Aki a címlapon lévő lead alapján egy újabb stratégiára vagy FPS-re számított, az csalódni fog: a kétszemélyes brit Infinite State Games második játéka egy árkád repülős lövölde, ráadásul „csak” 2D-s. Őszintén szólva nem sok elvárásom volt, amikor elkezdtem a játékot – de kellemesen meglepődtem.
Hála a magasságosnak bár retrónak hat a grafika, ez nem a pixelesítésben merül ki. Engem leginkább a régi Amiga játékok rajzfilmszerű stílusára emlékeztet a Rogue Aces, csak szerencsére a nagyobb felbontás miatt élesebb, jobb minőségben. Sőt, ha valaki még emlékszik, mi az a parallax scrolling, akkor örömmel fedezheti fel ennek visszatértét (bár akció közben nem erre fogunk koncentrálni). A kis katonákban meg van valami Lemmings-szerű... A hangok és a zene is ilyenformán klasszikusak, nincs túlkomplikálva, viszont minden a helyén van – az agylövéses parancsnokunk idétlen humora is. :D
Amiben igyekszik a játék túlmutatni a klasszikusokon, az az irányítás, valamint a procedurálisan generált pályák és küldetések. Kezdem az előbbivel: a stílus hagyományaival ellentétben itt nem szigorúan egy irányba repülünk (mint mondjuk a Sky Force Anniversaryban) és a sebességünket is variálhatjuk. Ez, no meg némi engedelmesség a valós fizikai törvényeknek (mint amilyen mondjuk a tehetetlenség) kezdetben eléggé furcsának hat, de ha egyszer megszoktuk, nagyon kézre áll. Ami pedig a procedurálisan generált dolgokat illeti: minden pálya véletlenszerűen generálva épül föl, és a gép is ennek megfelelően adogatja a különböző feladatokat. A sima kampány mellett ott vannak a különféle árkád módok is, illetve a Frontline Campaign, ami némi területfoglalós elemet visz a standard lövöldözésbe. Pilótánk folyamatosan kapja a tapasztalati pontokat minden harc után, az egyes szintlépések pedig a gépünket tuningolják egy kicsit. Ennek megfelelően eleinte bitang nehéz lesz a Rogues Aces, sok kudarccal – de ahogy egyre jobban belejövünk, és egyre jobban felszereltté válik a gépünk, úgy a kihívás is kicsit kezelhetőbbé válik (könnyebbé nem nagyon, arról a játék gondoskodik).
Nem ez a játék fogja megváltani a világot, ez tény. A műfajában viszont üde színfolt lett, sőt, kiemelkedik az átlagból. Switchen, Vitán kellemes útitárs, de PS4-en is az a fajta játék, ami ugyanúgy tud 10 percig szórakoztatni, mint akár pár óra hosszat.
