A Ubisoft tavaly ősszel ilyen-olyan okokból több, sokak által nagyon várt játékának premierjét is 2014-re halasztotta. Ezek közé tartozott az Obsidian Entertainment szerepjátéka, a South Park: The Stick of Truth is. A játékot még a tavalyi gamescom alkalmából volt szerencsénk közelebbről is szemügyre venni, de akkor sajnos mi magunk nem próbálhattuk ki, csak külső szemlélőként figyelhettük az eseményeket. A múlt héten viszont a játék hazai forgalmazójánál jártunk, ahol egy órán keresztül már a mi kezünkben volt a kontroller.
A South Park: The Stick of Truth története szinte adja magát: mi az újfiút alakítjuk, aki alig érkezett meg a városba (a szokásoknak megfelelően az új otthon még tele van bontatlan kartondobozokkal), máris összeismerkedik a helyi srácokkal. Az első jelenetekből kiderül, hogy valami sötét titok miatt kellett a családnak új városba költözniük, de hogy még véletlenül se ezen kattogjon a gyerek, hát kizavarják (szó szerint) játszani az utcára. Itt találkozik Buttersszel és később Cartmannel, akik épp egy szerepjáték kellős közepénél tartanak. Cartman a nagy varázslókirály, aki szent feladatául az igazság botjának őrzését kapta, amely az univerzum egyensúlyáért felel. Épphogy megkapjuk tőle az alap kiképzésünket (vagyis szét kellett rúgnunk Clyde ülepét), a gonosz elfek lerohanják Kupa Keepet (a Cartman udvarában felállított kartondoboz várat...) és megszerzik a botot. Itt kezdődik a mi igazi küldetésünk: előbb csapatot verbuválni, majd visszaszerezni az ereklyét.
A teszt során tehát a játék legelejébe nyerhettünk bepillantást, amely természetesen karakterünk megalkotásával kezdődik. Bár kezdetekben csak egy teljesen hétköznapi South Park szereplőt tudunk készíteni, a történet előrehaladtával rengeteg kiegészítőt szerezhetünk hozzá, így a legbetegebb karaktereket álmodhatjuk meg, tényleg csak a fantáziánk szab határt. A játék remekül egyensúlyoz a srácok fantasy világa és a valóság között, vagyis bár alapvetően mi az igazság botjáért küzdünk, mégis az egész cselekmény természetesen a város házai közt (és azokon belül) zajlik. Hátizsákunk tartalmát, barátaink listáját (mármint a játékon belüli ismerőseinkét), képességeinket, valamint a térképet a játékon belüli okostelefonunkon keresztül érhetjük el. A csaták hol az utcákon, hol a házakban vagy üzletekben zajlanak. Előfordulhat például, hogy egy csatát nem valamelyik elfnek öltözött kissrác, hanem mondjuk egy biztonsági őr ellen vívjuk, aki bár nem része a mi kis játékunknak, mégis továbbhaladásunk útjában áll.
A csaták körökre osztva zajlanak, és alapvetően a klasszikus szerepjátékokból ismerős elemekből épül fel: az egyszerű támadásunkon túl vannak különleges képességeink, valamint különféle bónuszokat is aktiválhatunk. Bár mi alapvetően végig az újfiút (akit akárhogy nevezünk, Cartman douchebagnek keresztel) irányítjuk, a csaták során társainkat is mi vezérelhetjük. Egy-egy összecsapás előtt néha lehetőségünk nyílik a környezeti adottságokat kihasználva előre végezni néhány ellenféllel.
Amikor épp nem az arénában vagyunk, szabadon bejárhatjuk az egész várost, a már felfedezett helyek között pedig Timmy „lovaskocsija” segítségével ugrálhatunk is. Az utcákon és a házakban rengeteg felszedhető holmi van, amelyek zöme ugyan maximum arra jó, hogy pénzt csináljunk belőlük, de így juthatunk új fegyverekhez, új ruhákhoz, új hajviselethez és más kiegészítőkhöz. Vagyis a végeláthatatlan lootnak fontos szerepe van.
A játék hangulata tökéletesen megegyezik a rajzfilmsorozatéval, ami nagymértékben az eredeti (amerikai) szinkronhangoknak is köszönhető. A párbeszédek is a szokásos stílusban zajlanak, a srácok szókimondóak és mérhetetlenül kegyetlenek egymással. Bár az egy óra alatt a történet nagyon kis szeletét láthattam, már ezalatt is többször bekönnyeztem a röhögéstől. A látványvilág (amelynek köszönhetően a játék könnyedén elfut majd egy kávéfőzőn is) tökéletesen megegyezik a sorozatéval, a karakterek mozgása és animációi szintén.
A South Park: The Stick of Truth hiába tűnik úgy zseniálisnak, ahogyan van, képtelen lesz levetkőzni rétegjáték mivoltát. Ez pedig annak az egyszerű ténynek köszönhető, hogy a rajzfilmsorozatot sem szereti mindenki, így várhatóan leginkább csak a rajongók fogják megvásárolni a játékot is. Ők viszont egyetlen pillanatig se tartsanak attól, hogy nem fognak remekül szórakozni, mert a sztori és a hangulat adott, amely mellé jól működő játékmenet párosult. És a pletykák szerint a játék hosszával sem lesz gond, sőt...
