Bizonyára sokaknak még igencsak élénk emlék a Homeworld széria legifjabb tagja, a Deserts of Kharak. Sokáig nem váratott minket a Blackbird Interactive csapata, hiszen már meg is érkezett az első kiegészítő a játékhoz, nevezetesen a Soban Fleet DLC-csomag. A játék múltjáról és érdekességeiről ismertetőnkben már olvashattatok, így nem is fecsérlem a szót hangzatos felvezetőre, inkább lássuk, mit is rejt a DLC.

Őszintén szólva első nekifutásra én azt vártam, hogy talán a kampány rész bővülni fog valami érdekes plusszal. Ez sajnos nem történt meg, azonban aggodalomra semmi ok, hiszen kaptunk egy új frakciót, amely számos skirmish és multi lehetőséggel kecsegtet. Újdonsült frakciónk a Soban névvel büszkélkedhet, és a koalíció kötelékébe tartozó klánok egyike. Habár kinézetben túlságosan nem is, képességeikben annál inkább különböznek ezek az egységek a standard koalíciós egységektől. Na és itt jön a katarzis! Joggal kérdezhetné bárki, hogy ez a kiegészítő mitől lehetne jó, ha csak egy új frakciót kapunk és semmi mást? Nos, attól, hogy ezzel az alap multiplayer és egyjátékos lehetőségek némileg kibővültek. Taktikai szempontból egészen új megközelítésből szemlélhetjük a csatamezőt az új klán extráinak köszönhetően. Nézzük, pontosan mik is ezek!

Először is hordozónkat (Soban Carrier) említeném. Merőben más mentalitást képvisel mozgó főépületünk, mint koalíciós társa. Szerepe elsősorban a harc terén nő meg, ugyanis helyet kapott benne egy mikrohullám-kibocsátó egység, amely egy adott területet képes lefedni, és sebezni az azon belül tartózkodó ellent. Ágyúit is felturbózták, így a szokásos helyett railgunokat pakolhatunk fel rá, ezzel szavatolva a ránk vadászó rosszarcok meglepődését. Nem utolsó sorban pedig rendelkezésünkre áll egy plusz védelmi rendszer (Armed Logistics Module), amely képes sebezni és lassítani a közeli ellenséges egységeket, ráadásul egy kis kakaó ráadása után ennek hatótávját és tűz sebességét is megnövelhetjük.
Természetesen ez még csak egy része az újdonságoknak. A battlecruiser például többfázisú sínágyúkat kapott a hátára, míg maguk a railgun egységek egy célpontmegjelölő rendszert, amely a baráti egységeink által okozott sebzést hivatott növelni az adott ellennel szemben. A végére hagytam személyes kedvencemet, amely szorult helyzetekben sokszor mentette meg a bőrömet. Ez nem más, mint a baserunner egység, amelynek a felszerelése egy célzórendszer-zavaró, amely a hordozó jelkibocsájtójához hasonlóan egy területet képes lefedni és azon belül kikapcsolni az egységek fegyvereit.
Mondanom sem kell, hogy ezek a változások nagyban befolyásolják a multiplayer létjogosultságát, kiváltképp, ha a térképen tartózkodó összes játékos a Soban frakcióval próbálja egymás idegeit felmosórongy állagúvá varázsolni.

Azt kell, hogy mondjam, amikor először olvastam erről a DLC-ről, kicsit szkeptikus voltam, bár titkon reménykedtem egy kis kampányfűszerezésben, azonban ennek hiánya ellenére elégedett vagyok. Tényleg üdítő a taktikai lehetőségek tárházának bővülése, és végszóként csak annyit mondhatok, hogy részemről kifejezetten pozitív volt a DLC nyújtotta élmény. „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!” – ezt úgy gondolom, mindenki hallotta már. Ennek tükrében reménykedem, hogy még jó pár ilyen DLC-vel készülnek a Blackbird munkatársai.