MMO-k jönnek-mennek, de a World of Warcraft trónját igazán egyiküknek sem sikerült megingatnia. Bár mintha szépen lassan csökkenne az óriás népszerűsége. A legelső kiegészítője óta egyre inkább megosztja a játékosbázisát, és ez a mostani már a negyedik a sorban. Már a Cataclysm sem büszkélkedhetett túl jó felhasználói értékelésekkel, de ott még más volt a helyzet. Sokkal inkább "komolyan vehető" új fajokat kaptunk. Sokkal komorabb fantasy környezetet az egyik oldalon, bár a goblin Hot-Rod már megmosolyogtató volt a másikon. De ez még tényleg csak ízlés dolga volt, hogy tetszik-e az embernek, vagy sem. A Mists of Pandariának annyiból van nehezebb dolga, hogy a játékosnak először is túl kell tennie magát azon, hogy... Kung Fu Panda... Na igen, itt most elkezdhetnénk vitatkozni, hogy ki kitől lopott, de ne tegyük. Ne felejtsük el, hogy a Pandaren Brewmaster – név szerint Chen Stormstout, akit itt nyilván viszontláthatunk – már a WarCraft 3-ban is szerepelt, évekkel a rajzfilm előtt. Ott még egy erős poénnak elment, de amikor bejelentették, hogy a pandaren lesz az új faj a World of Warcraftban, akkor tudtuk már rögtön, hogy áprilisi tréfával van dolgunk. Aztán amikor a legújabb kiegészítőt bejelentették, csak néztük a naptárat a fejünket vakargatva, és nem értettük a dolgot. Ezzel most nem viccelnek, ez komoly... Ennyire kifogytak volna az ötletekből? Hát nem, szerencsére nem ez a helyzet! Ahogy elindítjuk a játékot, a jól megszokott Blizzard-minőség eloszlatja minden kételyünket.
A játékba újként érkező monk, azaz szerzetes kaszt érdekes lett, de a régi játékosok jó pár ismerős képességgel fognak találkozni, ha ilyen karaktert indítanak. Három irányba specializálódhatunk vele, ezek nem meglepő módon a tank, dps és gyógyító szerepek. Ez a kaszt majd' minden fajjal elérhető – a worgen és a goblin a kivételek –, de most érzem először azt, hogy egyikhez sem illik igazán a többi közül, bár lehet, hogy csak a kung fu pandás "előítéleteim" beszélnek belőlem. :-)
Az új választható fajként megjelenő pandarenek kezdő területe nagyon szépen kidolgozott, bár a World of Warcraft eddig megszokott stílusától nem üt el, azon túl, hogy jóval könnyedebb hangulatú a fokozatosan elkomorodó, szürkülő elődökhöz képest, de amikor pandánkkal a megfelelő szintet elérve visszakerülünk a régről ismert területekre, bizony szembetűnő lesz a poligonszámok különbsége. A Wandering Isle, azaz a Vándorló sziget, a panderen karakterek kezdőterülete egy hatalmas teknős hátán helyezkedik el. (Persze nem maradhatott ki egy olyan küldetés sem, amikor a tenkős megsérül, és meg kell gyógyítani, különben vége mindennek.) Magát a szigetet természetesen a tradicionális keleti kultúra motívumaival díszítették gazdagon, ahogy az új kontinens többi részét is. Mivel így sok ismerős elemel találkozhatunk, nyilván nem ez a játék történetében a legérdekesebb és legeredetibb helyszín, de ettől eltekintve az összhatás nagyon kellemes.
A régi játékosoknak sok új megtanulnivalójuk nem lesz. A talent-rendszert némileg módosították, most egy kicsivel nagyobb mértékben, mint az előzőekben, kicsit máshogy is néz ki, viszont sokkal egyszerűbb, áramvonalasabb, szóval nagy gondot nem fog okozni. Hogy mennyire válik be, az meg majd idővel kiderül. Én magam is csak annyit vettem észre először, hogy foghíjas az alsó ikonsorom, aztán hamar kiderült, hogy miért.
