Az Assassin’s Creed sorozat a tavalyi Origins című résszel komoly megújulási folyamatba kezdett. A remekül sikerült egyiptomi kaland több változással szolgált a korábban már jól ismert játékmenethez képest, üdítően frissítette fel a bevált receptet. Az újra régi fényében tündöklő sorozat idén tovább folytatódik, ezúttal az ókori Görögország területe lesz kalandozásaink színtere. A Ubisoft pedig tovább folytatta a sorozat megújítását, egyre inkább az RPG játékok területe felé tolva a hangsúlyokat.
A történet Krisztus előtt 431-ben játszódik, a peloponnészoszi háború idején. A harcokat Athén és szövetségi rendszere vívta a Spárta vezette Peloponnészoszi Szövetség ellen, a cél pedig az ókori Görögország feletti uralom megszerzése volt. A hosszasan elhúzódó, négy szakaszból álló háború egészen Kr. e. 404-ig tartott, és egy Athén és szövetségesei számára megalázó békével zárult. A játékba egy zsoldosként csöppenünk bele, és mi döntjük majd el, hogy melyik szövetség oldalán szállunk be a csatába. Az egyik újdonság már a karakterünk kiválasztásánál megjelenik, ugyanis Kassandra képében egy kemény női harcost irányíthatunk, Alexios pedig a férfierőt képviseli. Üdítő, hogy ezúttal egy harcias amazonnal is végigküzdhetjük a játékot. A következő választásnál pedig azt is megadhatjuk, hogy mennyire segítsen a játék a világban való eligazodásban. Az újonnan megjelenő Exploration módban nem kapjuk meg olyan nyilvánvalóan, hogy merre találjuk a küldetések pontos helyszíneit, inkább utalásokat és segítséget kapunk, amely komolyabb felfedező- és tájékozódási képességeket feltételez. Persze ha valakit frusztrál, hogy nem mutatja egy nyíl, hogy merre menjen, nyugodtan maradhat a korábban már megszokott megoldásnál (és akár menet közben is válthat a kétféle mód között).
A szerepjátékok felé való eltolódást a választható párbeszédek rendszere is erősen előmozdítja. A legtöbb diskurzusnál mi választhatjuk ki a beszélgetés során adható válaszokat, és ezáltal nagyon különböző kimeneteleket érhetünk el. Sok esetben csak apróbb változásokat okoz egy válaszunk, de előfordul, hogy komolyabb, a játék befejezésére is hatással lévő feleletet kell adnunk. Ettől tovább finomodott a játékmenet, több lehetőséggel és elágazással gazdagítva a történetet. Sőt, szerelmi szálakat is kialakíthatunk egyes szereplőkkel, nemtől függetlenül köthetünk buja románcokat, amennyiben annak megfelelően adjuk meg a válaszlehetőségeket. A sztori pedig ezúttal is jól kidolgozott, a történelmi tényeket és ismert történelmi személyeket most is kiválóan integrálja a fordulatos cselekmény fonalába. A jelenkori szál is megjelenik, de ezúttal sem azon lesz a hangsúly, hanem a múltban átélt eseményeken.
A harcok terén is találunk változásokat az Originshez képest: ezúttal komolyabb hangsúlyt kaptak a kitérések és a megfelelő időpontban elindított hárítások. Nem lesz lehetőségünk pajzsok mögé bújni, az agresszív, de taktikus támadásokkal tudjuk minél hatékonyabban felszeletelni ellenfeleinket. Fegyvereink az előző részhez hasonló szúró- és vágóeszközök, valamint íjak közül kerülnek ki. Használatuk szintünkhöz kötött, tulajdonságaik fejleszthetőek. Felszerelésünk és páncélzatunk egyes elemei is ehhez hasonlóan kezelhetőek, és ezúttal is nagy változatossággal találkozunk, így tökéletesen testreszabhatjuk karakterünket. A szintlépésekkel együtt képességpontokat is kapunk, amelyeket az ezúttal is háromfelé bomló képességfán oszthatunk szét. A harcos, orvgyilkos és vadász ágakon számos hasznos tulajdonságot nyithatunk meg – a 300 című filmben megismert spártai rúgást különösen élvezetes alkalmazni szinte minden harci szituációban. Képességeinket újra is oszthatjuk némi pénzért cserébe, így többfajta harcmodort is kipróbálhatunk a játék során.
