A leginkább a Worms sorozattal elhíresült Team 17 1991-ben adta ki az Alien Breed sorozat első részét, mely először Commodore Amigára jelent meg, majd két évvel később követte a DOS-os változat. A fejlesztők úgy döntöttek, hogy a közel 20 év után leporolják az űrlényes franchise-t. Ennek erdményeként letölthető változatban elkészült az XBLA-n tavaly év vége óta elérhető Alien Breed: Evolution, amelyet nemrég követett a PC-s és PS3-as verzió. Ezeket a Steamen ill. PSN-en keresztül lehet beszerezni.
A játék sztorija szerint a Leopold nevű űrhajó fedélzeti főmérnökét, Conradot alakítjuk. (Aki egyébként ránézésre nem túl szimpi figura, aztán erre az előítéletre később sem cáfol rá...) Egy kissé elszámított hipertérugrásból kilépve telibe kapunk egy másik hajót, ami régóta ott kering már elhagyatottan, és nem mellesleg harmincszor akkora, mint a Leopold. Mintha nem jelentene elég problémát a rommá tört hajó alapvető funkcióinak helyreállítása, hamarosan mindenféle szörnyetegek bukkannak fel mindenhonnan, nekünk pedig természetesen az az egyik legfőbb dolgunk, hogy mindezt túléljük.
A játékmenettől valószínűleg senki se vár el komolyabb intellektuális élményt, de feladataink nem is szólnak másról, mint belépőkártyák, kulcsok, kódok és robbanóanyagok keresgélése. (Azaz minden olyan, aminek segítségével egy-egy zárt ajtón át tudunk jutni.) Emellett ezt-azt be kell még kapcsolni, tüzet oltani, hidat leengedni stb. Természetesen semmi se működik elsőre, ezért sokszor el kell hárítanunk a magunk okozta bajt is. Végül pedig pénzt és lőszert gyűjthetünk, és persze lőhetünk mindenre, ami mozog. Mert az alienek jönnek mindenhonnan: a falakból és a plafonból törnek elő, és a tojásaikat is meg kell semmisítenünk, ha meg akarjuk előzni a nagyobb bajt. Nem voltak igazából nagy elvárásaim a játékmenettel szemben, de ezt sajnos azokhoz képest is kevésnek éreztem.
Mindezt olyanokkal tarkították a designerek, hogy űrruhánk oxigéntartályát félpercenként fel kell töltenünk, vagy egy elgázosított szoba túloldalára valóságos kis labirintuson vezet át az út. A szekrények kipakolása és a hullafosztogatás pedig hamar unalmassá válik, egyrészt mert pár másodpercbe kerülnek ezen tevékenységek, másrészt pedig túl sok érdekeset nem is találunk, jó esetben is csak egy kis pénz, lőszer vagy HP csomag üti a markunkat.
Az összeszedett pénzt a pályán szakaszonként elhelyezett "Intex" termináloknál tudjuk elkölteni olyan dolgokra, amit amúgy találni is lehet, esetleg különféle fejlesztéseket vehetünk a fegyvereinkre. Nem kell túl komoly dolgokra gondolni: gyorsabb tárazás, gyorsabb lövés, nagyobb sebzés. De ezekből egyszerre csak egy lehet fent fegyverünkön. Ugyanitt tudjuk eladni a felesleges holminkat, és az állásmentésre is itt van lehetőség.
Fegyverek terén kezdésnek van egy pisztolyunk, végtelen lőszerrel. Aztán ott van személyes kedvencem, a géppuska, amihez bőven találunk lőszert. Shotgunt is találunk, igaz, shotcannon néven, de egyértelmű a rendeltetése. A lángszóróval kiválóan süthetünk tojást, meg persze minden mást is. (Egyetlen problémája, hogy a vele járó effektből sajnos nem egyértelmű, hogy kit sebez.) Ezután jön a lézerpuska, ami pontosabb a géppuskánál, és nem árt vigyázni vele, mert a falakról visszapattanó lézersugár minket is sebez. A felsorolás végére került az IonSpike, amivel ritkán lőhetünk, de akkor nagyot.
