A sok más, többé-kevésbé komoly autós-motoros játékstílus mellett a könnyedebb műfajt képviselő gokartverseny programok is igen népes rajongótáborral bírnak, amely főleg a fiatalabb korosztály képviselőiből tevődik össze. Ezen persze nemigen lehet csodálkozni, hiszen ezekben igen gyakran valamelyik híres-neves platformhős és annak barátai, no meg ellenfelei játsszák a főszerepet. Ilyen programok például a Nintendo Mario Kart sorozatának darabjai, vagy a Sega közelmúltban debütált Sonic and All-Stars Racing Transformedja. Vannak persze kivételek is a szereposztást illetően, mint a szintén nemrégiben a Codemasters Racing műhelyéből kikerült , valódi versenyzőkkel operáló F1 Race Starsa, vagy a Sony platform-exkluzív ModNation Racers játéka esetében, de ezekben is sokkal inkább mókás és aranyos, mintsem valósághű képi világ tárul a felhasználók elé. Az utolsó példaként említett játék alkotója, a United Front Games legénysége első játékának sikerén felbuzdulva, a PlayStation konzolokon igen népszerű LittleBigPlanet univerzumában készítette el következő gokart témára építő programját, amelyben az annak otthont adó sorozatot kiötlő Media Molecule is segítette. A fúzió eredménye a LittleBigPlanet Karting lett, amely néhány héttel ezelőtt érkezett meg a hazai boltok polcaira.
A játékban ismét Sackboy – vagy ha úgy tetszik, Sackgirl – bőrébe, akarom mondani zsákjába bújhatunk. A sztori mód a második nagygépes epizód után veszi kezdetét, amikor kicsiny babzsák bábúnk felveszi a versenyt (szó szerint értve) a The Hoard ádáz tagjaival, akik módszeresen elkommunizálják szeretett planétája díjait és kupáit. Ezt természetesen nem hagyhatja annyiban, így az első adandó alkalommal eltulajdonít (na jó, inkább kölcsönvesz) egy robogó szerkentyűt, és a horda nyomába ered, hogy versenyről versenyre szerezze vissza a minden különösebb ok és indok nélkül elcsaklizott díjakat. Ehhez számos futamon kell győzedelmeskednie, amihez a gyorsaságon és a rövidítések használatán kívül az is szükségeltetik, hogy nemes egyszerűséggel egyben maradjon. Ez utóbbi kritériumot nem is olyan egyszerű betartani, hiszen ellenfelei lépten-nyomon tüzelnek rá valamilyen fegyverrel (rakétával, gránáttal, miegymással). Még szerencse, hogy ő is vissza tud lőni, illetve ha elég ügyes, a kellő pillanatban hátra fordulva hatástalanítani is képes a maga arzenáljával a neki szánt szeretetcsomagot. És ez kérem így megy pályáról pályára, úton-útfélen, hóban-fagyban, avagy tűző napon, vagyis a számos, igen változatos helyszínen és futamon. Mindegy, hogy sima körversenyről, ellenőrző pontok mielőbbi elérését célzó őrületről vagy esetleg kincskeresésről van-e szó, szegény Zsák Úrnak (vagy Hölgynek) bizony rendületlenül résen kell lennie. Segíti még ebben a sok felvehető gömböcske és egyéb jóság (vezethetünk méhecskét vagy akár hajót is; használhatunk csáklyát a magasság vagy távolság legyőzésére; boostolhatunk és még számos jópofán hasznos lehetőségünk adódik), de ezeket sajnos ellenfelei is meg tudják esztelen robogásuk közben szerezni. Hja, bizony nem könnyű a babzsák hősök élete!
