Charlie Wax. Ha neked, kedves Olvasó, nem mond semmit ez a név, ne lepődj meg, viszont az több mint valószínű, hogy miután megnézed a Párizsból szeretettel című filmet, akkor hosszú időre nem tudsz majd szabadulni tőle.
A fent említett alkotás Pierre Morel (Elrabolva, A szállító, B13) legújabb akciófilmje, ami ugyan Amerikában és szinte minden más országban a Föld kerekén már egy éve lecsengett, de kis hazánkba még csak most sikerült megérkeznie. Nem baj, mi most örülünk neki. A történet középpontjában James Reece (Jonathan Rhys-Meyers) áll, aki követségi titkárként dolgozik a szürke hétköznapokon, ám mikor az USA-ból Párizsba érkező Charlie Wax (John Travolta), a CIA ön- és közveszélyes profi ügynöke francia földre lép, James élete fenekestül felfordul. Hatalmas vázák telnek meg kábítószerrel, terepjárók robbannak szilánkjaikra és a papírzacskóból is előkerül a titokzatos fizetség. Az ok, amiért Waxet Franciaországba vezénylik, egy az amerikai küldöttség ellen készülő terrorista merénylet megakadályozása. A furcsa páros bejárja az egész párizsi alvilágot, hogy a merénylők nyomára bukkanjanak; mindenféle nációnál tiszteletüket teszik, és természetesen mindenhol otthagyják a kezük nyomát. Azt el kell ismerni, hogy a film az indokoltnál talán egy kicsivel hosszabb és higgadtabb felvezetést kapott, mint azt egy akciófilmtől elvárnánk. Sokan persze úgy fogalmaznának, hogy unalmas vagy lassú, de erről szó sincs. A rendező és persze a forgatókönyv részéről ez egy tudatos altatás, hogy a jó öreg Travolta bácsi belépője még nagyobbat szóljon. Bár azt hozzá kell tenni, hogy mikor ő a színen van, azok a képsorok amúgy is igen robosztusra és erőteljesre sikeredtek. Amikor pedig épp nem a fegyver elsütő billentyűjén rángatja az ujját, mint egy epilepsziás, akkor a végeláthatatlan humor-folyó ömlik mindenki "Vincent Vegajából". Travolta jól hozza a karaktert, ám néha Charlie Wax már annyira "újvilági", hogy hozzá képest Amerika Kapitány csak egy budaörsi, pubertás korba lépő suttyó.
"Legközelebb, ha azt mondom, hogy lődd le a köcsögöt...
Lődd le a köcsögöt!"
Charlie Wax
A film nem titkoltan Travolta karakterére van kihegyezve, de természetesen ezzel nem lőttek mellé a készítők, mivel a sokat megélt színész csont nélkül teljesít. A Reece – Wax páros eleinte rettentően (néha talán már-már zavaróan) kontrasztos, de a film második harmadától szépen kibalanszírozódik a két figura: a nyúlbéla Reece tököt növeszt magának, Wax pedig visszavesz egy hangyányit a lendületéből. Amúgy a CIA szeme fényének a film során lesz egy mondata, ami minden valamire való mozirajongó szájára mosolyt fog biggyeszteni, még ha az egész film alatt nem is tudta értékelni a tar kopasz hullagyáros humorát. No de miért éppen Párizs? A kérdés jogosan merül fel, de a válasz roppant egyszerű: amiért az Elrabolva is ott landolt, ugyanis az ötletgazda mindkét esetben ugyanaz. Ez az ember pedig nem más, mint aki kirázta a tollából (az előrehaladtával egyre gyengébben muzsikáló) Taxi kvadrológiát is, azaz Luc Besson. A neves francia kitalálja, esetenként megírja a forgatókönyvet, felkér egy rendezőt és leszerződtetnek valami jó kiállású külföldi színészt. Ezzel a recepttel már készítettek nem egy igen jó filmet, úgy mint Az ötödik elem, A sárkány csókja vagy A szállító. A zenéért felelős David Buckley a Párizsból szeretettel alá komponált produktumáért több mint valószínű, hogy nem izzadt vért, de éppen ebből fakadóan kissé semmitmondó is lett, leszámítva talán a fő témát, ami viszont horzsol. A film stáblistájához passzított Vaux zenekar Are you with me című nótája szintén egy pöpec választás lett, és személy szerint nálam a legmozgalmasabb pillanatokat elevenítette fel. A filmnek erősen kamaradarab hangulata van, ugyanis a két főszereplőn kívül nagyon másra nem fogunk tudni visszaemlékezni a moziból való kijövetel után 3-4 órával. Ugyan meg kell említeni Kasia Smutniak nevét is, aki Reece párját alakítja, de ő sem lesz különösebben nagy hatással még a férfi nézőkre sem, ugyanis legnagyobb bánatunkra nem egy első osztályú eye-candy a hölgy.
Summa summarum: egy sablonosnak nevezhető történet két igen jó színésszel egy igen pofás rendezéssel is szólhat nagyot. A Párizsból szeretettel az én szemléletemben egy roppant szerethető akciófilm lett, ami nagy valószínűséggel DVD formájában is tiszteletét teszi majd a polcomon az Elrabolva mellett.
4/5
Gobiakos
