Van egy pár régebbi játék, aminek nem ártana folytatást csinálni. Míg a Street Fighter, Mortal Kombat, Gran Turismo, Metal Gear Solid, GTA (és még sorolhatnám), köszönik, de jól vannak a sokadik rész, és több, mint húszéves fennállás után is, addig bizonyos címeket szinte születésük után rögtön elvágtak, még ha formabontóak voltak is. A Rollcage első és második része hiánypótló, sőt előremutató alkotás volt az 1999-es és 2000-es évben. 600 km/h-val száguldozó versenyautók, futurisztikus, nyakatekert és ha kell, felhőkön átívelő versenypályák. Már ez is izgalmasan hangzik, de a felvehető power-upok és fegyverek, plusz a járgányok mágneses tapadóképessége, vagy a tény, hogy átfordulnak, kvázi sosem borulnak fel, még nagyon sokat dobott rajta. Elérte azt, hogy közel húsz év után is előkerüljön témaként összejöveteleken, vagy egy „Hajh, de jó játék is volt!” visszaemlékezéssel adózzunk felé. A Rollcage második részével csúcsra lett járatva a széria. Szuper grafika, fülbemászó zenék, őrületes sebesség és izgalmas menetek jellemezték, akár egyedül, akár ketten, osztott képernyőn. Nekem a PlayStation verzió volt meg (volt még PC-re is), és rengeteget pörgött a lemez. Már az intrójával megvett kilóra, fel is kellett vennem VHS kazettára (!), hogy bármikor nézni tudjam (1 perc volt kb.).
Mindig is vágytam egy új epizódra vagy remake-re, így megörültem neki, amikor megtudtam, hogy az eredeti programozógárdából páran GRIP néven el szeretnék készíteni a Rollcage szellemi utódját. Most, hogy tesztelhettem, azt kell mondanom, hogy egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert a Rollcage esszencia 100%-osan jelen van. A lehető legnagyobb tisztelettel újrázták a programot. És sír, mert kis túlzással a mechanikát, valamint a szerkezetét is egy az egyben átemelték. Tehát megkapjuk, amit akartunk, csak mintha húsz éves alapokra építkeztek volna. Ami nem feltétlenül kell, hogy baj legyen, csak annak minden idejétmúlt tényezőjét is fel kell dolgoznunk.
A jól sikerült oldschool tényezők igen örvendetesek. Nincs teletömve a mai divatos és sok esetben már túltolt elemekkel. Nincs szerteágazó tuningolás, nem kell klánokba verődni vagy szponzorokat hajkurászni. Csak kiválasztani a verdát és zúzni egy jót. Ettől függetlenül tartalom azért van benne bőven. A jól elnyúló egyjátékos kampány közben nyithatunk meg új festéseket, kocsikat, matricákat. Kapunk többféle játékmódot is. A szokásos alap Classic mellett van időmérő, Deatmatch – ahol félpercenként felrobban az utolsó –, Ultimate – ahol az aktivitásainkért kapott pontok számítanak – vagy fegyver nélküli versenyek, de arénákban is megküzdhetünk egymással, amolyan Twisted Metal módra. A hab a tortán a Carkour játékmód, ahol mindenféle trükköket, kunsztokat kell megoldanunk időre. Ha ezeket megunjuk, még mindig ott lesz az online és offline multi lehetősége. A 22 pálya (+arénák), valamint a többféle versenyvariáns és a megnyitható cuccok garantálják a jó szavatosságot.
A hiba a mátrixban a sok kis dühítő tervezési bakinak köszönhető. Néhány pálya szinte játszhatatlanul zsúfolt, és emiatt nem jól átlátható. Rengeteg a tereptárgy, amiben el tudunk akadni, vagy bele-/alászorulni. Ha gellert kapunk, van, hogy fél percig repülünk meg pattogunk. Jellemzően könnyen be lehet hozni bárkit (ez mondjuk kikapcsolható), de lerázni már lehetetlen. Volt, hogy csak készítgettem a képeket a cikkhez, meg-meg álltam, forgattam a kamerát, beálltam jó pózokba, aztán mégis utolértem a többieket, sőt, második lettem (persze az első már nem engedett magához közel). Amúgy előszeretettel löknek vagy lőnek ki az utolsó kanyaroknál, úgy, hogy addig közel sem ilyen erőszakosak. Még, jó hogy van „restart”. Tiszta kilencvenes évek. Az irányítást megzavarja a néha megvaduló fizika is (random kilencven fokos elfordulások, pedig semmiben sem akadok el, többféleképpen viselkedik a találatoknál is).
A zene jól passzol a miliőhöz, ugyanakkor a grafikai megjelenítés nem valami szép. Volt alkalmam ugyanazon a TV-n megnézni a PC-s és switches változatot is, és nyílván nem éri el kedvenc hibrid konzolunk egy erős asztali gép szintjét, de még a PC-s low beállítást sem sikerült elérniük. És nem az van, hogy kicsit elmarad tőle. Nem. Nagyon messze van még a legpuritánabb beállításoktól is. És a Switch ennél többre képes. Plusz még képfrissítési gondokkal is küzd. Szeret verseny közben felbontást is váltani, így kivételesen sokkal élvezhetőbb kézi üzemmódban, mert kis képen nem látszik annyira a kis felbontás és a gyenge textúrák.
Sajnálom, de bugok nélkül már nincs is játék. Csak egyet emelnék ki, mert dühítő. Ha osztott képernyős módban játszanánk, a kettes játékosnak egyszer sem tudtam más autót kiválasztani, mindig az én járgányom klónját kapta. Pedig a lehetőség adott. Kiválasztom, de mégsem azt adja be. Már azt hittem, hogy bennem van a hiba és elsiklok valami felett, de mint írtam, megvan PC-re is. Ott minden további nélkül működik a dolog. Észrevettem azt is, hogy ha Switchen „leokézom” a járgányt, a PC-s verzióval ellentétben egy menüvel visszább lép a kelleténél a program, így elfelejti, mit is választottunk. Remélem, orvosolni fogják patch formájában. A többi bug ehhez képest semmi.
A GRIPet Switchen összességében azoknak ajánlanám, akiknek nincs másik konzoljuk, és szeretik az oldschool felépítésű játékokat. Emiatt körülbelül ugyanannyit fogunk bosszankodni, mint örömködni. A retrót örökké hajkurászók jó sokáig ellesznek vele, mert dugig van tennivalóval is. Mentem egy pár versenyt a 2000-es Rollcage résszel is, és kis túlzással ugyanazt kaptam tőle, mint a GRIP-től. Feelingre legalábbis biztosan.