Van még ezeken kívül telepíthető fegyver is (sentry gun), amit meghatározott pontokra rakhatunk le. Problémája, hogy ha mögöttünk meglát egy alient, akkor habozás nélkül belénk lő, és nem mindig tudjuk eldönteni, hova is érdemes lerakni, vajon vissza fogunk-e még térni egy adott helyre vagy sem. Amit pedig már letelepítettünk, nem vehetjük fel újra. Végül megemlítendő a gránát, amit messzire hajíthatunk – minél tovább nyomjuk a gombot, annál messzebb. Mindez azért problémás, mert eközben az alienek már szó szerint a fülünket rághatják, így a gránát sok esetben gyakorlatilag használhatatlan.
Az előbbi megállapítás is már az irányításra vonatkozott, amire sajnos még ki kell térnem, mivel a leggyengébb pontja az új Alien Breednek. Sok játékot – többek között hack'n'slash-eket – rontanak el véleményem szerint azzal, hogy rengeteg alkalommal takarásba kerül karakterünk, és így rá vagyunk kényszerítve a kamera manuális forgatására. Itt ezt úgy tehetjük meg, hogy vagy a képernyő szélére húzzuk az egeret, vagy a Q és E gombokkal 45 fokonként fordulunk. Mindkét megoldás rendkívül macerás, különösen amikor egyszerre támadnak az alienek elölről és hátulról. Szintén nem szerencsés, hogy az interakciók egy része – mint például a hullák átkutatása vagy a szekrények kipakolása – időbe telik, míg másik részük azonnali, így hozzá kell szokni, hogy mikor kell nyomva tartani a gombot és mikor nem.
A grafikában viszont nem kellett csalódnom egy szemernyit sem. Persze nagy meglepetés nem érhetett a korábban kiadott screenshotok után, de az Unreal 3 engine a szakma nagy öregjei kezében azért szép dolgokra képes. Minden robban, lángol, füstöl, rázkódik – mondjuk ez utóbbit egy kicsit túlzásba is viszik –, a szétszóródott szemét ide-oda gurul a padlón, ahogy billeg a hajó. Az effektekkel volt némi problémám, nem teljesen egyértelmű ugyanis, hogy min mehetek át retorzió nélkül és mi fog sebezni. Az egyik ajtóban például jól látható elektromos ív, szikrázás, miegymás volt, biztosra vettem, hogy azt valahol ki kell kapcsoljam, hogy továbbmehessek, aztán hosszas hiábavaló keresgélés után megpróbáltam átmenni rajta, és kiderült, hogy ezzel kellett volna kezdenem...
A pályák kissé egyhangúak, hosszan bolyongunk a Leopold fedélzetén, mire átjutunk a szellemhajóra, ami nyomasztó atmoszférája ellenére felüdülést jelent a korábbiakhoz képest. Az átvezető jelenetek képregényes megoldással készültek, amik jópofák, bár kissé olcsó benyomást keltenek.
Coop Assault néven kétszemélyes kooperatív mód is bekerült a játékba, de igazából úgy érzem, csak mutatóba, sokan ugyanis nem játszanak vele. Ebben ketten indulhatunk neki a küldetésnek, és ezalatt jóval több alien támad ránk. Nehezíti viszont dolgunkat, hogy amellett, hogy egymástól nem nagyon távolodhatunk el, a kamera forgatásának lehetőségét is letiltották ezen játékmódban. Emellett az Intex termináloknál nem gondoltak két játékosra: ha társunk előbb ér oda, jó eséllyel felvásárol előlünk minden felszerelést, amit a pályán igen keveset találni...
Az Alien Breed: Impacttal vannak ugyan kisebb-nagyobb problémák, de szerencsére nem a teljes árú játékokkal indul egy kategóriában, így ezeket meg lehet bocsátani neki. Egy low-budget játékról van szó, ami a Steamen 11,25 euróért vásárolható meg, ennyit megérhet az egy kis agyatlan lövöldözésre vágyó játékosoknak.
