzselését lehetővé tevő interfész (amin építhetünk, és szabályozhatjuk a bolygók termelését és pénzügyeit is egyenként), és végül a győzelmi képernyő, ahol a saját és a többi birodalom helyzetéről kapunk átfogó felvilágosítást. Huhhh... Még felsorolásban is sok. Sajnos a játékhoz adott kis kézikönyv, bár elég tartalmas, de sok olyan része van a játéknak, amit nem is említenek meg benne. (Például a kalózok tevékenységére még utalást sem találtam.) Oktató rész sincs a játékhoz igazán, mert a beépített eléggé szűkszavú elektronikus kézikönyvet és az úgynevezett tervezői megjegyzéseket nem tekinthetjük komoly oktatói programnak. Ez annál inkább sajnálatos, mert a türelmetlenebb játékos már jóval azelőtt elveszíti az érdeklődését a játék iránt, hogy magával ragadná a galaktikus konfliktus, harc és diplomáciai cselvetések sorozata. A fejlesztők megígérték, hogy a legfontosabb hibákat orvosolni fogják, és idővel az interneten meg fognak jelenni a stratégiai leírások és oktató magyarázó anyagok is, így az érdeklődő sokkal könnyebben átvergődik majd az egyébként hosszú órákon át tartó betanulási folyamaton.
A játék grafikáján sajnos látszik, hogy 4 éve kezdték fejleszteni, és a fejlesztés elején az volt a jelszó, hogy lehetőleg minden gépen fusson. Az egyetlen felbontás a 800*600-as, ami azonos a Diablo II játékéval. Sajnos az általános képminőség még a Diablo II minőségét sem éri el. Különösen a szöveges részek és a fakó kék interfész az, ami eléggé ósdinak hat. A diplomáciai képernyő animációja más sokkal modernebbnek tűnik, kár hogy ennek a színvonalát nem vitték át az interfész többi részére. A csillagtérkép megfelelő, 3D-ben forgatható, és tele van színes csillagokkal. :-) Egyszóval esztétikus. A problémám ott keletkezett, hogy abban a pillanatban, amint a maximálisan ráközelített helyzetből megpróbáltam egy nagyobb áttekintésre váltani, a rendszer valamilyen okból eltüntette mind a csillagok nevét, mind azt az információt, hogy melyik birodalomhoz tartoznak. Így kénytelen voltam rá- és visszaközelíteni, ha egyszerre kellett nagyobb áttekintő képet kapnom és az adott rendszerek tulajdonosával is tisztában lennem. Az interfész máskülönben elég világosan szervezett, az nem az interfész programozó hibája, hogy olyan sok különböző adatot kell megjeleníteni, hogy a játékos állandóan ide-oda kattintgat a különböző nézetek és információs képernyők között.
A hangok és zenék sokkal jobban tetszenek, mint a grafika. Különösen hangulatos, ahogyan a különböző fajok képviselői zörögnek, csörögnek, szörcsögnek, sőt a robotok képviselője úgy beszél, mint egy fúrógép és egy konyhai mixer keveréke. Mindezt a zajt, zörejt a gép „lefordítja” a játékos számára (angol feliratra). A játék alatt egyébként folyamatosan hallhatóan megy a zene, ami a kellemesen aláfesti a képernyőn történteket. A kedvencem a csataképernyő alatti harci induló.
Aki mindazt elolvasta, amit eddig írtam, abban az a benyomás alakulhat ki, hogy valami unalmas, gyenge vacakról lenne szó. Szerencsére távolról sem ez a helyzet. Ha valaki veszi a fáradtságot, és végigtanulmányozza a játék kézikönyvét, majd legalább 4-5 órát rászán a játék megismerésére, a már említett kisebb-nagyobb bosszantó hibáktól eltekintve egyre inkább elkezdi élvezni az űrbirodalom császárának szerepét. Ez tipikusan olyan játék, ahol hosszú órákat kell eltölteni a játék megismerésére, de ha valaki beleszeretett, akkor utána évekig lehet vele játszani. Ezért is sajnálatos, hogy ezt a betanulási időszakot nem segítették egy hatékony betanító programrésszel.
