Machete [film]

Grindhouse. A műfaj, ami megengedi magának, hogy Wes Craven Last House on the Left című filmje folytatásának egy egy évvel korábban készült olasz slasher filmet tesz meg. A műfaj, amelynek rajongói ezt nem egyszerűen elnézik, de még értékelik is. A direkt rossz filmek, a spórolás okozta pocsék alakítások, igénytelen beállítások és vágások, kimaradt tekercsek, értékelhetetlen zene és faék egyszerűség forgatókönyv Mekkája.

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez néhány esztendővel ezelőtt szerette volna azt hinni, hogy kettejük közös gyermeke méltó mementót állít ennek a letűnt műfajnak, ez azonban pontosan azért nem sikerült, mert külön dolgoztak. Míg a Halálbiztos (Death Proof) egy tipikus Tarantino film lett, a tőle – grindhouse ide vagy oda – elvárható nemes egyszerűséggel, addig Rodriguez átesett a ló túloldalára, Terrorbolygó (Planet Terror) című filmjét felemésztette az önparodisztikus jelleg, inkább lett végül brutális komédia, mint bugyuta világvége film. A grindhouse műfaj jellegzetessége mégis utóbbi alkotásban volt leginkább jelen, a hangsúly azonban sajnos ott is a direkt gyenge technikai megoldásokon volt; olybá tűnt, mintha a filmvilág két legnagyobb filmbuzija nem ilyen filmeken nőtt volna fel. Mai pársorosunk szempontjából azonban ez mellékes, sokkal inkább lényegesek azok az álelőzetesek, amelyek összekötötték a két filmet. Voltak náci vérfarkasok és vérbő Hálaadások, de a Rodriguez által dirigált mexikói bosszúsztori előzetese láttán teljes filmért kiáltott a nép – kis túlzással. Nem állítom, hogy jobb lett volna, ha megmarad előzetesnek, mert azzal vesztettünk volna másfél érdekes órát, de a világ megváltása még mindig várat magára.

Machete (Danny Trejo) kívül-belül baltával faragott mexikói kopó, akinek egy Torrez nevű rosszarcú (Steven Seagal) egy huszáros vágással elcseszte az életét, barátunk pedig a határ túloldalán próbál szerencsét azóta is. Egy szép napon felbérlik a választásokon induló szenátor (Robert De Niro) kivégzésére, de hamar kiderül: csőbe húzták. De ezt már tudtuk 2007-ben is, ahogy azt is, hogy "a rossz mexikóival baszakodtak". Ez a már ismert történet színesedik némi személyi kultusszal (Shé – a gyönyörű Michelle Rodriguez alakításában), egy kis aktuálpolitikával és vadrománccal. Hogy ez jó vagy sem, mindenki döntse el maga; vannak, akik szerint egy grindhouse filmnek nem lenne szabad ennyit markolnia, mások szerint még így is túl egyszerű az egész. A magam részéről biztosra vettem, hogy ezúttal sem kerülünk közelebb a műfajhoz, így nem zavart a sokrétűség, sőt, bizonyos momentumai nagyon is sokat tettek az amúgy kellemes összképhez.

Amiért már most észrevehetően népszerűbb elődeinél a film, az a nyíltabban vállalt szexualitás, és a bizonyos körökben húzónévnek számító hölgyek (Lindsay Lohan, Jessica Alba), valamint néhány kultikus VHS-sztár cameoja (Steven Seagal, Don Johnson, Cheech Marin). A magam részéről a gyengébbik nem képviselői közül egyedül Michelle Rodrigueznek tudtam őszintén örülni; a világ legrondább szép csaja ráadásul színésznek sem égetnivaló, a nézőcsalogató eyecandy ettől függetlenül Jessica Alba zuhanyjelenete (függetlenül attól, hogy belenyúltak-e avagy sem) illetve a botrányhős celebritás meztelenkedése. Sokkal érdekesebb azonban, hogy férfi színészeink közül csak De Niro és Marin alakít értékelhetően, Seagal és Johnson a megszokottnál is borzalmasabbak, és valljuk be; Danny Trejo sem véletlenül nem kapott eddig főszerepet. Ha ez a koncepció része, akkor remek. (Nem az.)

Összképet tekintve nem történt semmi különleges, azon túl persze, hogy a hazai forgalmazó majd' 3 hónappal az USA premier után hozza be a filmet, és majd ujjtördelve értetlenkedik, hogy miért nincsenek teltházas vetítések. Közelebb nem kerültünk a megoldáshoz, de kétségtelen, hogy az eddigi három próbálkozásból ez sikerült a legélvezetesebbre – más kérdés, hogy a közepesnél ez is csak egy vékony és jószívű hajszállal lett jobb. Ha egyszer Tarantino és Rodriguez közösen készítenének egy filmet, az lenne az igazi, függetlenül attól, hogy mindezt a grindhouse szó mögé bújva teszik-e vagy sem. A két bejelentett folytatás még ad némi okot a reménykedésre.
4/5
Dealer