A Terminátor széria legújabb része ezúttal McG, (született: Joseph McGinty Nichol) rendezésében látott napvilágot. A rendező neve a Charlie angyalai elszánt rajongóin kívül valószínűleg kevés embernek lehet ismerős, és eddigi munkássága jelentős szkepticizmust váltott ki az elszánt és a kevésbé elszánt Terminátor fanekben, hogy vajon mennyire képes egy tőle távolállónak tűnő "poszt-apokaliptikus" filmet ledirigálni. Nos, kicsit megnyugodva elmondhatjuk: sikerült neki. Ugyanis az alapvető probléma a Terminátor – Megváltás című filmben nem a rendezésben keresendő, sokkal inkább az alaptörténet logikai buktatóit nem sikerült igazán kiküszöbölni a forgatókönyvíróknak. De talán nem is érdemes belemennünk abba, hogy hogyan is van az, hogy van egy John Connor, akinek 30 évesen meg kell mentenie az akkor tinédzserkorú apja életét, hogy aztán majd visszaküldhesse az időben, hogy ő megszülethessen...
A történetben a Terminátor sorozat harmadik része után járunk. Lezajlott a SkyNet hatalomátvétele, immár a gépek uralják a Földet, de a megmaradt emberek szétszórt csoportja igyekszik felvenni a harcot a robotok ellen, így egymás irtásával telnek 2018. év szürke hétköznapjai. Az események középpontjában John Connor (Christian Bale) mellett egy bizonyos Marcus Wright (Sam Worthington) áll, aki – bár jó néhány évvel korábban halálraítéltek – egyszer csak egy 10 évvel későbbi világban találja magát, és nem tudja mire vélni a dolgot. A két férfi sorsa végül Kyle Reese és a SkyNet kapcsán fonódik össze ebben a poszt-apokaliptikus világban, ahol a tét nem kevesebb, mint az emberiség fennmaradása.
A film látványvilága abszolút megállja a helyét: világvége utáni, háborús, komor helyszíneken járunk, amelyek magukon viselik az emberiség reménytelen küzdelmeinek minden nyomait. A színészekre sem lehet panaszunk, sőt az "újoncnak" számító Sam Worthington nem ritkán lejátssza a vászonról a rutinos Christian Bale-t. Összességében, a gyengére sikeredett Terminátor 3 után – ha nincsenek nagy elvárásaink – a Megváltás a széria meglepően jól sikerült darabja.
Az extra lemezen a Reforging the future című 18 perces werkfilm a forgatás háttértörténetét dolgozza fel. Megismerhetjük többek között a producerek és a rendező elképzeléseit a filmmel kapcsolatban, a díszlet- és látványtervezők munkájának előzményeit, következményeit. A kisfilm részletesen kitér a terminátorok, a trükkök, és a speciális effektek megalkotására is, valamint Arnold Schwarzenegger '80-as évekbeli énjének feltámasztási nehézségeire.
A The moto-terminátor menüpontra kattintva egy kb. 8 perces filmet láthatunk arról, hogy hogyan jutottak el az alkotók egy hagyományos motorból kiindulva a mototerminátorok megalkotásáig. A Focus Points pedig tizenegy 2-3 perces kisfilmet tartalmaz, amelyek a werkfilm fontosabb pontjaira térnek ki nagyobb részletességgel. Így közelebbi képet kaphatunk a miniatűrökkel végzett épületrobbantásokról, a hydrorobotok megalkotásáról, Schwarzenegger cameojáról, a terminátorgyár megalkotásáról, betekintést nyerhetünk Stan Winston látványtechnikai stúdiójának munkájába, valamint a robbantások, a csatajelenetek és a digitális utómunka hátterébe. Külön pozitívuma a lemeznek, hogy az extrákat magyar felirattal is megtekinthetjük.