Harry Potter, a világhírű varázslótanonc hétesztendős korában kezdte meg tanulmányait a méltán elhíresült Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Intézet falai között. Itt ismerkedett meg többek között Miranda Dabrak szerzeményével, a Varázslástan alapfokon című könyvvel, amelynek varázsigéit és bűbájait Flitwick Professzor bűbájtan óráin sajátíthatta el, hogy később segítségükkel sikeresen szálljon szembe számtalan veszéllyel. Most a Sony londoni fejlesztőcsapata, illetve a játékhoz teljesen új történeteket kiötlő J. K. Rowling jóvoltából mi is megtapasztalhatjuk, milyen is szorgos kisdiáknak lenni az írónő által teremtett, világsikerű alternatív univerzumban. Ehhez nincs is másra szükségünk, mint egy Move kontrollerrel és PS Eye kamerával felszerelt PlayStation 3 készülékre, valamint a napokban megjelent Wonderbook: Miranda Goshawk’s Book of Spells (magyar címén Varázslástan alapfokon) című játékra, amely a vele útnak induló Wonderbook sorozat első darabja.
INFO: A kiadó nagyszabású tervei szerint a későbbiekben további játékos és oktató jellegű programok kerülnek majd a szériában a boltok polcaira, amelyek elkészítésében többek között a BBC és a Disney is közreműködik, és sok más mellett például a dinoszauruszok korába repítik el a felhasználókat.
Húsz varázsigét sajátíthatunk el a játék során, a hozzájuk tartozó kézmozdulattal együtt.
A program nem titkoltan a kisiskolás, 7-12 éves korosztály számára készült, ami jól érezhető annak minden aspektusán. A játék feladványai is leginkább az ő szórakoztatásukat célozzák meg, de közben minket, idősebb szüleiket is remekül kikapcsolnak. A program felépítése szerint kényelmesen elhelyezkedve, a játékhoz mellékelt könyvet magunk elé téve kell helyet foglalnunk, miközben a PS Eye kamera jól lát bennünket és a kötetet is. A nyomtatvány oldalain különféle AR-kódok tűnnek fel, amelyeket a rendszer optikája segítségével ismer fel és konvertál a megfelelő programrészre, és habár a könyv nem tűnik vaskosnak, többszöri újra megnyitása révén megfelelő hosszúságú időtöltést biztosíthat általa a program. Maga a játék a kiterjesztett valóság, avagy angol nevén augmented reality metódusára épül, vagyis a kamera által látott környezetet ruházza fel különböző grafikai- és játékelemekkel. Ennek köszönhetően „tanulmányaink” során végig magunkat látjuk a televízió képernyőjén, miközben egy, a játék elején kiválasztott varázspálcát szorongatunk (ennek a szerepét tölti be a Move kontroller), és előttünk hever a földön, avagy az asztalon a megfelelő oldalon kinyitott varázskönyv. Játék közben a kötet öt fejezetének két-két felén haladunk végig, miközben elsajátíthatunk a Harry Potter történetekből ismert mintegy húsz varázsigét és a hozzájuk tartozó kézmozdulatot, hogy segítségükkel úrrá legyünk jó néhány problémás szituáción, amelyek gyakorta amolyan vizsgafeladatnak is tekinthetők. Tanulás közben gyakorolhatjuk is az egyes bűbájokat, de meg is tekinthetjük az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó vicces történeteket, amelyek lejátszása során pálcánkkal különböző mókás dolgokat tehetünk, mint például bizonyos szavakat megváltoztathatunk egy anekdotában. Lépten-nyomon belefutunk közben a könyvünk előző, csintalan tulajdonosa által abban hagyott firkákba és kiegészítésekbe, amelyek további mókás feladatokkal látnak el bennünket. Ezeken felül a program összekapcsolható a játékosok Pottermore fiókjával (ez a regények hivatalos weboldala), ahova ki-ki felteheti az itt készült, mozgó varázslótanonc-profilképét is. Mindent összevetve mindvégig úgy érezzük magunkat, mintha valóban a Roxfort tanulói lennénk, ami még egy speciális báj-faktort kölcsönöz a játéknak.
A fiatalabb célközönségre való tekintettel a játék teljes magyar szinkront kapott.