A széria hagyományait követve most is nagyon fontos szerepet játszik a környezet és a főszereplő módosítása és személyre szabása. Ezt ismét a rengeteg begyűjthető matrica és más szerszám teszi lehetővé, amelyek segítségével szó szerint mindent és mindenkit átszabhatunk, átfesthetünk és átalakíthatunk. És ha az eleve szép számú beépített pálya nem volna elég, ki-ki elkészítheti a maga arénáit, amelyeket akár az internetre is feltölthet, vagy akár innen tölthet le mások által készített ringeket, ahogy neki tetszik. Az online többszemélyes módok ezeken a felhasználók által kreált pályákon is játszhatók, vagyis ezeken is megküzdhet az elsőségért, egymás orra alá folyton-folyvást borsot törve maximum nyolc játékos (szemben az offline, maximum négy barát számára játszható többszemélyes móddal). Akárhogy is nézem, nagyon bőséges tartalommal bír ez a program – és akkor a sokféle beépített mini játékról még nem is beszéltem.
A LittleBigPlanet játékok mindig nagyon jópofa grafikai megoldásokkal láttak napvilágot. Ez jelen esetben is így van, hiszen a program egyfajta kartonpapír birodalomba vezet el bennünket, amelyet ezúttal 3D-ben, és nem csak oldalnézetben járhatunk be. Az átvezetők során a szereplők feje fölött megjelenő szövegbuborékokból tudjuk meg a dolgok aktuális állását, főhadiszállásunk pedig egy kartondoboz belseje, ahol az irányítópanelt egy mezei PlayStation kontroller alkotja. Kis babzsákunk arckifejezései ezúttal is nagyon aranyosra és kifejezőre sikerültek, így például amikor veszít, olyan az ábrázata, mint egy durcás óvodásnak, aki nem kapott repetát tejbegrízből, vagyis imádni valóan duzzogós. Szinkron terén is minden maradt a megszokott kerékvágásban, vagyis a bevezetőt és az oktatást Stephen Fry kiváló előadásában hallgathatjuk meg. A hanganyag további része is olyan, amilyennek lennie kell, így rosszat semmi esetre sem mondhatok róla. Irányítás terén a Sixaxis kontroller mellett használja a program a Move rendszerben rejlő lehetőségeket is, így akár egy mozgásérzékelős kormányféleséggel is vezérelhető. A kormányzás amúgy sincs túlbonyolítva, vagyis nagyjából egy lövés és egy drift gomb bőségesen elegendő a dicsőséghez.
Sajnos a sorozatra jellemző módon most is az oktató, tanuló részek sikerültek a leggyengébben. Visszanézni nemigen (illetve csak az adott oktató rész teljes, hosszadalmas újrajátszása által) lehet az elhangzottakat, így bárki könnyen járhat úgy, mint én, hogy elbambul a tutorial közben, és utána a Jóistennek sem akar sikerülni a legegyszerűbb feladat teljesítése sem. Különösen igaz ez a pályaszerkesztőre. Azért kellő kitartással minden a helyére kerül, de ez jelen esetben inkább utóbb, mint előbb következik be. Érdekes időnként a program fizikája is, de láttunk már hasonlót AAA+ kategóriás játékokban (például korábbi Need for Speed epizódokban), és ha ott el tudtuk nézni a minimum „érdekes” jelzővel illethető ütközéseket, akkor itt is menni fog.
Az idén nem panaszkodhatnak a gokart játékok szerelmesi, hiszen legalább négy új játék jelent meg kedvenc stílusukban. Ezek legtöbbje platform-exkluzív, ami megmutatja, hogy van létjogosultsága ennek a műfajnak a mai játékpiacon. Ilyen a LittleBigPlanet Karting is, amely a PlayStation 3 tulajdonosoknak szerezhet sok vidám órát bájos grafikájával, hosszú játékidejével, valamint a benne rejlő rengeteg lehetőséggel és tartalommal, ami a nem megfelelő mélységű és kialakítású oktatórendszer ellenére minden bizonnyal be is fog következni, ha valaki betölti ezt az egyébiránt jól sikerült alkotást. Nem is mondhatok mást ismertetőm végére érve, mint hogy „hajrá az aranyért”!
