Akkor és most Az idő megy tovább. Hat év telt el a Guild Wars Prophecies eseményei, Ascalon felperzselése óta. Lion's Arch krónikásai összeállítottak egy jelentést az összes tyriai fajról és nemzetről, mind a már ismerteket, mind az újonnan felfedezetteket belevéve. Ismerd meg a hamarosan megjelenő Guild Wars: Eye of the North helyszínét!
Ascalon
Ascalon hatalmas királysága látott már szebb napokat, mint most, a Charr könyörtelen támadásaitól megalázva. A bátor hősök lelassították ugyan a hordák beáramlását, de nem tudták végleg feltartóztatni őket. Az Adelbern király parancsnoksága alatt felvonuló hatalmas sereg védi a nemzetet az ellenség behatolásával szemben. Néhány évvel ezelőtt a király és egy csapatnyi hős lecsapott a charrok Titán istenségeire, de ennek ellenére a király csapatai folyamatosan morzsolódnak fel, miközben egyre délebbre szorítja őket az ellenség.
Ezen szörnyűséges időkben ascaloniak egy bátor csapata úgy döntött, hogy lecsap a charr erőkre, az ő saját hazájuk területén. Ezek az egységek – sokan közülük olyan emberek, akik megmenekültek a charr rabszolgaságból – beszivárogtak a Charr vonalak mögé, és mélyen az ő területükön alakítanak ki maguknak bázisokat, eközben kirabolva a megszállókat, eltérítve utánpótlásukat és csapataikat Ascalontól.
Charr
A charr csapatokat nagyon megrázta isteneik halála. Éveken keresztül a sámánok kasztja irányította légióikat, akik a nép által tisztelt Titánokra hivatkozva gyakorolták hatalmukat. Csakhogy amikor az Adelbern király vezette hősi csapat megmutatta, hogy a Titánok nem is annyira halhatatlanok, a charr hierarchia legteteje megrendült. Charrok egyedül és egész harci csapatokban szakítottak addigi hitükkel, de az összes ilyen eretnek felkelést leverte a vallásos berendezkedés.
Még mindig a széthúzás jellemzi a charrokat. Míg a sámánok eltökélt szándéka az ascaloni emberi ellenállás leverése, óvakodniuk kell a saját népükben lévő lázadókkal és eretnekekkel szemben is.
Kryta
A White Mantle is veszteséget könyvelt el, amikor az istenségeikről kiderült, hogy bár erősek, de valójában ők is halandók. Mikor minderre fény derült, Krytában polgárháború tört ki, és a Shining Blade megpróbálta visszaállítani az ősi királyi család hatalmát.
Veszteségeik ellenére a hatalmas védelmi rendszert kialakító White Mantle veszedelmes ellenfél maradt. A Shining Blade felismerve, hogy katonai erővel nem képesek közvetlenül legyőzni őket, ügynököket küldött Tyriába, hogy új fegyvereket és szövetségeseket kutassanak fel saját sikerüket elősegítendő. Mindkét fél Kryta békéjének helyreállítását tűzte ki célul, mindegy, milyen áron.
Deldrimor törpéi
Jalis Ironhammer király helyreállította a rendet Shiverpeaksben, szétszórva a Stone Summit erőket és kiszorítva őket Sorrow's Furnace területéről. A Rubicon Könyvének visszaszerzése után Deldrimor népének figyelme ismét a Mélység, a Tyria alatt elterülő hatalmas barlangrendszerek felé fordult. A Könyv egy jövendölése a Nagy Törpe – a törpe faj megtestesítője – és a Nagy Pusztító – egy hatalmas pusztító erővel és korlátlan gonoszsággal rendelkező lény – közötti végső összecsapásról ír.
The Depths
A törpék korlátozott mennyiségű információt szolgáltattak a földalatti területeken felfedezett rejtélyekről. Az első jelentések egy óriási méretű, összekapcsolódó földalatti komplexumról számolnak be, melyet a törpék "Tyria Mélységei" néven emlegetnek. A Mélység természetes barlangok és mesterséges üregek kombinációja, melyeket a törpék és egyéb földalatti fajok alakítottak ki. Egyes részei korábbi civilizációk lakhelyéül szolgáltak, jóval azelőtt, hogy az emberek betették a lábukat Tyria földjére.
A Mélység barlangjait mágikus kapuk kapcsolják össze, melyek több mérföldnyi utazást tesznek lehetővé a sziklás talajon át. Ezeket az átjárókat az Asura néven ismert lények készítették. Nem sokat tudni róluk, mivel tagjaikat nem látták már ősidők óta a felszínen, de a legendák szerint apró teremtmények, nagy szemekkel és hosszú fülekkel. A törpék hatalmas varázserőt és intelligenciát tulajdonítanak ezeknek a rejtélyes lényeknek.
The North
A törpék Shiverpeak teljes hegységét felfedezték, egészen a civilizált tájaktól északra található távoli részekig. Maga Jalis király is elkísért egy kis expedíciót ezekre a területekre, hogy találkozzon a norn vezetőkkel. (A nornokat a törpék már régóta ismerték.)
Ezek a magas fél-óriások alapvetően emberi vonásokkal rendelkeznek, de nem igazán érdeklik őket a hegyeken túli népek dolgai. A függetlenséget komolyan vevő norn faj nem egyetlen nemzetként él, ehelyett az egyéni bátorságot és harci jártasságot tartják a legfőbb értéknek. Leghíresebb vadászaik tanyát vernek, melyek biztonságos menedéket jelentenek, de egyetlen norn se uralkodik vagy keresi az uralmat. Mindkét nem képviselői vadásznak és harcolnak, társaikban pedig mindenekelőtt azok fizikai erejét nézik.
A nornok tagjai az állatokban lakozó szellemeket tisztelik. Az észak nagy állatai, mint a farkas, a sas, a bagoly és a holló mindegyikéhez tartozik szellem, de a legnagyobb közülük a medve, mellyel minden nornnak különleges kapcsolata van. A törpék jelentése szerint a nornok "medvékké képesek váltani", a magasba tornyosuló medvékhez hasonló alakra váltva. Ilyen formában még erősebbek a csatákban, már ha ilyet egyáltalán el lehet képzelni. Még nem tudni, hogy ezek a jelentések valóban igazak-e, vagy csak eltúlzott történetekről van szó, melyeket a kalandozó felfedezőknek mesélnek.
A körforgás folytatódik
Kryta és Ascalon emberek lakta területein jelentős hanyatlás történt az elmúlt hat év során. Mindeközben az új fajok és fenyegetések megjelenése tovább rontotta a háború szaggatta földek stabilitását. A törpék pedig mindezt a nagy konfliktus előjelének tekintik. Úgy hiszik, hogy a világ körforgása a végső összecsapás felé halad, és se ember, se törpe nem lesz kímélve, amikor a kör bezárul.
A jelentések számos kérdést megválaszolatlanul hagynak, az elkövetkező években akár további fenyegetéseket is megjelenhetnek. Ennek ellenére tény marad, hogy az emberiség és egész Tyria örökre megváltozott a felperzselés eredményeként, és a világnak még magához kell térnie a csapás után.
És az idő megy tovább...
