Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Last Guardian

The Last Guardian

Végre elkészült a régóta várt PlayStation 4-exkluzív kaland.

2016.12.15. 22:30 | szerző: Barnabás | Ismertető/teszt

A The Last Guardian fejlesztése még 2007-ben kezdődött, és nagyon hosszú évek viszontagsága árán jutott el a végleges állapotába. A méltán elismert Ico és Shadow of the Colossus című, PlayStation 2-re megjelent csodás alkotások létrejöttéért felelős Fumito Ueda víziója 10 év alatt ért révbe. A PlayStation 3-on elkezdett fejlesztés végül PS4-re került át, amelyet technikai nehézségek és egyéb okokból eredő késések hátráltattak. Már csak a legelhivatottabb rajongók reménykedtek a The Last Guardian elkészültében, amely végül mostanra mégis megjelent.

The Last Guardian

Az ilyen hosszú fejlesztési periódus sajnos a legritkább esetekben eredményez minden igényt kielégítő alkotásokat, a legtöbb esetben méretes csalódással töri le a hosszú ideje várakozó rajongók kitartó lelkesedését. Azonban ezúttal szerencsére a kevés kivétel egyikével van dolgunk, az Ueda által vezetett genDESIGN és a SIE Japan Studio együttműködésben egy kiváló platformer kalandjáték látott napvilágot.

The Last Guardian

A The Last Guardianben egy kisfiút irányítunk, aki egy hatalmas emberevő szörnyeteggel egy helyiségben ébred. A több állat tulajdonságaiból összeálló élőlény talán egy griffmadárra hasonlít legjobban, de egyes esetekben kutya és macska jellegű viselkedést is fel lehet fedezni cselekedeteiben. A Trico névre hallgató hatalmas jószág egy önálló személyiséggel rendelkező, öntörvényű élőlény, akivel ugyan a játék során mind egyre szorosabb köteléket alakítunk ki, de teljes mértékben megszelídíteni sohasem tudjuk. Egy önálló entitás, amely tud nagyon veszélyes, ugyanakkor nagyon készséges is lenni. A furcsa tetoválásokkal a karján ébredő fiú első ismerkedési lépései a leláncolt, megsebzett jószággal elég nehézkesen indulnak, de hamarosan Tricóval együtt indulnak neki a kiszabadulás hosszú útjának. A játék fontos eleme, hogy szinte minden helyzetet együtt tudnak megoldani, rászorulnak egymás segítségére.

The Last Guardian

A játékmenet alapja puzzle és ügyességi, platformer elemekből épül fel. A kisfiúval ugrani, mászni, kapcsolókat kezelni, tárgyakat megragadni és vonszolni tudunk, de az ellenfeleinknek számító, megelevenedő kőszobrokkal szemben védtelenek vagyunk. Játszi könnyedséggel kapnak fel minket, és csak vergődve tudunk szabadulni szorításukból. Trico azonban könnyen elbánik támadóinkkal, a harcok ugyanakkor nagyon felzaklatják. Nagyméretű társunk aktuális lelkiállapotát a szeme színén keresztül azonnal felismerhetjük, ha pirosan izzik, akkor agitált állapotából simogatással nyugtathatjuk le. A támadók dárdákat is dobálnak, amelyeket szintén mi húzhatunk ki Trico irhájából, valamint a lényt akadályozó színes mozaiküvegek eltávolítása/összetörése is a mi feladatunk. A játék során egy különleges pajzsot is találunk, amelynek segítségével Trico farkából villámot csiholhatunk. A több helyen fellelhető hordók szolgálnak jószágunk eledeléül, amelyek egyben a játék sokszor elrejtett helyeken fellelhető gyűjtögetnivalóiként is szolgálnak. Később már utasításokat is adhatunk társunknak pár alapvetőbb paranccsal, amelyekkel ugyan kezelhetőbbé válik, de mindvégig megmarad egy élethűen viselkedő, saját akarattal rendelkező élőlénynek.

