26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

F.E.A.R. Extraction Point

A tavalyi év egyik legizgalmasabb FPS-e kiegészítőlemezt kapott.

Írta: Phoenix

Ki ne emlékezne a tavalyi év egyik legizgalmasabb FPS-ére, a F.E.A.R.-re, amelyben a hadsereg paranormális tevékenységekre specializálódott egységének egyik tagját alakíthattuk. Kiemelkedően jó MI, izgalmas tűzharcok, sejtelmes fényeffektek, hatalmas robbanások, mindenfelé röpködő szikrák és üvegszilánkok fűszerezték a játék keményen „tizennyolc-pluszos” jeleneteit. A befejezésből – na meg amúgy is – sejteni lehetett, hogy lesz itt még folytatás. Lett is, íme...

Ismét az elhagyatott városban vagyunk – mert lezuhant a minket kimenteni szándékozó helikopter. A klónozott elit katonák, akikkel élet-halál harcot vívtunk az előző rész végén, most öntudatlanul ácsorognak az utcán, és így még sokkal rémisztőbbek, mert tudhatjuk előre, ezek egyszercsak fel fognak ébredni... Paxton Fettel ugyan meghalt, de hát ebben a paranormális káoszban már meg sem lehet lepődni rajta, hogy újra szembekerülünk vele, csak úgy, mint az Alma nevű különös képességekkel „megáldott” kislánnyal, aki az előző részbe is szerzett nekünk pár izgalmas momentumot. És nekünk ismét át kell verekednünk magunkat az egész klón-bagázson, hogy eljussunk a következő kivonási pontra, ahol egy ugyanilyen helikopter vár minket, aminek talán már tényleg sikerül is kijutnia ebből a kísértetvárosból. Nem, most nem mentjük meg a világot, most menekülünk...

A kiegészítő semmi egetverő újdonsággal nem kecsegtet, ugyanaz az akció, ugyanaz a para, mint a eredeti játékban, néhány kellemes frissítéssel, mint az új fegyverek, amikkel az új ellenségekre lőhetünk az új helyszíneken. Kapunk például gatling-rendszerű gépágyút, ami manapság már tényleg nem maradhat ki FPS-ből, annak ellenére, hogy egy ember egyértelműen nem bírhat el egy olyat. Kapunk sentry-gunt is, ami a falra vagy a padlóra rögzítve automatikusan lövi az ellenségeinket. A kis kedvencem viszont a lézerfegyver volt, amellyel akár akkurátusan ketté is vághatjuk kispajtásainkat, vagy békésebb célok tekintetében például rajzolgathatunk vele a falra. A dolog érdekessége, hogy az előző részből – és a Max Payne-ből, na meg persze a Mátrixból – már jól ismert időlassítást bekapcsoljuk, akkor láthatjuk, amint a lézersugár szépen lassan, de biztosan halad előre a célpontja felé. Fene tudja miért, de rögtön eszembe jutott róla a nemrégiben bemutatott animációs film, a „Túl a sövényen” legviccesebb jelenete, amikor az amúgy is hiperaktív mókus egy energiaital legurítása után könnyed csípőmozdulatokkal kerülgeti ki a lézersugarakat... Egyébként újdonság ide vagy oda, ezeket a fegyvereket érthetetlen módon olyan ritkán kapjuk, és olyan kevés lőszerrel, hogy továbbra is leginkább a már jól bevált Assault gunnal fogjuk kicsipkézni a Penetratorral falra szögezett ellenfeleinket. Helyszíneket tekintve most metró alagutakban, irodai környezetben és egy kórház különféle termeiben harcolhatunk. Na meg egy hatalmas parkolóházat kell végigaprítanunk szintről szintre. Nagyon nem fog feltűnni, hogy nem az alapjátékban vagyunk... Az új ellenfelek is ötlettelenek egy kicsit, van új lépegető harci robot, csak most egy kicsit nagyobb, meg van új láthatatlan-villámgyorsanmozgó-lesbőltámadó monszta, aki nem elektromos kisülésektől kísérve hal meg, hanem szétporlad...