És ha tanulnivaló nem is, tennivaló akadni fog bőven a magas szintű karaktereknek. Az új maximum a 90-es szint, amelynek eléréséhez van bőven XP-forrás. Az új kontinens hat területén hat új, valamint három régi átdolgozott instájában gyűjthetjük a tapasztalati pontokat, na meg persze a jobbnál jobb új holmikat. Természetesen akad bőven az oldschool gyűjtögetős küldetésekből – menj ide, ölj meg ebből ennyit, gyűjts össze tőlük valamiből annyit stb. –, de a Blizzard quest-designerei sem ültek a babérjaikon, találkozhatunk sok olyan feladattal, amilyennel sehol máshol. Sok helyen kapunk átvezető filmeket a küldetések mellé, de csak kis rövidebbeket, hogy nagyon ne zökkenjünk ki a ritmusból. Ha netán valaki mégis hamar bedarálná az új missziókat, naponta ismétlődő feladatok százaival foglalhatja el magát.
Az újdonságok közé sorolhatjuk még azt is, hogy az eddig csak céltalanul a nyomunkban rohangászó kis petjeink harci képességeket kaptak, amelyekkel aztán egy újfajta harcrendszerben tudunk hadakozni, olyan módon, hogy hármat-hármat felállítunk egymással szemben, akik sorban egymás után lépnek harcba, és körökre osztva tudjuk használni a speciális képességeiket. Sajnos csak egymás ellen tudjuk ezeket harcba bocsátani, pedig már megjelent lelki szemeim előtt, ahogy az új kontinensen folytatott kalandozásaim során a StarCraft II mellé kapott mini-Thorom rakéta zárótüzet zúdít ellenségeimre...
Jómagam mindig is hajlamos voltam mások által dögunalmas tevékenységeket folytatni a World of Warcraftban, az epic griffre való aprópénzt például pecázással kerestem meg, és imádtam az aukciós házban bizniszelni. Külön karakterem volt erre, külön guild-bankkal, mert a sajátja hamar megtelt az árukészlettel. Nos, a Pandariában is van egy kis meglepetés a hozzám hasonlók számára: amikor kalandjaink során a Négy szellő völgyébe vetődünk, a zöldellő veteményesek végeláthatatlan sorában mi is vehetünk magunknak egy kis lepusztult farmot, amelyet aztán rendbe tehetünk, és elkezdhetünk rajta növényeket termeszteni. Egy küldetéssorozaton át kell elnyernünk az ős-őstermelők bizalmát, hogy aztán fokozatosan okosítsanak ki minket a fortélyaikból, hogyan készítsük elő a termőföldet, hogyan ültessük el a növényeket, és hogyan bánjunk el az itt őshonos és elég speciális kártevőkkel. A megtermelt javakat aztán persze pénzzé is tehetjük, gondolom, ha ügyesen csinálja az ember, ebből is komoly összegekre tehet szert.
A fejlesztők figyelembe vették a játékosok visszajelzéseit, miszerint a Cataclysm instái túlzottan időigényesek, és nehezek voltak. A Pandariában ezek észrevehetően könnyebbek, de hogy a hardcore játékosok részéről se érje szó a ház elejét, van nekik ugyanezekből Challenge mód. A fent említett insták között találunk a pandás témához méltó, "komolytalan" darab is, nevezetesen egy serfőzde, a Stormtout brewery, ahol az egyik bossal derékig sörben gázolva kell megverekednünk.
A Mists of Pandariától tehát éppen azt kapjuk, amit vártunk, amit az elmúlt nyolc évben megszokhattunk, igaz, egy kicsit könnyedebb hangulatban. Gyakorlatilag semmi nem változott, nagy úttörő újítások nem történtek, "csak" a megszokott mennyiségű és minőségű új tartalom érkezett. Akik valami nagy újdonságra vágytak, azok most fülig érő szájjal játszhatnak a nemrégiben megjelent, zseniális Guild Wars 2-vel, de aki "márkahű", aki szereti a régi jól bevált dolgokat, az nagyon nem fog mellé a World of Warcraft új kiegészítőjével.
