A Matrix kiadó gondozásában jelent meg a Crown of Glory, kifejezetten a fordulónkénti háborús játékok kedvelőinek. A játék a napóleoni háborúk idejére vezet minket, az 1805 és 1815 közötti időszak eseményeit dolgozza fel.
Nyolc birodalom vezetését vállalhatjuk fel: Franciaország, Oroszország, Poroszország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Svédország, Törökország és a Habsburg Birodalom (akkor még persze Magyarországgal együtt :-). A többi európai és néhány észak-afrikai állam is szerepel a játékban, de azokkal nem játszhatunk. A játékos birodalmát katonai, gazdasági, diplomáciai és fejlesztési területeken vezetheti, ezek önmagukban is egy-egy komplex játékot rejtenek magukban. Szerencsére a fejlesztők olyan automatizmusokat építettek a játékba, amelyek lehetővé teszik, hogy a játékos a fentiekből csak azzal a területtel foglalkozzon, amelyik irányításához kedvet érez, a többit rábízhatja a mesterséges intelligencia vezérelte minisztereire. Óriási léptéket ölel fel a játék és megszámlálhatatlan lehetőséget építettek a szabályrendszerbe is, így mennyiben a játékos a terjedelmes leírást nem tanulmányozza át alaposan, esélytelen a győzelemre.
A Crown of Glory grafikája a műfaj számára megfelelő, az áttekintő térkép jól felépített és a katonai egységeket is könnyen meg lehet különböztetni. Egy-két animáció is fűszerezi a játékot. Az interfész sajnos túlzsúfolt, de ez nem a tervezés hibája, hanem inkább annak tudható be, hogy a játék rendkívül sok lehetőséggel és koncepcióval rendelkezik, így ezeknek a befolyásolására nagyon sok interfész-elemet kellett készíteni, ezért a játékos számára az interfész megtanulása is hosszú ideig tart.
A játék a hangok zörejek szempontjából átlagos, a zenéje viszont a korhű 19. századi klasszikus muzsika felhasználásával nagyon jól sikerült.
Sajnos a Civilizationben és hasonló játékokban megtalálható nagy léptékű áttekinthető statisztikai és irányítási lehetőségek teljesen hiányoznak. A játék alapját a tartományok (mint mondjuk manapság a megyék) jelentik, minden információt az egyes tartományok szintjén kell összegyűjteni és, a parancsokat is ott lehet kiadni, ezért ezek vezérlése, az összefüggések feltárása és a megfelelő lépések megtétele zseniális napóleoni elemzőképességet igényel (valójában ez az egyik legnagyobb kihívás a játékban).
Aki olyan háborús játékot keres, amely képes egy tipikus 19. század elejei katonai hadjáratot és a hozzá kapcsolódó gazdasági és fejlesztési lehetőségeket minden részletében valósághűen szimulálni, annak ez a játék tökéletesen megfelel. Más, hétköznapibb halandó részére a játék túl bonyolult, az interfész is kevéssé felhasználóbarát, így a műfajjal még csak most ismerkedőknek, de még a fordulónkénti játékokkal már felületesen megbarátkozott játékosoknak is inkább olyan játékkal érdemes előbb játszani, amelyik a fordulónkénti játéktípust könnyen érthető és követhető szabályrendszerrel, interfésszel kombinálja. Ilyen játékok például a Civilization sorozat, az Alpha Centauri, a Heroes of Might and Magic sorozat darabjai, vagy például a Master of Orion sorozat második része, amely szintén klasszikussá vált mára.