The Last Guardian

A pályák felépítése kiváló érzékkel megalkotott, a feladványok kis gondolkodással és próbálkozással többnyire viszonylag egyszerűen megoldhatóak. Ugyan a játékban egy halandzsa nyelv van, Trico gesztusai és a környezeti elemekre adott válaszai mindig rávezetnek, hogy merre keressük a megoldást. Egy narrátor is szerepel a játékban, aki a fiú idős énjeként meséli el a történetet, és az ő szavai is a megoldás felé igyekeznek terelni. A helyszínek változatosságára sem panaszkodhatunk, mindig izgalmas új terepekre kerülünk, és elgondolkodtató új feladatokkal szembesülünk. A játékidő körülbelül 12-15 óra, amely abszolút korrektnek tekinthető, ráadásul végig leköti a játékost, üresjáratok nélkül.

The Last Guardian

A technikai jellemzőket tekintve a The Last Guardianen bizony érződik a nagyon hosszú fejlesztési idő. A grafika összhatása szépnek mondható, de részleteiben azért találkozhatunk elmaradott megoldásokkal, pixeles textúrákkal. A fény-árnyék és a különböző látványeffektek megjelenítése ugyanakkor kellemesre hozzák ki az összképet, amelyhez a varázslatos pályadesign is sokat hozzátesz. Pár esetben framerate problémák is előfordulnak, de ezek nem mennek a játszhatóság rovására. A hangok és zenék remekül sikerültek, kiválóan illeszkednek a játék világába, és megfelelően alapozzák meg a hangulatot.

The Last Guardian

Amivel a legtöbbet szenvedtem a játék során, az az irányítás volt. Nem tudom, hogy miért kellett direkt más gombokra tenni az ezer másik programban már megszokott cselekvések funkciógombjait. Például itt még véletlenül sem az X-szel fogunk ugrani, amely rendesen frusztrált, amellett, hogy az ugrások irányát is nehezen tudtam belőni. A láncokról függeszkedve való továbbugrásokat például nem egyszer rontottam el, és zuhantam emiatt tehetetlenül a mélységbe. Persze lehet, hogy másnak nem okoz ekkora problémát a nehézkes irányítás, amelyet egyébként még az időnként zavaró, rossz belátást biztosító kameranézetek is tovább bonyolítanak. Ezek azonban jóformán eltörpülnek a játék erényei mellett, és csak apróbb bosszúságként szolgálnak az amúgy kitűnő, magával ragadó játékmenet során.

The Last Guardian

A The Last Guardian egy igazán egyedi, sajátos játékmenettel rendelkező produktum, amely magán viseli Fumito Ueda különleges látásmódját és megoldásait. A hosszú fejlesztési időből adódó technikai problémákért bőven kárpótol a lenyűgöző pályafelépítés és az ötletes feladványokból felépülő, kiváló hangulattal megáldott játékmenet. Azonban ha csak egy fő vívmányát és meghatározó elemét lehetne megemlíteni, akkor az mindenképpen Trico valósághűen megalkotott lénye lenne. Egy teljesen önálló, nagyon szerethető élőlényt ismerhetünk meg benne, akivel csak együtt, közös erővel tudunk boldogulni, és átjutni a játék által támasztott összes nehézségen. Aki tehát hajlandó túltenni magát az apróbb frusztrációkon, annak egy csodálatos, érzelmekben gazdag kalandban lesz része, amely az év egyik kiemelkedő élményévé teszi a The Last Guardiant. ■

The Last Guardian
The Last GuardianThe Last GuardianThe Last GuardianThe Last GuardianThe Last GuardianThe Last GuardianThe Last Guardian

értékelés

The Last Guardian

Pozitívumok
  • Kiválóan megalkotott feladványok.
  • Trico lényének élethű megvalósítása.
  • Remek pályafelépítés.
  • Magával ragadó hangulat.
Negatívumok
  • Körülményes, nehézkes irányítás.
  • Időnként zavaró kamerakezelés.
The Last Guardian
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
The Last Guardian

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló
Prey Prey
What Remains of Edith Finch What Remains of Edith Finch
JátszóDome: Krai Mira: Extended Cut JátszóDome: Krai Mira: Extended Cut