Alpha Protocol

Az Obsidian Entertainment jó 4 éves fejlesztés után fejezte be az Alpha Protocol című, modern környezetben játszódó kémkedős akció-RPG-jét. A fejlesztő cég rászolgált a játékosok bizalmára, elég a Star Wars: Knights of the Old Republic, valamint a Neverwinter Nights második részére gondolni. A folytatások elkészítése után egy teljesen új háttérrel megalkotott játékba vágták a fejszéjüket. Az Alpha Protocol végre nem fantasy környezetben játszódik, hanem kortárs idősíkba helyezve élhetünk át egy kémkedős sztorit.

Főhősünk, Michael Thorton kezdő CIA ügynök, aki zöldfülű létére egyből a titkos Alpha Protocol fedőnevű projekt részese lesz. A játékot indító tréning küldetést követően be is dobják a mélyvízbe egy kemény szaúd-arábiai misszió keretében, amelynek végén hősünket elárulja a munkaadója, és így üldözött ügynökként kell felgombolyítania a világméretű összeesküvés szálait. Nos, lehet hogy kicsit sablonos kémsztoriként hat ez a felütés, de az Alpha Protocol végig izgalmas, fordulatos történettel szolgál. És ami a legjobb benne, hogy rengeteg választási lehetőségünktől függően többféle kimenetele lehet szinte minden beszélgetésnek, missziónak, amely tényezők a dolgok további folyását is meghatározzák. Ezáltal az újrajátszási faktor nagy, maximum a lehetséges kimenetelek harmadát tudjuk egy végigjátszás során kitapasztalni.
A választási lehetőségek nagy részét a remek (kicsit Mass Effectre emlékeztető) dialógusrendszeren keresztül tapasztalhatjuk meg. Válaszainknál az esetek legnagyobb részében három különböző hangnem közül választhatunk. Lehetünk professzionálisak (amolyan Jason Bourne módra), finom modorúak (James Bond stílusban), vagy agresszívek (kb. Jack Bauer gigaelharapós stílusában). A választásra limitált időnk van, szóval gyorsan kell reagálnunk, akár egy élő párbeszédben. Személyiségtől is függ, melyik a jó hangnem, ugyanis a szőke terminátor macánál például nem biztos, hogy a nyájas beszédstílus a megnyerő választás. Ennek megfelelően nem elhanyagolható a fontos NPC-kel való viszonyunk. Többek között azért sem, mert a misszióknál mindig van egy "handlerünk", aki folyamatosan segít headseten, PDA-n keresztül a küldetés során, és bizonyos bónuszokat ad tulajdonságainkhoz (ezek a bónuszok nagyobbak, ha jóban vagyunk velük). No, és bizonyos nőnemű NPC-kel lehetőség lesz románcra is, szóval csak okosan a válaszokkal. A játékban szereplő fontosabb karaktereket amúgy mind nagyon eltalálták, elég a jólelkű Mina nevű segítőnket, az elegáns orosz maffiózó Surkovot, vagy a csinos újságírónő Scarletet említeni.

A fordulatos, többféle kimenetellel bíró sztori mellett tekintsük át a játék akció- és szerepjáték elemeit is! Az Alpha Protocol egy valósidejű, TPS nézetben játszódó akció-RPG, szóval aki a szigorúan körökre osztott, keményvonalas RPG-k híve, az el is felejtheti a játékot. Igazából alapvetően TPS akciókban fogunk tobzódni, RPG elemekkel megfűszerezve. Michael egy CIA ügynök, így a lőfegyveres irtás mellett közelharccal és lopakodással tud érvényesülni a küldetések során. Jómagam inkább a fegyveres harcra koncentráltam, így nem tudom, hogy mennyire lehet somfordálással áthidalni az összes problémát, de a fejlesztők szerint szép csöndben sunnyogva is abszolválni lehet a missziókat. A lőfegyverek közül használhatunk pisztolyokat, sörétes puskákat, géppisztolyokat, géppuskákat. Jól el lehet boldogulni a fegyverekkel, és a közelharc is jól sikerült, pár jól irányzott kenpo mozdulattal hatékonyan be tudjuk alázni ellenlábasainkat. Ha pedig hátulról csöndben tudjuk megközelíteni a célpontot, egy kivégző mozdulattal megszabadíthatjuk evilági szenvedéseitől. Emellett különböző kütyüket is használhatunk, mint például bombákat, gránátokat, csapdákat, de ezek nélkül nem is lehetne teljes egy kém játék. Az akciórészekhez tartoznak a minijátékok is. Többfajta megpróbáltatással találkozhatunk: lesz mechanikus és elektronikus zárfeltörés, valamint számítógép hackelés is. Alapvetően színesíti a játékmenetet a minijátékok jelenléte, de engem legtöbbször (az Alpha Protocolnál pedig különösen) frusztrál, ha majd' minden sarkon egy ilyen reflexjátékkal kell bíbelődnöm, és mondjuk ezek elszúrása miatt szólal meg a riasztó és zúdul a nyakamba egy hadseregnyi katona.

