Ritkaságnak számít, ha a mai, hardverek tekintetében igencsak megosztott videójáték-piacon egy fejlesztő mind a „kemény magnak” számító PC, mind pedig a trónkövetelő konzolok térfelén egyöntetű sikereket ér el. Itt most nem arra gondolok, hogy egy adott cím szép eladásokat és kiváló statisztikákat tud felmutatni valamennyi platformon. Sokkal inkább arra, hogy egy csapat valamennyi, vagy több masinán is bevonul a halhatatlanok közé, egymástól teljesen független produktumai révén. Ritka, de van ilyen. Hogy mindjárt példát is mondjak rá, az Epic Games (volt Epic Megagames) gárdáját említeném meg, már csak jelen ismertető aktualitása folytán is, akik bő két évtizede ajándékoznak meg bennünket kiváló termékeikkel. Az annak idején még shareware játékokkal (Epic Pinball, Brix, Jill of the Jungle, One Must Fall) debütáló társaság később olyan etalonokkal rukkolt elő, mint az Unreal, illetve Unreal Tournament széria, vagy a főleg Xbox 360 tulajdonosok körében népszerű (hiszen az első epizód kivételével kizárólag erre a platformra jelent meg) Gears of War sorozat. Sikereiket számos elismerés, díj és kitüntetés koronázza, így bizton állítható, hogy ők ma az egyike azon kevés játékfejlesztőnek, amely az „amihez csak nyúl, az arannyá válik a kezei között” szlogennel jellemezhető.
A Gears of War trilógia az egyik legsikeresebb, sokmilliós eladásokkal büszkélkedő franchise a Microsoft aktuális konzolján. Ezt mi sem példázza jobban, minthogy az idők során könyv és képregénysorozat is született belőle, és filmes adaptáció is szóba került, amelyet azonban egyelőre halaszt a mögötte álló filmstúdió. A debütálása óta eltelt öt esztendő során az Xbox 360 egyik szimbólumává váló cím szépen növelte a futtatására alkalmas játékkonzol eladásait is, hiszen az egyes részek csomagban is kaphatók voltak.
A sorozat története egy Föld-szerű bolygón, Serán játszódik, ahol az emberiség nemrégiben hosszú háborút vívott a legfőbb energiaforrás, a felszín alatt folyékony formában fellelhető imulsion feletti uralomért. A majd' nyolc évtizedes küzdelemben a COG (Coalition of Ordered Governments) erői győzedelmeskedtek az UIR (Union of Independent Republics) alakulatai fölött. Alig néhány évig örülhetett azonban a meggyötört emberiség az áldott békének, mikor újabb fenyegetés üti fel a fejét a felszín alól támadó locustok formájában, akiknek feltett szándéka kiirtani bennünket mind egy szálig. Az emberek utolsó mentsvárukba, Jacinto Plateu-ra menekülnek, amelynek kemény alapzatán a locustok nem képesek áttörni. A COG ismét harcba száll tehát nem várt, új ellenfelével szemben. Itt indul az első epizód, amelyben egy eleddig parancsmegtagadás miatt bebörtönzött háborús hős, Marcus Fenix bőrébe bújva küzdhetjük végig magunkat kis csapatunkkal egészen az ellenség föld alatti járatainak központjáig. Ezt elpusztítva mégsem dőlhetünk azonban nyugodtan hátra a karosszékünkben, mert a megmaradt locustok ezúttal egész városokat süllyesztenek el azok teljes lakosságával együtt a mélybe. A harc immár a felszín alatti járatokban folytatódik, ahol az ellenség királynőjével találkozva Marcus megtudja, hogy új, közös ellenfelük akadt a lambentek személyében, akik az imulsion mérgező hatása folytán mutálódott locustok, és éppen magán a királynőn igyekeznek felülkerekedni. Egyetlen megoldásként számunkra a járatok tengervízzel való elárasztása jöhet szóba, amelynek sikeréhez egyedül az addig elpusztíthatatlannak számító utolsó felszíni menedék, Jacinto megsemmisítése vezethet. Ezután a megmaradt emberiség szétoszolva régi-új menedékek felé indul útnak, miközben a locust királynő a harc folytatására esküszik meg, és egy ködös rádióüzenetben arra kapunk utalást, hogy Marcus halottnak hitt apja, a tudós Adam még életben van. Itt indul a történetet kerek egésszé lezáró, az eddigi szálakat elvarró harmadik epizód, ám ennek történéseiről többet nem szólnék.
