Shigeru Miyamotót azt hiszem, nemigen kell bemutatni senkinek, aki csak egy picit is jártas a videojátékok világában. A japán nagymester nevéhez fűződik ugyanis minden idők legnépszerűbb, legmeghatározóbb sorozatai közül jó néhánynak a megalkotása. Mario, Donkey Kong, Link, vagy mint esetünkben, Fox McCloud és társaik kivétel nélkül neki köszönhetik világrajövetelüket. A Nintendo egyik legnagyobb aduásza ezúttal ismét a Star Fox széria univerzumába kalauzolja el a Wii U tulajdonosokat a Bayonetta szériát is jegyző PlatinumGames aktív közreműködésével, méghozzá egy „egészestés” folytatás, a Star Fox Zero, és egy szösszenetnyi mellékszálat képviselő másik program, a Star Fox Guard jóvoltából. Ez utóbbit vettük most mi is górcső alá.

A sztori szerint Slippy Toad nagybátyja, Grippy bányásztelepeit robotok által végrehajtott támadások érik.
Először is le kell szögezzem: a 2013-as E3-on még „Project Guard” munkacímen bemutatott, stílusát tekintve háromdimenziós tower defense jellegű alkotás – amelynek a Star Fox univerzummal való összefüggését mindössze nemrégiben jelentette be a japán konszern – igen vékonyka szálakkal kapcsolódik csupán az említett franchise világához. Megkockáztatom, hogy ezt a döntést leginkább a program eladhatósága indokolta, mintsem annak történései. A sztori szerint McCloud egyik bajtársa, Slippy Toad nagybátyja, Grippy egy igen értékes, speciális fémeket kitermelő bányavállalat tulajdonosa. A cég telepeit azonban mostanában, igen aggasztó módon egyre gyakoribb és erősebb, robotok által végrehajtott támadások érik, amelyek bizony akár az egyébként igen jövedelmező vállalkozás végét is jelenthetik. Nos, Grippy Toadnak nincs más választása, mint felvenni egy biztonsági szakértőt – igen, ezek lennénk mi –, aki a vezérlőközpont karosszékében ülve árgus szemekkel figyeli a pályán elhelyezett tizenkét darab CCTV kamerát, és ha behatolót észlel, tüzel. Ennyi volna tömören a játék lényege.

Nos, természetesen azért nem ilyen egyszerű a dolog, mint ahogy azt sejteni lehet. Az ellenünk érkező droidok ugyanis több csoportba sorolhatók: vannak a támadók, akiknek annyi a feladatuk, hogy megsemmisítsék a létesítmény adott szegmensének energiaközpontját – ami azonnali vereséget jelent –, és vannak a káosz típusúak. Ez utóbbiak arra hivatottak, hogy megnehezítsék a mi dolgunkat, és egyszersmind megkönnyítsék harcostársaikét. Ezt a legkülönfélébb módokon érhetik el: a kamerák közelében felrobbanva inaktiválják azokat, stratégiai pontokon mindent elborító füstfelhőt bocsátanak ki, blokkolnak egy-egy adott zónát és ezekhez hasonló szemét trükkökkel élnek. Miközben pedig mi megpróbáljuk elejét venni az általuk okozott zűrzavarnak – illetve helyesebben szólva: úrrá lenni azon –, a központi mag kiiktatására programozott társaik vidáman eljutnak céljukhoz, és kész a baj. A harci robotok sem egyfélék természetesen, és ahogy haladunk előre a játékban, mind komolyabb kihívást jelent a kilövésük. Időről időre óriási méretű, főellenfélként funkcionáló droidok is megjelennek, amelyeknek mind megvan a maguk gyenge pontja, csak legyen időnk megtalálni azt. Természetesen nem csupán ellenfeleink, de a mi rendelkezésünkre álló eszközök is fejlődnek velünk együtt, így egyre jobban beleszólhatunk a kamerák elhelyezésébe, amelyek mind erősebb fegyverzettel és hasznosabb funkciókkal bírnak.

Semmi sincs túlbonyolítva, a játék mégis rengeteg kihívást tartogat.
Az alapküldetések teljesítésével az adott pályákhoz tartozó, valamivel nehezebb extra missziókat is felszabadíthatunk, amelyek végigjátszása plusz bónuszokkal jár. Az egyes fordulók néhány percesek csupán, és azok felépítése nagyjából a következő metódust követi: a rendszer jelzi, hogy veszély fenyeget, azt is megmutatja, hogy milyen típusú támadó robotokra számíthatunk, és hogy azok mennyi pontot érnek. Ezek után beállíthatjuk kameráink elhelyezkedését, majd indulhat a móka, ami addig tart, amíg el nem érjük az adott szint teljesítéséhez szükséges pontot. Jó esetben győzünk, és egy Slippy által kifejlesztett robot begyűjti az elhullott droidokból visszamaradt értékes fémet – ami egyszersmind az adott pályáért kapott jutalmunk mértékét is jelenti. Mint látható, semmi nincsen túlbonyolítva, a játék mégis rengeteg kihívást és nem kis adrenalin-fröccsöt tartogat azoknak, akik belevágnak.

Grafikai téren senki ne számítson eget rengető látványorgiára, de a program hozza a Wii U-tól elvárható átlagos szintet, ami a hangokra és a muzsikára is igaz. A vezérlés jelen esetben – pályafutásom során talán most először – nem kivitelezhető külső megjelenítőeszköz nélkül, pusztán a kontroller kijelzőjét használva. A tévén látjuk ugyanis a tizenkét kamera képét, illetve középen az éppen vezérelt mezőt, amelyben vadul próbáljuk kilőni az ellenünk érkezőket. A kontroller képernyőjén ezzel szemben a pálya sematikus felülnézeti alaprajza jelenik meg, amelyen a kamerák között válthatunk, illetve azok kezdeti beállításait végezhetjük el. Ezeken kívül szintén itt kísérhetjük figyelemmel a zónák állapotát, és a különböző szimbólumokkal jelölt droidok mozgását. Egymagunk játszva a fentiekből is fakadóan igen hamar elvérezhetünk egy-egy komolyabb offenzíva esetén, így sokat segíthet, ha egy – vagy több – barátunk a „vezérlőközpontban” mellénk ülve megmondja, hogy merről jön a támadás, mi pedig leginkább a kontrollerre és a veszélyzónára koncentrálunk. Ez a „többjátékos” mód szintén nem nevezhető klasszikus megoldásnak, de a Nintendótól már megszokhattuk az állandó és folyamatos ötlettengert.
A Star Fox Guard családi és baráti együttlétek üde színfoltját jelentheti.
A Star Fox franchise egyszerre mindjárt két új címmel is gazdagodott. Ezek közül a fő folytatásnak tekinthető Star Fox Zero a széria régi hagyományain alapszik, míg az amolyan mellékszálat képviselő Star Fox Guard egy igen egyszerű, mégis izzasztó metódusokkal operáló tower defense játék. Túllépve azon, hogy az említett program csupán nevében, és nagyon halványan köthető a szóban forgó franchise-hoz, aki belevág, az igen kedvező áron juthat nagyon is kellemes időtöltéshez, ami akár családi, vagy baráti együttlétek alkalmával is jelentheti a délután, vagy este egyik üde színfoltját.