Gondolhatnánk, hogy a Monolith neve már eleve garancia a felhőtlen szórakozásra, és persze ebben nem is tévednénk, de a kiegészítőt már nem teljesen az ő nevük fémjelzi. Ehelyett a TimeGate Studios keze munkáját dicséri, annyira amennyire... Vannak ugyanis a játékkal kisebb-nagyobb problémák. Gondolok itt arra például, hogy mintha már nem a megszokott gondossággal scriptelték volna le a pályákat, mert többször előfordult, hogy nem ott voltam, ahol "a forgatókönyv szerint lennem kellett volna". Sokszor rendkívül félelmetes és zseniálisan megkomponált horrorjelenetek játszódtak le... a hátam mögött... Ezt onnan tudom, hogy némelyiknek sikerült elcsípnem a végét, vagy valamelyik részletét, és visszatöltöttem, hogy megnézzem, mi is történt ott valójában. Aztán a lőszerellátás kiegyensúlyozása sem volt az igazi. Mikor eleve idegesítően kevés lőszerünk van, persze egymás után jönnek a fegyvertelen-láthatatlan barátaink, hogy az a kevés is elfogyjon, aztán mikor végre munícióhoz jutunk, rögtön jön két nehézpáncélos versenyző, akikbe mindet bele is kell adagolni... Ezt egy idő után nemhogy nem találtam szórakoztatónak, de sokkal inkább felhergeltem magam rajta. Azon a marhaságon meg már tényleg ideje lenne túllépni, hogy az elemlámpa kifogy, aztán gyorsan újratöltődik, pláne ha a designereknek már más egyéb ötletük nem volt a feszültség fokozására, mint hogy még több helyen legyen koromsötét.

A fizikát még itt megemlíteném, valahol a negatívumok és pozitívumok között félúton, hogy van ugyan, meg nagyjából jól működik, de csak nagyjából. Elég sok felesleges ütközést produkál, amik újabb figyelemelterelő-zavaró hangokat eredményeznek, amikből egyébként is van elég. Hogy csak példaként említsek egyet, egy lelőtt klón-katona keze az ajtó mögé szorulva rezgett, alig láthatóan, de minden ütközésnél olyan hangot adott, mintha az egész ember esett volna össze. Mindezt egy olyan helyen, ahol huzamosabb időt kellett eltölteni. És ezt sajnos nem is mondhatom ritka esetnek.

Vannak persze pozitívumok is az alapjátékhoz képest, legalábbis nekem úgy tűnt. A linearitást például igazán nem róhatjuk fel a játéknak, gyakran előfordul, hogy kettő, esetleg több irányban haladhatunk tovább, de ilyenkor meg az az érzése van az embernek, hogy valamiből kimarad... Hiába, nekem már semmi se' jó... :-) Aztán a játékos szeme láttára átalakuló terek is egy kicsit szebben lettek megoldva, ezekből egyik-másik igen tetszetősre sikeredett, viszont ezeknél más sokkal szebbeket is láthattunk a nemrégiben bemutatott Preyben.

A kiegészítő nagyjából öt óra alatt végigjátszható. A vége valószínűleg mindenkiben felemás érzéseket fog kelteni, akár jót, akár rosszat vár... Kicsit csalódott vagyok. Összegeznem kellene az Extraction Pointot. Végül is ez egy remek játék folytatása, és – mondhatni – éppen olyan jó, mint az alap. Éppen olyan. Se nem jobb, se nem rosszabb. Ugyanabból a fílingből még egy kicsi.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

85%
grafika
8
hangok
8
játszhatóság
9
hangulat
9
Pozitívumok
  • Épp olyan jó, mint az alapjáték
Negatívumok
  • ...de nem lett jobb az alapjátéknál

F.E.A.R. Extraction Point

Platform:

Fejlesztő: Timegate Studios

Kiadó: Vivendi Universal Publishing

Forgalmazó: N-Tec

Megjelenés: 2006. november

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!