Az RPG elemek főként a karakterfejlődésben jelennek meg. Szintlépéssel pontokat kapunk, amelyeket eloszthatunk lopakodási képességeink mellett különböző fegyveres tudásainkra, fizikai állóképességünk növelésére, közelharci ismereteinkre és technikai képzettségünkre. Különböző felhasználható képességekre is szert tehetünk, ilyen például a chain shot, amelynek használatánál rövid idő alatt eregetünk több golyót az ellenségre, időlassítós effekt keretében. Vagy pár másodpercig zaj nélkül futhatunk, és akár rövid időre láthatatlanná is válhatunk az ellenség számára. Egyébként nem lehet egyből újra használni ezen képességeket, várni kell, míg újratöltődnek. Vannak még perkek is, amelyeket a történetben hozott cselekedeteink függvényében kapjuk, és permanens bónuszokat adnak bizonyos tulajdonságainkhoz.

A küldetések között mindig az éppen aktuális támaszpontunkra térünk vissza, ahol lehetőségünk lesz e-mailek olvasására, megválaszolására és vásárlásra is. Az e-mailezés a sztorit göngyölíti tovább, és a fontos NPC-kel való kapcsolatainkra is befolyással van egy-egy válasz elküldése. A vásárlással új fegyverekhez, páncélokhoz és kiegészítőkhöz juthatunk hozzá. Fegyvereink és páncéljaink is fejleszthetőek, amely által a felszereléseket csinosítgatók mellett a statisztikákat böngészők is megtalálhatják az örömüket. Rengeteg fegyver, páncélalkatrész közül választhatunk, amelyekből a legtöbbnek a pozitív mellett negatív hatása is van (például nagyobb tűzerőt ad az adott kiegészítő, de egyúttal kisebb célzási pontosságot eredményez). Emellett infókat és segítséget is vásárolhatunk az egyes küldetésekhez. Például térképet vehetünk, vagy egy elterelő akció miatt kisebb lesz az őrség a terepen, de különböző információkat is vásárolhatunk a fontos célszemélyekről, amelyek által jobban kiismerhetjük gyengéiket. A tükörbe pillantva kinézetünkön is változtathatunk bizonyos mértékig (szemszín, bőrszín, arcszőrzet, fejfedő, napszemüveg), de ennek a játékban az esztétikai szemponton kívül nem tapasztaltam más jelentőségét.

A helyszínek, küldetések jól kidolgozottak és érdekesek. Szaúd-Arábia mellett meg fogunk fordulni Moszkvában, Tajpejben és Rómában is.
Az eddigi pozitívumok mellett azonban a grafikát illetően elmarasztalás illeti a játékot. Elhiszem, hogy nagyon régen indult a fejlesztés, és az Unreal Engine 3 sem egy mai gyerek, de néhány helyen különösen lelombozó minőségű környezetben kell kémkednünk. A karakterekkel általában nincs is gond, de a sok helyütt gyenge animációk és a több küldetésnél előforduló szürke, monoton, kidolgozatlan textúrákkal áztatott terepek láttán bizony lefelé görbül az ember szája. Azért nem katasztrofális a helyzet, de a Dragon Age bizony jobban nézett ki.

Az irányítás kézre áll, könnyen kezelhető játék az Alpha Protocol. A megszokott TPS vezérlésnek köszönhetően könnyen szambázhatunk a terepen, van fedezékrendszer is, és az egér segítségével viszonylag egyszerűen oszthatjuk a headshotokat. Mondjuk nem lehet minden tereptárgyon átugrálni, csak ahol azt a program egy külön gombbal engedi, de ez egy bőven elnézhető kompromisszum. Az ellenfél MI-je többségében elég bárgyú, a katonák ész nélkül rontanak ránk, hogy szitává lőjenek, vagy a közelünkbe érve péppé verjenek. Igaz, azért néha fedezékben maradnak, és onnan puffogtatnak. A hangok megfelelőek, a zene is segít a beleélésben, az átvezető videók és a szinkronhangok pedig a történettel együtt kiváló minőséget képviselnek.

Az Alpha Protocol minden negatívuma ellenére egy remek akció-RPG játék lett, amellyel az Obsidian Entertainment ismét bizonyította rátermettségét. A több kimenetelű, változatos cselekmény és a remek párbeszédek kiemelik a választékból, de a kopottas grafika és egyéb apró hibái miatt nem tudott az akció-RPG-k trónjára kerülni. Természetesen aki szereti a stílust, véletlenül se hagyja ki a játékot, mert egy remekül megírt, körülbelül 25 órás kémtörténet részese lehet.