A három évvel ezelőtt megjelent God of War II gyakorlatilag kihozta a maximumot a PlayStation 2-ből: egy, a hardver képességeinek határait feszegető, fantasztikus grafikájú külső nézetes akciójátékot kaptunk, remekbeszabott történettel és nagyszabású helyszínekkel. A fejlesztők igen magasra tették tehát a lécet, amelyet saját maguknak is át kellett ugraniuk a már az új konzolgenerációra, azaz a PlayStation 3-ra elkészült harmadik epizóddal. És hogy ez sikerült-e nekik? Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha előre elmondom: igen!
A sztori pontosan ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt: Kratos Gaia hátán halad az Olimpusz teteje felé, miközben a többi titán is mászik velük a hegyre, hogy együtt küzdjenek meg az istenekkel. És már rögtön itt, az elején megtapasztalhatjuk a játék monumentalitását: a Poszeidon elleni intenzív küzdelem – amelyet többek között Gaia válláról és karjáról vívhatunk, így rögtön kapunk némi képet arról, hogy milyen arányok jellemzik a játékot – azonnal beszippantja az embert, hogy aztán 10-12 órára ne nagyon legyünk képesek felállni a képernyő elől (ha pedig mégis muszáj, akkor mielőbb rohanjunk is vissza oda). Az első csatát követően aztán Kratos elveszíti nagyerejű fegyvereit, hogy a játék során apránként kapja vissza azokat. Mindeközben az alvilágból kell felküzdenünk magunkat ismét Zeusz birodalmába, legyőzve isteneket és szolgáikat, és egy rakás ocsmányabbnál ocsmányabb lényt.
Az említett első fél óra, azaz Poszeidon legyőzése után a Blades of Exile nevű fegyverrel indulunk neki a kalandoknak, amely mellé később további hármat kapunk: Claws of Hades, Nemesis Whip és Nemean Cestus. Az első kettő nem sok extrát jelent alapfegyverünkhöz képest, az utolsó viszont igen remek társunk lesz sok esetben. A Nemean Cestus ugyanis egy pár masszív, oroszlánfejet formázó "kesztyű", amellyel óriási csapást mérhetünk ellenfeleinkre. És szükség is lesz rá, mivel amellett, hogy egy-egy akadály elpusztítására csak ez alkalmas, egyes szörnyek ellen is ezzel indulhatunk a legjobb eséllyel. Az okos fegyverválasztás tehát döntő szerepet is játszhat a küzdelmekben. A fegyvereket folyamatosan fejleszthetjük a pályán begyűjtött pontokból, erejüket növelve és újabb kombókat megnyitva használatukhoz. Egyúttal mindegyik fegyverhez egy-egy varázslatot is kapunk majd, amelyek szintén jól jönnek a támadó hordákkal szemben. Ez a megoldás pedig, hogy egy varázslat egy fegyverhez kapcsolódik, átláthatóbbá is teszi használatukat, hiszen mindig egyértelmű, melyik áll épp a rendelkezésünkre.
További segítőink lesznek Apolló nyila, Héliosz feje és Hermész cipői. Ezeket ugyan korlátozott ideig használhatjuk, de szerencsére kis idő alatt újratöltődik a hozzájuk tartozó sáv. A nyíllal amellett, hogy távoli ellenségeket sebezhetünk, fel is gyújthatjuk egyes utunkat álló falakat. Héliosz napisten feje lámpásként szolgál, elvakítva béníthatjuk le vele ellenfeleinket, de ennek segítségével fedezhetünk fel titkos helyeket is. Hermész cipőjét használva pedig egyes falakon juthatunk fel a magasba.
A hack and slash játékmenet ezúttal is sokat épít a QTE megoldásokra, a megnyomandó gomb ikonját a képernyő szélén megjelenítve, hogy minél kevesebbet takarjanak ki a képből (igaz, néha igencsak koncentrálni kellett, hogy így is észrevegyem, melyiket kell megnyomni, viszont segítség volt, hogy a képernyő azon részén bukkant fel a gombok ikonja, amelyik irányban a kontrolleren azok elhelyezkednek). Emellett pedig számos logikai feladványra is számíthatunk, például karok megfelelő sorrendben történő húzogatásával, vagy ügyességünket maximálisan igénybe vevő, pontosan időzített ugrásokkal. Feltűnő különbség még az előző részekhez képest, hogy jelentősen megnőtt az egyszerre ellenünk szegülő ellenfelek száma: akár ötvenen is ránk támadhatnak egy-egy helyszínen.
A designerek úgy döntöttek, továbbra se kapja meg a játékos a kamerakezelés szabadságát. De míg például a Dante's Infernóban ez sok esetben bosszantó eredményt hozott, itt ez remekül működik, és egyszer se éreztem úgy, hogy a fix kamera miatt jutottam szorult helyzetbe, mert például nem láttam be előre egy keskeny folyosót. Viszont pont a játék által mozgatott kamerának köszönhetően kapunk még inkább filmszerű látványvilágot, még jobb beállításokat, nem egy esetben külön rávilágítva egy-egy olyan remekül sikerült pályaelemre, ami máskülönben akár el is kerülhetné figyelmünket. Továbbá szintén a kamera automatikus mozgatásával kapunk sokszor segítséget ahhoz, hogy merre kell folytatnunk utunkat a pályán. Ráadásul a kamerapozíció nem mindig rögzített, van, hogy Kratos haladásával együtt mozog, ezáltal fokozva még tovább a látványt. De a tervezők által elhelyezett kameráknak köszönhető rengeteg monumentális jelenet is: a nem emberi léptékű helyszínek csodás prezentálása, miközben Kratos mintegy hangya méretű apró lény látható a képernyőn.
Az intenzív sztori végére érve nekikezdhetünk újra az egésznek nehezebb fokozaton, vagy belevethetjük magunkat a játék által kínált challenge-ekbe. Ez hét különböző kihívást jelent, amelyek nagy részét valószínűleg kevesen fogják első vagy akár második nekifutásra pikk-pakk teljesíteni. Például puszta kézzel kell legyőznünk az arénában megjelenő ellenfeleket (köztük persze nagy behemót állatokat is találunk, akik igen sok sebzést lenyelnek), mindezt időre, vagy nem hagyhatjuk, hogy megadott mennyiség fölé nőjön az élők száma környezetünkben. Mindegyiknél egyedi taktikát kell kitalálnunk, hogy teljesíthessük a kitűzött célt.
Végül pedig pihenésül megnézhetünk egy rakás "hogyan készült" filmet, amelyekben a fejlesztés különböző fázisaiba pillanthatunk be, a grafikai tervezéstől a motion capture-ig.
Úgy gondolom, felesleges ennél többet írni a trilógiát lezáró God of War III-ról. Annak ellenére, hogy amit kaptunk, semmi forradalmi újdonságot nem nyújt, mégis, mivel a prezentáció tökéletes, a látvány lélegzetelállító, és úgy komplett az egész játék igazán élvezetes, nincs is szükség többre. Az elmúlt időszakban a Sony egymás után dobta piacra a jobbnál jobb PS3 játékokat, mint az Uncharted 2 vagy a Heavy Rain, és ebbe a sorba nagyon jól beleillik a God of War III is. Ezek az exkluzív megjelenések mutatják meg a PlayStation 3 platform igazi erejét, és aki eddig még nem vett volna magának konzolt, ezek láttán bizonyára erősebben elgondolkodik majd beszerzésén...