A játékvilág felfedezéséhez ezúttal is hozzátartozik a magaslati pontok felfedezése, a pénz, a fejlesztéshez szükséges nyersanyagok, valamint az egyéb gyűjtögetnivalók összevadászása. Ezekben sokat segít Ikaros névre hallgató sasunk, akivel az Originsben megismert Senuhoz hasonlóan pásztázhatjuk körbe a vidéket, valamint jelölhetjük meg a fontos objektumokat és ellenfeleket. A gyorsutazási pontok mellett a füttyszóra egyből megjelenő hátasunk is segít a távolságok minél gördülékenyebb leküzdésében.
A görög szigetvilágot sok nyílt vízfelszín köti össze, ennek megfelelően pedig a hajózás komoly szerepet kapott a játékban. A Assassin’s Creed IV: Black Flagben megismert hajózási rendszer tehát most is teljes pompájában jelenik meg, hajónkat fejleszthetjük, díszíthetjük, legénységet toborozhatunk, élére kapitányt nevezhetünk ki. A vízi csaták ezúttal inkább a közelharcokra fókuszálnak, a nyilazáson kívül a leghatékonyabb módszer az ellenfél hajójának faltörő kosként való megrohamozása. Természetesen megcsáklyázhatjuk a leamortizált ellenfelet, ahol a maradék ellenállás leküzdése után megfoszthatjuk őket felhalmozott javaiktól. A vízbe hulló vagy rúgott ellenlábasokra pedig megjelennek a vérszomjas cápák, hogy vígan falatozzanak belőlük.
A jól kidolgozott főszál mellett most is rengeteg mellékküldetéssel találkozunk, amelyek a legtöbb esetben változatosak, érdekesek. A sötét kazamaták pedig továbbra is az Assassin’s Creed üde színfoltjai, a klausztrofób helyszíneken élvezetes kalandokban lesz részünk. A ládák kifosztása mindig is a sorozat jellegzetes sajátosságai közé tartozott, ezúttal azonban arra is figyelnünk kell, hogy a városokban más tulajdonának kifosztása bizony lopásnak minősül, amelyért lebukás esetén vérdíj fog a fejünkre kerülni. Ez a vérdíjrendszer is az újdonságok közé tartozik, ugyanis ekkor a játék világában közlekedő zsoldosok fognak a nyomunkba eredni. Ezek a kemény harcosok komoly erőt képviselnek, és addig fognak követni, amíg le nem fizetjük vagy meg nem öljük őket. Sőt, lehetőségünk lesz akár felfogadni is őket. Az Odyssey további újdonságaként nagyobb, sokfős összecsapásokban is részt tudunk venni. Ezek a Conquest módban elérhető ütközetek, ahol a fő feladatunk az ellenfél kemény vezéreinek elintézése, ezáltal saját szövetségeseink győzelmének elősegítése. Láthatóan sok energiát fektettek a fejlesztők a játékmenet további színesítésébe, és az eddigieknél is változatosabbá váló lehetőségek még rétegzettebbé tették az Assassin’s Creed világát.
Grafikai téren a játék a tavalyi Origins motorját használja, és nem is tapasztalható komolyabb változás, fejlődés ahhoz képest. Továbbra is szépen fest a környezet, kidolgozottak a karakterek és szépek az effektek, a játékvilág pedig óriási. A hangok, zenék az ilyen szinten elvárható professzionális minőségben vannak tálalva, az irányítás pedig a sok gomb és lehetőség mellett is okosan megalkotott és hamar elsajátítható.
Az Assassin’s Creed Odyssey remek folytatása a tavaly megújult, nagy múltú sorozatnak. Bár ezúttal nem olyan nagymértékű a fejlődés, mint az Origins esetében volt, az okos, finom újítások révén tovább sikerült cizellálni és egyben elmélyíteni a játékmenetet. Az akció felől egyre inkább a szerepjátékok felé közelít a sorozat, ami egyéni preferenciák szerint lehet előny vagy hátrány. Személy szerint én örülök ennek az iránynak, ugyanis szeretem a komplexebb, rétegzettebb programokat. Persze (még) nem tartunk ott, hogy egy vérbeli RPG-ként üdvözölhessük a szériát, így a sorozat eddigi hívei is nyugodtan szerezzék be az Odyssey-t, biztosan nem fognak csalódni a továbbra is nagyon magas minőséget képviselő folytatásban.
