Utolsó epizódjához érkezett nemrégiben a Telltale Games borderlandses sorozata, a Tales from the Borderlands. Mi pedig most egy csokorba véve végigjátszottuk a sorozatot, és megnéztük, hogy vajon felér-e kincsvadászaink kalandja a fejlesztők többi, méltán híres játékához.
Történetünk a Borderlands játékokból már jól ismert, ezer veszélyt rejtő Pandora bolygójára repít el minket, a második rész cselekményei után. A Borderlands 2-ben történt események ismerete nem elengedhetetlen, de a teljes élmény kedvéért azért erősen ajánlott. Egyik protagonistánk – név szerint Rhys – a Hyperion cég egyik feltörekvő alkalmazottja, aki Handsome Jack nyomdokaiba szeretne lépni. Egy kevésbé szép napon azonban előléptetése lefokozásba torkollik, drasztikus főnökcseréjének köszönhetően. Ezt nem tűrvén, egyik barátjával, Vaughnnal úgy döntenek, hogy elhappolják felettesétől azt a nagy üzletet, amit az éppen próbál révbe ütni. Itt jön képbe a szintén általunk irányított másik főhős(nő), Fiona, aki ha nem is teljesen az üzlet másik oldalát képviselő fél, de spoilermentesen maradjunk abban, hogy neki is érdeke van benne. Továbbra is a poéngyilkolást kerülve, az üzlet nem teljesen úgy sikerül, mint azt bárki is várta volna, így még tovább kuszálódnak a szálak. Ami viszont egyik pillanatról a másikra fontos lesz szerencsevadász hőseinknek, az az, hogy rábukkannak egy vaultra, vagyis egy (a sok másik közüli) helyre, amely mesés kincseket rejt a bátor megtalálóinak számára... És persze egy hatalmas szörnyeteget is, amit azt hiszem, a sorozat kedvelőinek már említenem sem kell. Innentől elindul a hajsza, még több tolvajjal és kalandorral kiegészülve, hogy a vault megtalálása és kinyitása elsősorban főszereplőink jussa legyen.
A sztori kivitelezése első osztályú. A vágások, kameramozgások és beállítások egytől egyig zseniálisak. A szereplők, ha nem is a videojáték-ipar legmélyebb karakterei, tökéletesen hozzák azt, amit egy ilyen stílusú filmtől/játéktól elvárhatunk. Ez többek között a remekül megírt párbeszédeknek és az azokat felmondó szinkronszínészeknek köszönhető, akik között korunk olyan nagyágyúi is szerepelnek, mint Troy Baker, Laura Bailey, Ashley Johnson vagy Nolan North, és persze mindenki nagy kedvence, Dameon Clarke, mint Handsome Jack. A Telltale Games ugyanúgy, mint előző játékaiban, itt is minden hangsúlyt a történetre helyez. Azonban míg például a The Walking Deadben a szívbemarkoló drámán volt a hangsúly, a The Wolf Among Us pedig rejtélyeivel és misztikumaival nyerte el tetszésünket, addig a Tales from the Borderlands egy könnyed és nagyon humoros alkotás. Ennek ellenére itt is lesznek érzelem-hullámvasutas részek, epikus pillanatokkal bőven kiegészülve. A történetcentrikusságnak persze velejárója, hogy ugyanúgy, mint a fejlesztők eddigi játékaiban, itt is nagyon kevés interakciónk lehet környezetünkkel, és mozgásterünk is fájdalmasan korlátozott, még azoknál a részeknél is, ahol kicsit elengedik a kezünket az interaktív mozik. Cserébe itt is az időre adott válaszaink vagy hallgatásunk nagyban befolyásolják a történet kimenetelét.
A Telltale Games eddig is az összes sorozatos játékát képregényes designnal hozta el képernyőinkre, ami a Borderlandsnél több mint indokolt volt. A remek grafika minimális gépigénnyel társul, de ami még jobban hozzáad a hangulathoz a már fentebb említett szinkronhangok mellett, az a telitalálat zene. Mind a játékhoz írt, mind a licencelt zenék úgy passzolnak a játékhoz, hogy azokat öröm hallgatni. A Borderlands-élményt azonban bárki bármit mond, a fergeteges(en beteg) humor adja. Szerencsére a Tales from the Borderlands sem szűkölködik benne, sőt nem egyszer olyan hangosan fel fogunk nevetni – ezt garantálom –, hogy arra játékban ritkán van részünk.
A Tales from the Borderlands erősen rétegjáték. Ha nyitott világra, ezerféle tennivalóra és a kezedből a kontrolt kivevő átvezető videókból maximum keveset tartalmazó szoftverre vágysz, akkor ez nem a te játékod. Azonban ha pont ellenkezőleg, egy lenyűgöző, interaktív történetet, remek karaktereket és remek audiovizuális körítést keresel, egy olyan játékban, amely egy pillanatra sem engedi másra terelődni a figyelmed, akkor ez egy jó választás lehet számodra. Így nem fog sem az interakció szűkkőssége zavarni, sem a tény, hogy sajnos elég gyorsan – laza 10 óra alatt – a történet végére lehet érni. Ez persze intenzív, minőségi tíz óra, ami hígítva lehet, hogy már nem lett volna ennyire meggyőző. Így is, a Tales from the Borderlands szerintem a Telltale Games egyik legjobb játéka lett. Kipróbálásától egyedül a szükséges idegennyelv-ismeret tántoríthat el bárkit is...
