Mindössze két évet kellett várnunk kedvenc óriásrobotjaink mozivászonra – és ezzel együtt monitorjainkra – történő visszatérésére. Nem szokásom nagyon kitérni a filmes alapanyag kritizálására, de ezúttal engedjétek meg nekem, hogy kivételt tegyek.
Gyerekkoromban imádtam a Transformerst, és az első filmmel is viszonylag elégedett voltam (a belőle készült játékkal már kevésbé), de ez a mostani Michael Bay agymenés kiégette a biztosítékot nálam. Életemben először fordult elő velem, hogy ki akartam menni egy filmről a moziban, és azóta ha csak meghallom a Transformers szót, összezizzenek. Ezek után amikor megtudtam, hogy nekem kellene írnom a játékról, már csak nevetni tudtam kínomban, ugyanakkor az is felmerült bennem, hogy most kaptam egy lehetőséget a bosszúra... Erre viszont nem fog sor kerülni, mert a játék egészen tűrhető lett. Az első rész esetében a felállás pont fordítva volt, akkor a filmhez egy gyenge játékot kaptunk, azóta viszont csak az utóbbinak sikerült fejlődnie. Azért ne szépítsük túlságosan a dolgokat, ezek a programok általában csak a kiadók minél könnyebb pénzszerzése céljából készülnek, és maximum a fiatalabb rajongók szokták élvezni őket. Jelen cikkünk alanya sem igazán kivétel ez alól.
Az alapok nem változtak az előző rész óta, a történet továbbra is szorosan összhangban áll a film cselekményével, sokszor kiegészíti azt. Végigélhetjük a filmben csak említett Álca hajtóvadászatot, majd bekapcsolódunk a "Mátrix" birtoklásáért folyó küzdelembe. Akárcsak az első részben, ismét két kampány áll a játékos rendelkezésére: egy az autobotok, a másik az álcák szemszögéből. Ha nem is mindig, de sok esetben ez ugyanazt a küldetést jelenti, csak a másik oldalról. A pályák előtt mindig részletes eligazítást kapunk valamelyik főbb karakter narrációjával, és egy szép holografikus térkép is a segítségünkre van a helyzet átlátására.
A feladatok nem túl bonyolultak: legtöbb esetben a cél az, hogy lezúzzunk minden ellenséget. Akad olyan is, amikor támogatnunk kell valakit és aztán lezúzni minden ellenséget. De nagy ritkán előfordul, hogy időre el kell jutnunk valahova, különböző checkpointokat érintve (ezek általában random módon elhelyezett kis világító jelek), hogy aztán ott lezúzzunk mindenkit... A változatosságot igazából csak az irányítható robotok közötti különbség jelenti. Természetesen a filmben szereplő robotok mind visszaköszönnek a játékban, de olyanok is bekerültek, akik csak nagyon keveset, vagy egyáltalán nem szerepeltek abban. Nemcsak a "földi" transformereket, hanem a repülőket is irányíthatjuk, ezek a részek rendesen megdobják az élményt, és a pályatervezők sem hagyták kihasználatlanul a megnyílt lehetőségeket. Bár a játék sémája nagyjából ugyanaz, mint az elődben volt, de mégis élvezetesebb lett az egész. Maga az akció, a harcok sokkal intenzívebbek, látványosabbak, igaz idővel kissé unalmassá válnak.
Az első Transformers játéknak volt egyfajta gagyi feelingje. Ennek legfőbb oka az azonos jelzővel illethető grafika volt, valamint a nehézkes irányítás. A mostani rész ezzel szemben kifejezetten jól néz ki. A transformerek a legrészletesebbek, de a egy-két kivétellel a pályák is nagyon szépek. Főleg az anyahajókon és a sivatagban játszódó részek nyerhetik el az ember tetszését, a városi pályákon azért találhatunk pár hiányosságot. Az irányítás is fejlődött, de a konzolos jegyek most is keményen érződnek. Például egy gombbal többféle dolgot is végrehajthatunk, ami elég zavaró tud lenni. Nyilván erre a kontroller határai miatt volt szükség, de egy PC-s billentyűzeten bőven lett volna helye kényelmesebb megoldásnak. De legalább most már lehet rendesen vezetni a kocsikat vagy a repülőket, ami már önmagában kihívást jelentettek a becses elődben.
Bevezettek pár új mozdulatot is: ha például kocsi alakban száguldunk és az átváltozás gomb mellé megnyomjuk az ugrást is akkor – mint a filmekben – lendületből ugrunk egy hatalmasat, egyenesen az ellen arcába. Ugyanezt beadhatjuk úgy is, hogy az utat felszántva hirtelen megállunk. Az épületeket továbbra is megmászhatjuk vagy akár lerombolhatjuk. Ezt a módszert az MI is szeretettel alkalmazza, csak általában a legrosszabbkor. Például amíg egy nagyobb épület tetejére akar feljutni, addig könnyedén hátba lőhetjük.
A zenei aláfestés akárcsak a filmben, itt is megfelelő, sokat hozzátesz a hangulat fokozásához. A főbb karaktereknek természetesen a filmbéli szereplők kölcsönzik a hangjukat, ami Megan Fox (akinek egyébként pénzért árulják a hangját) miatt egy óriási pozitívuma a játéknak. :-) Mondjuk a történések és a beszéd nincs mindig szinkronban, de ez legyen a legnagyobb baj.
Sajnos az egyszemélyes kampány hamar unalmassá válik. Ez betudható a kreativitást nélkülöző misszióknak és a butácska MI-nek, ami miatt a harcok élvezeti faktora igencsak alacsony. Ezzel a készítők is tisztában lehettek, mert a Revenge of the Fallenbe már bekerült a multiplayer mód is. Ez már egy fokkal izgalmasabb, bár sajnos a játékosok száma erősen limitált. A játékmódok a szokásos Deatchmatchtől a Capture the Flagig megtalálhatóak, ehhez jön még a "One Shall Stand" mód, ahol Optimust és Megatront kell levadászniuk a csapatoknak. Bár pár óra erejéig jó móka a multi, de hosszútávon ez sem fog senkit a képernyő elé szegezni. Nem is tudom, mikor találkoztam utoljára az elmúlt években életképes többjátékos móddal, de ez nem is lehetett igazi elvárás jelen esetben.
A cikk hangvételéből nem igazán jöhetett le eddig, de a Revenge of the Fallen azért nem olyan rossz, főleg ha az első részhez viszonyítjuk. Ebben a kategóriában felesleges világmegváltó dolgokat várni, de a célnak bőven megfelel, és a Transformers rajongóknak (legalábbis az új generációnak) biztos kellemes órákat fog nyújtani. Akinek tetszett a film, az bátran beruházhat a játékra, mert azok után ezt egyenesen imádni fogja, aki pedig hozzám hasonlóan csalódott egy nagyot, az még tehet egy próbát, hogy visszaszerezze a hitét, bár erre azért garanciát nem vállalok.