A Wonderbook: Book of Spells látványvilága nagyon különleges. Alapvetően a PS Eye kamera által felvett képet nézzük játék közben, amit azonban gyakran megváltoztat a program. Kezünkben nem a Move kontrollert fogjuk, hanem pálcánkat, és az előttünk heverő lapok is totális átrajzoláson esnek át, hogy valódi varázskönyvnek látsszanak, amit bizony kezdetben le is kell porolnunk, vagy máskor a megidézett vizet kell lefolyatnunk róla. Bizonyos esetekben a könyvekből és filmekből ismert helyszíneken találjuk magunkat, így például Bimba Professzor üvegházába, vagy a Roxfort könyvtárába is ellátogathatunk. Ilyenkor szobánk képe lekicsinyítődik, hogy körülöttünk átvehesse az uralmat a rajzolt környezet, és mi magunk mintegy belekerüljünk a programba. Ezt a félig valós, félig grafikus helyzetet a játék nagyon jól kezeli, és bizony elmondható, hogy kiváló élményt nyújt ez a fajta megvalósítás. A fiatalabb célközönségre való tekintettel a játék teljes magyar szinkront kapott, amelyhez a könyvekkel megegyezően kiváló stílusú és színvonalú fordítás szolgál alapul. (Egyben ez lett az első olyan PlayStation 3-as játék, amely magyarul szólalt meg.) Szerencsére a magyarítás minden tekintetben nagyon jól sikerült, amit az aranyos hangeffektek és dallamos zene remekül támogat. A vezérlés teljes egészében hangunkkal, illetve a Move segítségével történik, amit az anyanyelvünkön kapott instrukciók folytán könnyedén meg is értünk. Ha ennek ellenére hibáznánk, a program figyelmeztet bennünket rá, például arra is, hogy egy másik gombot nyomjunk a mozdulat közben, ami szintén nagyon jópofa adalék.
Sok erénye és remek koncepciója mellett azért akadnak hiányosságok is a programban. Ezek között felróhatjuk, hogy bizony rendszeresen akadozik előrehaladásunk, mert ha véletlenül rossz helyre nyúlunk (szó szerint értve), egy már ismert feladat indul újra. Ezt le lehet ugyan állítani menet közben bármikor, visszakeveredni előző álláspontunkra bizony igen körülményes lehet, és gyakran egyszerűbb gyorsan elvégezni mindent még egyszer a macerás keresgélés és próbálkozás helyett. A nagyon jópofa és valóban varázslatos grafikai megoldások is néha bugokkal küzdenek, mint például amikor egy óvatlan mozdulatnál egyszerűen felakadt rajzolt varázspálcám a képernyő tetejére, és én ismét a „pingponglabdás” vezérlővel a kezemben ültem a földön. Gyakran persze mi is hibázunk, és rossz időben lapozunk, ami szintén megzavarhatja a programot. Van úgy is, hogy nemigen tudjuk, mit kell éppen tennünk, amiről elsősorban a kevés magyarázat, és nem a magyar interpretáció tehet. Ami még furcsa volt nekem a teszt során, az a számos reklámfotón egyszerre feltűnő több gyerkőc ellenére való szigorúan egyjátékos koncepció volt. Ez nem kevés „Add ide!”, „Nem, te add ide!” jellegű veszekedést fog még eredményezni a többgyermekes társaságokban.
Bár volt mit felsorolni a hiányosságok térfelén, mégis egy nagyon jól megalkotott programot ismerhettem meg a Wonderbook: Book of Spells által, amely egy nagyon is ígéretes sorozat első darabja lehet. Gyermekek számára ideális ismerkedés a videojátékok világával, ami a segítségével a szülők által is akceptálható, fogyasztható módon történhet. Ha a csemete ismeri már valamelyest Harry Potter világát, akkor nagyon jól el fog szórakozni a játék kínálta lehetőségeken, amelyek által valóban belecsöppenhet Ms. Rowling történeteibe. Mi, felnőttek pedig, amellett, hogy egy újabb virtuális, interaktív élménnyel gazdagodhatunk, annak biztos, megnyugtató tudatában dőlhetünk hátra a karosszékünkben, hogy magzatunkat belátható ideig a nappali biztonságos közelében tudhatjuk. És manapság bizony ez nem kis dolog!