Az egyszemélyes játék összesen öt fejezetre oszlik, ezek mindegyikében öt-hat küldetést kell teljesítenünk. A történetvezetés kisebb ugrásokat tesz az időben, így megismerhetjük a párhuzamosan zajló történéseket is. Ez az eddigi első epizód, amelyben az általunk irányított szereplő (aki jelen esetben az említett „időbeli ugrások” miatt nem kizárólag Marcus Fenix lehet) nem marad teljesen magára egyetlen pillanatra sem, mindig vele tart legalább egy segítő. Társaink esetében az MI kielégítően muzsikál, valóban számíthatunk a részükről némi hathatós segítségre, és az ellenfél esetében sem a „gyök kettes” kategóriába sorolható szerencsére az említett tényező. Újdonságnak számít az is, hogy immár felfegyverzett rakodógépekbe is beszállhatunk, ha kedvünk tartja, és akad jó néhány új fegyver is arzenálunkban, mint a lefűrészelt csövű karabély, avagy a szuronyos „lancer”, amely utóbbival immár akár meg is rohamozhatjuk az ellenfeleket.
A szereplők közül újra találkozhatunk régi barátunkkal, Dommal, Cole-lal és Bairddel is, és feltűnik mellettük Prescott elnök, Anya és a sokadik a Carmine testvérek közül is. Ezúttal női katonák is helyet kaptak a marcona hadfiak soraiban, mint Samantha Byrne, ami kicsit oldja a szériát eddig jellemző „tesztoszteron túltengést”. Myrrah királynőt is újra „üdvözölhetjük” természetesen.
A játék előrehaladtával szereplőink szintet lépnek, ami többek között újabb achievementek elérését teszi lehetővé. Ezek mellett különféle kitüntetéseket, szalagokat is begyűjthetünk bizonyos feladatok (mint például bizonyos számú fejlövés elérése) végrehajtásáért. Sorozatról lévén szó, az előző epizódok mentett állásaiból áthozhatunk némi elért tartalmat, mint például fegyver–skineket is az új részbe. Ebben az epizódban is gyűjtögethetünk a pályákon elszórva található ezt meg azt bónusz pontokért és tartalmakért, de ez most nem korlátozódik elhalálozott társaink dögcéduláira, a skála ezúttal sokkal bővebb. Bizonyos kihívások teljesítésével bővíthetjük fegyvereink és játékosaink kinézetének tárházát, avatarainkat, vagy az egyes szereplők imulsion-ittas mutáns változatait is megszerezhetjük. Ezek az elérhető, illetve begyűjthető tartalmak egyébként meg is tekinthetők a statisztikák menüpont alatt, így amellett, hogy mit értünk eddig el azt is láthatjuk, hogy mi van még hátra.
