Pár évvel ezelőtt mutattunk be kettőt a Sanyo digitális fényképezőgépei közül. Az akkor még ilyen téren újoncnak tekinthető cég az évek során folyamatosan fejlesztette gépeit, és mostanra elég sokféle masinát kínál a kompakt kategóriában. Ezek közül jelen cikkünkben az ultra-kompakt Xacti VPC-J1 modellt mutatjuk be.
A magnézium ötvözet házba épített, megnyerő külsejű kis gép mérete igen apró és tömege is mindössze 200 gramm. Egyik különlegessége, hogy a 2,8-szoros (35 mm-es formátumra átszámítva 37-104-es) optikai zoom beépítése nem a hagyományos módon történt: a lencséket a gép belsejében helyezték el úgy, hogy nem emelkedik ki az objektív a gépből, mint azt megszoktuk más kompakt fényképezőgépek esetén. A gép használata igen egyszerű, a kialakítás során elsődlegesen az amatőr fotósokra gondoltak, akik például nyaralásuk során mindössze az exponáló-gombot szeretnék nyomkodni élményeik megörökítése során.
A gép hátoldalának nagy részét az LCD kijelző tölti ki. Amikor először megláttam, nagyon meglepődtem, hogy a Canon G2-n lévő kis képernyőhöz viszonyítva mennyivel jobb, folyamatosabb képet ad. Megfelelő fényviszonyok között a Sanyo LCD-jének frissítése jelentősen jobb volt, és a képélesség is megfelelő volt (talán a színek voltak kicsit fakóbbak). Az LCD felett található három kis LED, melyek az aktuális fényképezési módot jelzik (állókép, sorozatkép, film). A kijelzőtől jobbra három gomb kapott helyet: módváltás, menü, valamint vaku-mód állítás. Még mindig a hátlapon maradva jobb felül van a zoom (igen jól használhatónak bizonyult a sok fokozat miatt), és egy négyirányú kapcsoló, közepén egy gombbal (Set). A négyirányú kapcsoló segíti a menüben tájékozódást, illetve visszajátszásnál a léptetés és play/stop funkciókat látják el.
A gép tetején található az exponáló-gomb, valamint körülötte a gép bekapcsolását és az üzemmódot kiválasztó tárcsa. Bekapcsolhatjuk a gépet fotózásra, fotózásra LCD nélkül (egy átnézeti kereső is van rajta) vagy visszajátszásra, de itt választhatjuk ki az alapbeállítások menüt, a számítógépes kapcsolódást, valamint a szintén számítógéphez használható webkamera módot is.
A beállítások között találhatunk néhány érdekes – és néhány inkább csak csicsásnak számító – funkciót. Ez utóbbiak közé tartozik például a gép bekapcsolásakor változatos színekben felvillanó kis lámpa az objektív felett, ráadásul még kis zenét is hallhatunk. Érdekes volt a bekapcsolható „audio-guide”, mely annyit jelent, hogy az üzemmód-váltásoknál élőszóban is tájékoztat a gép az aktuális beállításról. Külön mókás, hogy mindezt japánul is hallgathatjuk a nyelv átállításával. Beállítható természetesen a beépített óra, a TV kimenet szabványa (PAL/NTSC), az energiatakarékos üzemmód, valamint lehetőség van a memóriakártya formatálására is. Ha épp nincs kéznél diktafon, az se gond, mert a J1-es még ilyen célú felhasználásra is lehetőséget ad.
A gép bekapcsolás után igen gyorsan inicializálja magát, és már meg is kezdhetjük használatát. Igen jó ötletnek találtam a kétféle menüt. Van egy „Basic” és egy „Expert” menü, így aki nem nagyon akar foglalkozni a speciális beállításokkal, egy jóval kisebb listán kell csak, hogy tájékozódjon. Ez pedig mindössze három dolgot jelent: a felbontást, a felvételi módot (auto, sport, portré, tájkép, esti, „cosmetic”, lamp, slim), valamint az időzítőt (ki/2 mp/10 mp). Expert módban ezek kiegészülnek a tömörítés három fokozatával, a képekhez kapcsolható hangfelvétellel, a fénymérési módokkal (többpontos, középre súlyozott ill. spot), a digitális zoom ki/bekapcsolásával, valamint a fehéregyensúly-, ISO érzékenység- (50/100/200/400/auto), expozíció-korrekció- és fókusz-állítással. A fókuszt állíthatjuk az automata mellett „super macro”-ra (2 cm-től éles képet tud adni megfelelő fényviszonyok esetén), valamint 1 m, 2,5 m ill. végtelen állásra.
A gépbe szerelt CCD érzékelő 3 megapixeles, ami 2048*1536-os felbontást jelent. Ennek ellenére választható egy 2880*2160-as méret is, ami 6 megapixelt jelent, és ebben az esetben interpolációval áll elő a nagyobb kép. Ez bár plusz részleteket nem ad a fotóhoz, mégis érdekes ötlet, mert így eltárolva a képet, majd esetleg a számítógépen később visszakicsinyítve a JPEG tömörítés hibái kevésbé lesznek szembetűnőek. Ha spórolni szeretnénk a hellyel (a géphez csomagolt 16 MB-os SD kártyára 13 darab 3 megapixeles kép fér el), választhatunk 1600*1200-as illetve 640*480-as méretet is. Ahogy azt a mai digitális fényképezőgépeknél megszokhattuk, a J1-ből se maradt ki a filmrögzítési mód, maximum 640*480-as felbontással és 30 kép/másodperccel, hanggal együtt. (Ez gyakorlatilag közel videokamera minőséget jelent, melyet gyors SD kártya esetén a teljes kapacitás mértékében használhatunk ki.)
Az Xacti J1-et a hozzá adott kábellel köthetjük a számítógép USB portjára. Windows XP használata esetén szinte azonnal – más esetben a driver installálása után – megjelenik egy új cserélhető meghajtó, és már másolhatjuk is át fotóinkat a memóriakártyáról. Érdekessége még a gépnek, hogy a számítógéphez csatlakoztatva – a mellékelt meghajtó telepítésével – akár webkamerának is használhatjuk, így például videokonferenciára vagy webes közvetítésre is alkalmas.
A gép által készített képekkel elégedettek lehetünk, megfelelően részletgazdagok és élesek. Rosszabb fényviszonyok között kissé lassú volt az élességállítás, de ez a hasonló kategóriájú gépeknél szintén így van. A vaku elég erős, de sajnos nem szabályozható, így vigyázni kell, nehogy közeli objektumokat túl erős fény érjen. A gépben található 1090 mAh-s Li-Ion akku elég hosszú ideig biztosítja a szükséges áramot, és természetesen cserélhető, így aki hosszabb utazásokat tesz, vihet mellé tartalékot is.
A Sanyo Xacti VPC-J1 egy szép és jól használható kompakt digitális gép, kategóriájának kiemelkedő darabja. Mindez árában is meglátszik: hasonló tudású gépet valamivel olcsóbban is lehet kapni, igaz, nem magnézium-ötvözet házban (és gyengébb filmrögzítési képességgel). A Guards Rt. által forgalmazott gép bruttó 124.990 Ft-ba kerül.
