Amikor bő három évvel ezelőtt bejelentették a Star Wars: The Force Unleashedet, majd az első hivatalos trailerében egy csuklyás figura lekapott az égről egy csillagrombolót, sokan csóválták a fejüket. De akkor is, amikor a LucasArts hivatalosan közölte, hogy a multiplatform fejlesztés ellenére nem lesz PC-s verzió. Hogy aztán tavaly a fejlesztők megkegyelmezve a népnek végül úgy döntsenek, minden platform megkapja a maga verzióját. S ami igazán fontos: a megjelenés után, az egy-egy idegesítő küldetés, a sokszor sablonos pályák és missziók ellenére is a többség már bólogatott. A The Force Unleashed ugyanis hibái ellenére egy szórakoztató, magával ragadó sztorival apelláló akciójáték lett, amelynek főhőse és egész világa meggyőzte a népet: elsőre tévedtek vele kapcsolatban. És ugyan néhol már tényleg kiakasztóan kibújt "az Erő a zsákból", ám cserébe olyan klasszikus jeleneteket kaptunk, mint a Darth Vader, vagy a Császár elleni küzdelem.
Épp ezért magam is örültem, amikor kiderült, hogy készül a folytatás. Igaz, az emberben rögtön felmerültek kérdések a hogyan továbbal kapcsolatban, hiszen... no de aki kihagyta az első rész sztoriját, az most inkább ne folytassa az olvasást.
A második rész egyik legnagyobb kérdése, hogy mégis hogyan folytatódhat jedi/sith karrierünk, ha egyszer az előző játék végén Starkiller hősi, epikus halált halt, függetlenül attól, hogy a jó vagy a rossz oldalt választottuk. S amitől tartottam, bekövetkezett: a második rész tervezői ugyanis kölcsönkérhették a Dallas forgatókönyvíróját, aki a "Pamela csak álmodta!" után megint brillírozott, és hol máshol, mint a klónozásnál lyukadt ki. Bizony, főhősünk – a tönkrevert – Vader szerint ugyanis túl értékes ahhoz, hogy veszni hagyja, így végül elkészít egy másolatot róla, amely persze annak rendje és módja szerint meg is szökik tőle (az első küldetésben). Valószínűleg a készítők is érezhették, hogy ez azért erősen vérszegény, úgyhogy legalább a sztori többi részével megpróbálnak kárpótolni. Kissé amnéziás hősünk ugyanis emlékeit és személyazonosságát keresgélve járja a galaxisokat, és az előző részben feltűnt szerelmére, Junora vadászik. Sajnos nemcsak ő, hanem a jégbehűtésünkre kirendelt Boba Fett is, akivel a jelek szerint heroikus küzdelmet folytathatunk a második részben. Sőt, nemcsak ő jön be a képbe, hanem egy "kis zöld barátunk is", történetünk során ugyanis eljutunk a Dagobára, Yoda mesterhez is. Az első rész sztorija után hat hónappal, míg a "New Hope" előtt egy évvel játszódó cselekmények tehát tartogatnak meglepetéseket és régi ismerősöket is. Persze azzal a fejlesztők is tisztában lehetnek, hogy a klónozós megoldást nem fog osztatlan sikert aratni a rajongók között, ahogy azzal is, erről fél óra múlva mindenki meg fog feledkezni, ha maga a játék ott folytatja, ahol abbahagytuk.
Az előző rész talán legnagyobb hibája a rengeteg sablonos pálya és küldetés volt, amelyeken számolatlan özönlöttek a golyó-, azaz inkább "erőfogók", akiknek 90 százalékát fél másodperc alatt mészároltuk le. A csapat most viszont úgy döntött, hogy ezt ellensúlyozandó kevesebb ellenféllel találkozhatunk, ám ezeket jobban ki is dolgozzák. Azaz többféle speciális karakter áll majd az utunkba, s talán ezúttal jobban meg kell majd erőltetünk magunkat a győzelemért, mint legutóbb. Persze továbbra sincs szó arról, hogy a SWTFU-ból KotOR-t csinálnának, így a lényeg most is a rengeteg látványos erőtrükk és összecsapás lesz. Ezt pedig némi kritika mellett ugyan, de el is lehet fogadni. Főleg, ha sikerül az, ami az elődben nem, a fénykard normális használata. Az előző sztoriban ugyanis a jó öreg lézerpenge inkább csak kiegészítő fegyverként funkcionált, most viszont egyszerre akár kettőt is kaphatunk a kezünkbe, amelyek segítségével akár ki is végezhetünk, sőt fejeket, karokat vághatunk le velük – egyből.
Persze a srácok az Erőről sem feledkeztek meg, és az amúgy is bőséges felhozatalt jó pár használható új trükkel egészítették ki. Az elmebefolyásolás például – a helyszíntől és a lehetőségektől függően – egymás ellen fordítja az ellenfeleket, vagy épp öngyilkosságba taszítja őket. De rengeteg egyéb lehetőségünk is adódik majd: áthelyezhetjük a platformfegyvereket, erővel tölthetünk fel tárgyakat, melyek aztán kézigránátként funkcionálnak, vagy épp elemelhetjük a felbőszült wardroid pajzsát is... Újdonság lesz még a Force Fury mód megjelenése: ahogy hősünk öli az ellenfeleket, megoldja a feladványokat és halad előre a pályákon, folyamatosan nő a force fury kijelző. Amikor elég összegyűlik és megnyomjuk a megfelelő gombot, ennek aktiválásával erőink sokkal hatékonyabbak lesznek.
Szerencsére a már jól ismert Havok fizikai motor (amely kiegészül a Digital Molecular Matter rendszerrel, ami például a faforgácsok életszerűségéért felel) most is ott zakatol majd a játék alatt, ráadásul továbbfejlesztve, így a tárgyak továbbra is hatni fognak egymásra, s az erőtrükkök kapcsán is számítani fog a "kit, honnan, hova" elv. Emellett jó hír a PC-s játékosoknak, hogy a fejlesztők ezúttal nagyobb figyelmet fordítanak az egér-billentyűzet kombó kihasználására – persze a gamepadekkel sem lesz baja a második résznek.
Az eddigi információk és videók alapján megkockáztatom, az ostoba sztorikezdés ellenére a The Force Unleashed II hozza majd azt, amit az első rész, így a kiváló sztorit, s a szórakoztató játékmenetet egyaránt. Október 29-én minden kiderül, amikor egyszerre érkezik minden platformra a játék (PC, PS3, X360, Wii és DS).