A Gears of War 3 számos offline és online játékmódot is tartogat számunkra. A sima, történetvezérelt hadjárat mellett ügyességi módban is kipróbálhatjuk magunkat, amely leginkább az előbbi arcade jellegű változataként jellemezhető, és abban a minél több pont elérése a cél. Természetesen az erős történeti szál mellett – az Epic egyéb játékaira jellemző módon – most is a többjátékos arénák jelentik az igazi kihívást. A bétateszt során megismert módok (Team Deathmatch, Capture the Leader, King of the Hill) összesen 10 pályán tolhatók, amelyek mindegyike más-más taktikát kíván. A harmadik epizódba bekerült Horda és Bestia játékmódok mind egy-, mind pedig többszemélyes játékra is lehetőséget adnak, és bennük az ellenfél hullámainak legyőzése, illetve végső soron a túlélés a cél. Az előbbiben az emberiség, míg az utóbbiban a locustok oldalán küzdhetünk, és immár vásárolhatunk különféle segítő, védelmi berendezéseket is megszerzett játékbeli kreditünk terhére, mint például az automata védelmi lövegek. Amennyiben hőseink ellen küzdünk, őket csak brutális, de nagyon látványos kivégzésekkel tudjuk eliminálni, amelyekből szintén szép számmal gyűjthetünk be mind újabb és több fajtát előbbre haladva a képzeletbeli ranglétrán. Mint számos más játékban, itt is a piactéren mehet az egyes skinek és egyebek adás-vétele.
A grafika az elődökhöz hasonlóan most is nagyon szép, ami nem is csoda, hiszen a fejlesztők saját készítésű Unreal Engine 3-as motorja dübörög alatta. Ennek köszönhetően – megfelelő 3D-s tévén – az integrált TriOviz technológia lehetőséget nyújt a sztereoszkópikus 3D megjelenítésre is. Ennek előcsalogatása azonban jóval nehézkesebb a Sony játékai esetében már megszokottnál, és az opció bekapcsolása mellett a televízió beállításainak módosítását is igényli (legalábbis az én készülékem esetében így volt). Érdekes jelenség ezzel kapcsolatban, hogy a 3D megjelenítést bekapcsolva az irányítás bizony jól érezhetően „laggol”, vagyis több tized másodpercet késlekedik, ami egy háborús játék esetében nagyon nem szerencsés. Emiatt végül én ki is kapcsoltam ezt a lehetőséget, ami az irányítás azonnali rohamos javulását eredményezte.
A vezérlés egyébként abszolút a már megszokott sémát követi, de valahogy most még dinamikusabb, még látványosabb formában, amit nem utolsó sorban a szuronyos rohamok, vagy a kivégző mozdulatok vérgőzös forgataga is okoz. A széria „védjegyéül” szolgáló váll fölötti kameranézet, illetve a „lebukva való gyors mozgás” során látható, a közel-keleti háborús övezetek hadi tudósításait idéző kamerakezelés természetesen most is helyet kapott a programban. A zenék úgy szólnak, és akkor, ahogy és amikor annak kell. A szinkronhangok ebben az epizódban is nagyon jók, Marcus vészjósló, mély hangját most is a felülmúlhatatlan John DiMaggio kölcsönzi, és a többiek vokális megszemélyesítője is – szerencsére – a megszokott színész maradt. Ráadásul a játék teljes magyar felirattal lett ellátva az angolul kevésbé beszélők legnagyobb örömére.
A harmadik epizóddal lezárulni látszik ugyan az Xbox 360 történelmének egyik legmeghatározóbb, legnagyobb és legsikeresebb játéksorozatában megismert történet, a készítők azonban állítják, hogy ezzel a Gears of War szériának még messze nincs vége. Azt is hallhattuk tőlük többek között, hogy a következő tíz év meghatározó címe lesz ez a franchise, és hogy a „lancer lesz az új fénykard”. Nem tudom, hogy mi igaz a fogadkozásokból, de ha ennyiben is maradna a Gears of War földi pályafutása, már akkor is egy hatalmas, látványos és remekbeszabott játéksorozattal lennénk gazdagabbak. Minden más csak ráadás, bónusz, no és persze „hab a tortán” lenne. De ez a torta már hab nélkül is nagyon finom, fogyasszuk hát egészséggel!
Ezúton szeretném megköszönni Farkas Balázs barátomnak, a sorozat egyik legnagyobb hazai rajongójának a tesztelés során nyújtott hathatós segítségét.