Vaják – Tündevér [könyv]

Harmadik kötetéhez érkezett Andrzej Sapkowski lengyel író műveinek magyar kiadása, amelyek a világszerte népszerűvé vált The Witcher játékok alapjául szolgáltak. A CD Projekt RED játékának sikere nyomán nőtt meg az érdeklődés Sapkowski írásai iránt is, hiszen a The Witcher 2007-es megjelenése után kezdték el több nyelven kiadni, pedig azok még a ’90-es években születtek. Rossz hír lehet a rajongóknak, hogy a jövőre megjelenő Wild Hunt lehet az utolsó játék Geralt főszereplésével.

Jelen könyvünk, a Tündevér a korábban megjelent Az utolsó kívánsággal és A végzet kardjával ellentétben nem novelláskötet, hanem regény. A cím pedig egy próféciára utal, amely a világ pusztulásával, de legalábbis gyökeres átalakulásával fenyeget, és mintegy Damoklész kardjaként lebeg a világ feje felett. Ami azonban ebben a kötetben nem fog lesújtani. Néha felemlegetik, illetve kiolvashatunk baljós jeleket bizonyos eseményekből, de alapvetően nem sok minden történik. Amik mégis történnek, azok is inkább epizódszerűek és egymáshoz lazán ugyan, de kapcsolódnak. Azonban következményeikkel ebben a kötetben még nem szembesülünk. A Tündevér valójában előrevetít, kontextust teremt egy nálánál jóval nagyobb, epikusabb konfliktushoz, amely majd (remélhetőleg) csak a következő kötetekben fog teljesen kibomlani.

A regény középpontjában tehát nem kimondottan a cselekmény áll, hanem sokkal inkább a karakterek, az ő kapcsolatuk és személyiségfejlődésük. Visszatérnek régi ismerősök, mint Geralt (természetesen), Kökörcsin, Triss vagy Yennefer. Először bukkan fel Shani, akire az első játékból emlékezhetünk. Végül pedig Ciri, a kislány aki tulajdonképpen az egész regény középpontjában áll. Őt úgymond a „sors rendelte” Geraltnak, amely történetet egy korábbi novellában olvashattuk. Ha pedig játszottunk az Assassins of Kings epióddal, sejthetjük, hogy valószínűleg a Wild Huntban is meghatározó szerepe lesz majd. A regény nagy része az ő nevelkedésének, felnőtté válásának története. Kezdve a vajákok kiképzésével Kaer Morhanben, egészen Yennefer tanításáig a mágiáról, amelyek szó szerint is keretbe foglalják a regényt. Amikor nem vele történnek az események, akkor is róla szólnak, hiszen származása miatt az összes helyi uralkodó meg akarja szerezni magának. Egy fejezetben konkrétan bepillantást nyerünk a négy király tanácskozásába, ami az egyik kedvenc részem a regényben, hiszen amellett, hogy megismerhetjük a motivációikat, képet kaphatunk Sapkowski világának múltjáról, jelenéről és jövőjének lehetséges alakulásáról. Melynek kifejtése azonban a további regényekre marad.

Visszatérő jelenség Sapkowski műveiben az ember és természet viszonya, illetve a rasszizmus kérdése, ami (a könyvekben és a játékokban egyaránt) a különböző fajok (emberek, törpök, elfek) együttélése kapcsán jelenik meg. Egyes novelláknak központi témája volt ezek kifejtése, hol több, hol kevesebb sikerrel. A „hagyomány” ebben a regényben is folytatódik, szerencsére egyáltalán nem zavaró módon. Szereplők csak ritkán törnek ki a különböző fajok együttéléséről szóló elmélkedésben, a probléma viszont folyamatosan jelen van a háttérben, mint az egyik fő konfliktus mozgatórugója.

A Tündevért leginkább a tévés cliffhanger kifejezéssel tudnám leírni, hiszen a végére több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Sőt, nem is igen válaszol meg vagy zár le egy szálat se. Úgyhogy aki egy szép kerek történet miatt olvas egy regényt, csalódni fog, a Tündevért ebből a szempontból leginkább a folytatásokkal együtt lehet majd értékelni. Abban viszont egészen kiváló, hogy még több hátteret, karaktert adjon azoknak a szereplőknek, akiket a játékokból már megismertünk (vagy csak ezután fogunk).