Az Assassin's Creed széria a Ubisoft legjobban teljesítő játéksorozatává vált a 2007-ben megjelent első rész óta. A második epizód és annak két további fejezete (Brotherhood és Revelations) kiforrott, izgalmas és változatos akció-kalandot adott a játékos-társadalomnak, most pedig megérkezett a következő nagy felvonás.
A történelmi kor a reneszánsz Itáliából a XVIII. századi Amerikába került át.
Az Assassin's Creed III-ban tovább követjük Desmond Miles történetét, míg az Aminusban irányított hősünket tekintve a történelmi kor a reneszánsz Itáliából a XVIII. századi Amerikába került át. A játék legnagyobb részében Connor Kenway-t (eredeti nevén Ratonhnhaké:ton) fogjuk irányítani, aki félig brit, félig indián származású. A fő történeti szál az amerikai függetlenségi háború idején játszódik, és az előző részekhez hasonlóan most is egy fordulatos, izgalmas sztorit kapunk, amelyben ezúttal is komolyan odafigyeltek a készítők a történelmi hűségre. A spoilerek mellőzése érdekében nem írok többet az igényesen kivitelezett, valós személyeket is tartalmazó történetről, legyen elég annyi, hogy a grandiózus történetvezetésben ezúttal sem fogunk csalódni.
A játékmentet illetően a Ubisoft Montreal megtartotta az előző részekben finomra csiszolt elemeket, de sok újdonsággal is szolgált a sorozat rajongóinak. A sajnos elég hosszúra sikerült, lineáris bevezető szakaszban meg is tapasztaljuk az újdonságok nagy részét. Elsőként a sokkal gördülékenyebbé váló közlekedés fog feltűnni: mostantól elég egy gombot nyomva tartani és karakterünk akrobatikus mozgással mászik fel minden arra alkalmas objektumra. Később szembesülünk a némileg módosított harcokkal is. Az összecsapások a kiváló Batman játékokból átemelt résszel bővültek: az ellenfelek feje felett láthatjuk, amikor éppen támadni készülnek, és ennek megfelelően időzítve vitelezhetjük ki a védekezésből indított ellentámadásunkat. A lőfegyverek ezúttal nagyobb szerepet kaptak, de a lassú utántöltés miatt továbbra is a közelharc maradt a küzdelmek középpontjában. Ezúttal is lehet egymásba fűzött gyilkolásokkal aratni, ellenfeleket lefegyverezni és a már megszokott trükköket alkalmazni. Újabb eszközökkel is bővült a bombákat és csapdákat is tartalmazó repertoárunk, ellenlábasaink megcsáklyázása és faágon felakasztása például különösen jó móka. Tehát a küzdelem megvalósítása továbbra is kiváló, és bár ezúttal sem túl nehezek általában az összecsapások, összességében kiszámíthatatlanabbak lettek. A lopakodós részek is jelen vannak, és bár bővültek pár új lehetőséggel (például a dús aljnövényzetben kúszás), számomra inkább frusztrálóak, mint élvezetesek voltak ezek az észrevétlenséget megkövetelő küldetések. Ugyanez vonatkozik a célszemélyek üldözésére is, amely küldetéstípusnál találkozni fogunk pár különösen idegtépő résszel. A küldetések nehézsége pedig akkor sokszorozódik meg, ha minden egyes mellékfeladatot teljesíteni szeretnénk a teljes szinkronizálás érdekében. Nos, ennek elérése pár küldetésnél az előző részekhez hasonlóan sok újrakezdést és hajtépést/kontrollerdobálást fog előidézni.
Két további fontos új elem a játékban a vadászat és a hajózás. Az előbbi a felfedezhető két nagyváros (Boston és New York) között elterülő vadonban válik relevánssá. Connor a szabadon bejárható óriási területen sokféle állatfajt cserkészhet be, amelyhez rendelkezésre állnak csapdák és csalik is. Az elejtett állatok megnyúzásával értékesíthető nyersanyagokhoz juthatunk, de kapcsolódnak a vadászathoz küldetések is. Ez a rész a Red Dead Redemptionre emlékeztetett, itt is hasonló szisztéma szerint ejthetjük el prédánkat. A ragadozók támadásakor tapasztalt quick time eventeket mondjuk kihagyhatták volna, én alapból nem kedvelem ezt a játékmechanikai megoldást.
A másik nagy újdonság a hajózás. Egy jó pénzért továbbfejleszthető hajót tudunk irányítani több küldetés alkalmával, amelyek nagy része nem kötelező, de a remek kivitelezés miatt különösen ajánlott. Nagyon egyszerűen és gördülékenyen oldották meg a vezérlést, óriási élmény vezetni és csatázni a tengeren. Minden kétséget kizáróan ezek a missziók jelentik az Assassin's Creed III egyik fénypontját.
