Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
2010-ben indult világhódító útjára a Wargamingtől a World of Tanks. Az ingyenes tankos MMO első állomása Oroszország volt, ahonnan csak közel egy évvel később, 2011 tavaszán érkezett meg Európába és a tengerentúlra. A játék egyszerűsége és újszerűsége miatt hamar világsiker lett, így nem okozott meglepetést, amikor 2014-ben a konzolok felé vette az irányt: először Xbox 360-ra jelent meg, majd egy évvel később Xbox One-ra is. A két konzolos kiadás között ráadásul átjárásra, közös játékra is volt lehetőség. A Wargaming azonban nem elégedett meg ennyivel, idén januárban megérkezett a PlayStation 4-es változat is.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az új kiadás alapjait tekintve semmiben sem különbözik a többitől, vagyis ezúttal is több nemzet (német, orosz, amerikai) tankjai felett vehetjük át a parancsnokságot, hogy borsot törjünk a többi játékos páncélozott orra alá. A harckocsikat több kategóriába sorolták a könnyű tankoktól az önjáró lövegekig, amelyek természetesen mind egészen más karakterisztikával, tulajdonságokkal és ennek megfelelően eltérő szerepkörrel rendelkeznek a csatákban. A könnyű és közepes harckocsik gyengébb páncélzatuk révén sokkal mozgékonyabbak, így nehezebben levadászhatóak, cserébe a tűzerejük sem túl komoly. Velük szemben a nehéz tankok már jóval vastagabb páncéllal vannak felvértezve és a tűzerejük is jóval veszedelmesebb, ugyanakkor jóval lassabbak és nehézkesebben is mozognak a harctéren. A maradék két kategóriába a lövegek és páncélvadászok tartoznak. Ezek sokkal inkább távolról hatásosak, tűzerejük egészen pusztító, azonban nagyon gyenge páncélzatuk és a tény, hogy csak álló helyzetben képesek tüzelni, nagyon könnyű prédává teszi őket. Éppen ezért ezekkel sokkal célszerűbb távol maradni a harctér közepéről és inkább támogató szerepet felvállalni. A játékra egyébként is jellemző, hogy igazi sikert csak a csapatmunka révén érhetünk el. Ez már csak azért is így van, mert a legtöbb játékos csapatokba verődve játszik és hamar kiszórják a magányos farkasokat.
A tankok amúgy fejlődési fa mentén érhetőek el, azaz el kell indulnunk az egyik kiválasztott ágon, és azon oldhatjuk fel (megfelelő kreditért/pénzért) az egymás után jövő, egyre erősebb harckocsikat (a szinteket itt tiernek nevezik).
A fejlesztők azért gondoltak a teljesen kezdő játékosokra is (ha már egyszer vadonatúj platformon debütál a játék), számukra a Proving Grounds nevű egyszemélyes oktatómóddal indul a kaland. Ez a páncélos hadviselés minden fontos részletére kiterjedő oktatómód több küldetésen és szituációs gyakorlaton keresztül vezeti be a játékosokat a játékmenet finomságaiba. Ezen kívül pedig csapatos gyakorlásra is lehetőség van, amelyben nem kapunk XP-t.
Ezeket követően pedig belevethetjük magunkat a fő játékmódba, a rendes online mérkőzésekbe, ahol két csapatban egyszerre 30 játékos irányíthatja harckocsijait egymás ellen. A tankunk kiválasztása után rögtön bele is vethetjük magunkat a játékba, egy kis várakozás – matchmaking – után el is kezdődik az ütközet, ahol egyetlen élettel kell helytállnunk. Azaz érdemes nagyon vigyázni tankunkra, inkább óvatosan közelíteni az ellenfél irányába, nehogy idő előtt kiessünk. Olyankor követhetjük tovább nézőként a meccset, vagy visszatérhetünk garázsunkba, és ha van még más harckocsink, azzal egy másik meccsbe beszállhatunk. (Ha a csapatunk nyerne, a nekünk járó pontokat a másik ütközetből is megkapjuk utólag.) A legtöbbet előjövő alap játékmódban az ellenfél bázisát kell elfoglalnunk, avagy kilőni a másik csapat összes tankját.
A World of Tanks látványvilág és hangzás terén már PC-n és Xboxokon is bizonyított, nincs ez másként a PlayStation 4 esetében sem. A többi kiadáshoz hasonlóan részletes grafikát kapunk, aprólékosan lemodellezett tankokkal, szépen felépített pályákkal és korrekt effektekkel. A fejlesztők a hangokra is legalább ennyire odafigyelnek, így még a legjelentéktelenebb dolgok is hallhatóak, mint a elhasznált töltényhüvely lepottyanása. Emellett szintén piros pont jár az optimalizációért, hiszen a játék remekül fut a Sony konzolján (igaz, ez a többin sem problémás).
A PlayStation 4 egy picit eltérő módon kezeli a PlayStation Plus előfizetést, mint a PS3 teszi. Itt ugyanis már a játékok online részéhez is szükség van az előfizetésre (ellenben PS3-on ez még ingyenes volt). Adódott tehát a kérdés, hogy az egyébként alapvetően ingyenes World of Tanks esetében hogy hidalják át ezt a problémát. Nos, a lehető legjobban: a játék futtatásához nincs szükség PS Plus előfizetésre. Persze a többi kiadáshoz hasonlóan itt is elérhetőek fizetős tartalmak, valamint a belépőcsomagok is (egyes vélemények szerint a WoT amúgy erősen „pay-to-win” játék, azaz ahhoz, hogy rendes eredményeink legyenek, kénytelenek vagyunk a pénztárcánkba is mélyen belenyúlni – legalábbis akkor, ha értelmes időn belül szeretnénk fejlődni járművünkkel, illetve elérni a magasabb szintű harckocsikat, ezzel viszont kihagyva a tapasztalatszerzéshez szükséges időt). A fizetős csomagokban plusz garázshelyeket, exkluzív tankokat, prémium tagságot (amivel a csatákban való sikeres részvétel után több pont és játékbeli pénz üti a markunkat), valamint kreditet kapunk, hogy könnyebb legyen a boldogulás a harctéren.
Mivel ingyenes, egy próbát megérhet a World of Tanks PlayStation 4-en azoknak, akiket érdekelnek a páncélos harckocsik, esetleg más platformon még nem játszottak vele – pár menet után úgyis látni lehet, hogy megéri-e időt vagy pénzt fektetni bele, vagy inkább maradni a többi játéknál.
