Őszintén bevallom, ha azt hallom egy játék, könyv vagy film kapcsán, hogy „zombik”, a hideg futkos a hátamon vagy bő félórán keresztül. Nagyon kevés olyan alkotás született az elmúlt esztendők során az élőholtakkal való küzdelemre összpontosítva, amely fel tudta volna kelteni az érdeklődésemet. A ritka kivételek egyike a Chrome-mal és a Call of Juarez sorozattal a nemzetközi porondon is befutott lengyel Techland Dead Island (majd ezt követően Dying Light) című játéka volt. Ez üdítő színfoltot hozott az addigra már meglehetősen megkopott és sablonossá vált, eszetlen hentelésre alapozó stílusba a maga belső nézetes megjelenítésével, egzotikus körítésével és a darálást a szerepjátékokból ismert megoldásokkal való megfelelő mértékű és szükséges arányú vegyítésével. Aki rendesen, nem csupán a fő sztorira összpontosítva akarta végigtolni a játékot, az bőven el tudott vele tölteni harminc-negyven órát is első nekifutásra a számtalan mellékküldetésnek hála, amelyek, még ha nem is voltak eget rengetően változatosak, ahhoz eleget nyújtottak, hogy magukkal rántsák az embert. Most, egy kvázi folytatással és egy nem túl fényesen sikerült prequel epizóddal később, a más fejlesztőcsapat berkeiben készülő második sorszámozott rész idei megjelenése előtt az aktuális konzolgeneráció két vezető masinájára és PC-re jelent meg nemrégiben az alapjáték és a Riptide alcímre keresztelt folytatásféle alaposan felturbózott változata, no meg egy 16-bites, retro stílusú szösszenet a ma oly divatos Definitive Edition őrület egyik legújabb tagjaként.
A Chrome Engine 6 grafikus motor dübörög Banoi és Palanai eleven és élőholt lakosai minden egyes bitje alatt.
Amikor azt mondom, hogy „alaposan felturbózott”, azt elsősorban a képi megjelenítésre értem. A fejlesztők legújabb, Chrome Engine 6-os grafikus motorja dübörög immár ugyanis Banoi és Palanai idilli üdülőparadicsomból a földi pokol megtestesítőivé változott szigetei, no meg annak eleven és élőholt lakosai minden egyes bitje alatt. A 2011-ben még kifejezetten mutatósnak számító, majd 2013-ban már igencsak megkopott látványvilág – az új motornak hála – ezúttal jóval részletgazdagabb, mint eddig bármikor. A textúrák, az effektek, a környezet, a fények és árnyékok végre nem csak némi kis ráncfelvarráson estek át egy újrakiadás okán, hanem valóban jelentős átdolgozásra kerültek. Lehet, hogy a víz még mindig nem az igazi, akadnak ugyan még kisebb glitchek és bugok, és a szereplők is kicsit „fröccsöntött” hatást keltenek imitt-amott, a végeredmény mégis méltó a mai erőművek képességeihez.
Mivel ismét egy újabb „mindent bele” kiadással van dolgunk, nyilván mondanom sem kell, hogy minden megtalálható benne, ami az eredeti játékokban, illetve azok kiegészítőiben benne volt. Sőt, egy – a szó legszorosabb értelmében – igencsak ütős PC-s mod is bekerült a programba, amelynek hála egymagunk játszva amolyan berserker üzemmódba váltva egyetlen ütéssel tudunk bárkit végleg megérdemelt nyughelyére küldeni – igaz, a különféle begyűjthető bónuszok beáldozása árán. A sztori nem változott az eredetiekhez képest egyik esetben sem, és a választható szereplők is ugyanazok, mint eddig. Ők valamennyien más-más okból érkeztek rémálmaik (nem is olyan) kicsiny szigetére, és mindegyikük másban jártas, így már a játék legelején ki-ki eldöntheti, hogy melyikük számára a legmegfelelőbb közülük. A rengeteg fő- és mellékküldetés, valamint a szerepjátékokból ismert megoldások (XP-gyűjtés, lootolás, vásárlás, bütykölés, fejlődés stb.) ugyancsak megtalálhatók a program(ok)ban, így ne számítson senki egy mindössze néhány órás, gyors végigrohanásra. Azt mindenképpen meg kell említsem, hogy a korongot a megfelelő konzolba illesztve csupán az alapjátékot találjuk meg, a többi tartalmat a mellékelt kód aktiválása után lehet csak letölteni. Ez azért fura megoldás, mert a három játék együtt messze nem haladja meg egy Blu-Ray lemez kapacitását, így simán felfértek volna a korongra valamennyien.
A játékokat egymagunk is vidáman végigtolhatjuk, kooperálva azonban sokkal nagyobb móka.
A játékokat egymagunk is vidáman végigtolhatjuk, társainkkal kooperálva azonban sokkal nagyobb a mókafaktor. A maximális játékosszám ezúttal is négyre rúg (hm, mintha ilyet láttam volna már másutt is hasonló stílusú játékban), és az a fura helyzet sem változott, hogy a program nem veszi figyelembe, ki kivel van, így akár négy tök egyforma karakterből is állhat a csapatunk. Ez azonban semmit nem von le a szórakozás értékéből, csupán mint apró furcsaságot említem meg.
A fejlesztők egy retro stílusú, a számítógépes játékok aranykorára emlékeztető alkotást is bedobtak a csomagba. Ez a rajzfilmes körítésbe ágyazott, megjelenítésében a 16-bites korszakra hajazó, oldalra scrollozós szösszenet a Retro Revenge alcímet kapta. Ebben –kicsit sem túlbonyolított vagy agyongondolt módon – egy fickó a macskáját szeretné megmenteni, egy napfényes tengerparton végigrohanva. Közben innen-onnan özönlenek feléje mindenféle zombiszerű dögök és egyéb akadályok, akiket és amiket ajánlatos elkerülnie, vagy ha másképp nem megy, a megfelelő gombok lenyomásával végleg eltüntetnie jobb sorsra érdemes bolygónk felszínéről. Ez is egy jópofa színfoltját képezi a csomagnak, és önmagában is megér egy közepesen halk gratulációt a lengyel srácoknak.
A kiadvány talán legkevésbé eltalált eleme – a még mindig meglehetősen tufa MI mellett – a kezdetben (pontosabban az alapbeállításoknál maradva) nem túl kézreálló vezérlés, de némi testre szabás és játék után kezd azért minden a maga helyére kerülni.
Definitive Edition és zombik: ez az a két dolog, amit meghallva a játékosok egy nem elhanyagolható hányada azonnal „menekülő egyesbe” vált, és igyekszik – nem politikai aktualitását ideértve – angolosan távozni az ellenkező irányba. Nos, a Techland 2011-es és 2013-as belső nézetes túlélőhorror–szerepjáték–lövölde–kooperáció egyvelege, a Dead Island, illetve annak sorszám nélküli önálló folytatása, a Dead Island: Riptide alaposan feljavított grafikával, az eddigi legteljesebb tartalommal (sőt, annál is többel) került újrakiadásra a hamarosan érkező második epizód előtt. Aki annak idején valamiért kihagyta ezeket a – zombik ide vagy oda – nagyon is jól sikerült alkotásokat, annak itt a remek alkalom a pótlásra. Aki pedig már korábban is megpróbált életben maradni a rémálmok szigetein, az is igen kellemes órákat, napokat tölthet újra el a korongon található játékok eddigi legszebb, legteljesebb kiadásával.