Még felsorolni is hosszú, mennyi mindennel foglalhatjuk el magunkat a játékban.
A többi küldetésre sem lehet panaszunk. A fő történeti szálat jól megírták – egyedül a bevezető szakasz lett túlzottan kötött és lineáris –, a rengeteg feladat között pedig kellemes felfrissülés a milliónyi mellékküldetéssel elütni az időt. Még felsorolni is hosszú, mennyi mindennel foglalhatjuk el magunkat a játékban. A már említett vadászat és hajózás mellett elvállalhatunk levélkézbesítési feladatokat, orvgyilkos küldetéseket, fosztogathatunk és megvédhetünk lovaskocsi-szállítmányokat, az ellenség kezén lévő erődöket foglalhatunk el, kincses térkép darabjait kutathatjuk fel, sőt a kocsmákban akár társasjátékokkal (pl. malom) is eltölthetjük az időt. A gyűjtögethető tárgyak ezúttal is képviseltetik magukat: a vadonban tollakat szedhetünk össze, a városokban pedig szélben szálló almanachlapokat kaphatunk el és kincses ládákat foszthatunk ki egy külön zárfeltörős minijátékkal.
Lesz egy saját tanyánk is, amelyhez külön küldetések keretében szerezhetünk mesterembereket, és további missziók révén fejleszthetjük tovább gazdaságunkat. Egyre több terméket leszünk képesek előállítani, amelyekkel kereskedhetünk a jelentős haszon reményében. A kereskedelemmel foglalkozó rész elsőre kicsit kuszának tűnhet, de hamar meg lehet barátkozni a kezelésével. Egyébként ez is egy opcionális rész, akár teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk, máshogy is szerezhetünk pénzt. A történetben később ezúttal is lesz lehetőségünk orvgyilkosok toborzására és kiküldésére, valamint most is jelen van a részletes crafting rendszer. Bár utóbbi szerintem elég felesleges lett, a városok alatti gyors utazást lehetővé tévő alagútrendszerekkel egyetemben.
A rendkívül gazdag egyjátékos rész mellett továbbra is jelen van az Assassin's Creed addiktív multiplayer módja. Most is a templomosok Abstergóbeli kiképzőjében veszünk részt, a játékmenet pedig a korábban már jól bejáratott mintát követi. Az egymás levadászására épülő multiplayer mód a gyors reflexekre épít, de egyben taktikus felfogást is igényel, melyet a karakterfejlődés tovább mélyít. A már ismert módok (Deathmatch, Manhunt, Artifact Assault, Wanted stb.) mellett újdonságként szolgál a terület megtartására irányuló Domination és a kooperatív játékot igénylő Wolf Pack. Utóbbiban maximum négy baráttal vagy idegennel foghatunk össze NPC karakterek szűk határidőre történő likvidálására, amely során 25, egyre nehezedő kört lehet teljesíteni. A többjátékos rész tehát ezúttal is kidolgozott és pörgős lett, itt is rengeteg időt el lehet tölteni a hosszú egyjátékos rész mellett.
Rendkívül megkapó, ahogy lassan araszolunk a térdig érő hóban.
A játék grafikája az előző epizódokhoz hasonlóan szép és nagyon részletgazdag lett. Rengeteg apróságra figyeltek a készítők, az évszakok és napszakok váltakozása például különösen érzékletesen sikerült. Rendkívül megkapó, ahogy lassan araszolunk a térdig érő hóban. Ugyanakkor a kelleténél többször fogunk grafikai és egyéb programhibákkal találkozni. Tereptárgyakban megakadó karakterek, levegőben maradó fegyverek és egyéb anomáliák eddig nem jellemezték az Assassin's Creed szériát, de sajnos a minden eddiginél grandiózusabb világ megvalósítása nem sikerült hibamentesen. A továbbra is kézre álló irányítás mellett a hangok, szinkronhangok és zenék a sorozat eddigi részeihez hasonlóan ezúttal is kimagasló minőséget képviselnek.
Az Asssassin's Creed III továbbra sem enged a játéksorozat makulátlan minőségéből. Ezio kalandjaihoz hasonlóan Connor története is megkapó, és egyben a lehetőségek széles tárházával kényeztet. A legalább 30-40 órás játékidő túlnyomó része emlékezetes élményeket tartogat, egyedüli negatívumként csak a felbukkanó programhibákat és a fő sztori eleinte túl lineáris küldetéseit lehet megemlíteni. Tehát a sorozat rajongóit nem érheti csalódás, a kiváló újításokkal frissen tartott Assassin's Creed III tovább folytatja a széria diadalmenetét.
