Majdnem három év telt el előző Warhammer 40K űrcsatáink óta, azóta hasonló stílusban nekem egyedül a Fractured Space rémlik, amihez szerencsém volt. Szerencsére a Tindalos Interactive nem ült a babérjain, mi több: hallgattak a kritikákra, és egy kiválóan finomított játékmenettel álltak elő a Battlefleet Gothic: Armada második részére – és itt jogos a kettes szám a címben!
Ami tulajdonképp változatlan, az a grafika és a hangok minősége. Unreal Engine 4 az alap most is, és ahogy az első rész sem volt csúnya, az új sem az. Talán kicsit több effekt van most jelen, és hajóink fejlesztésekor nagyon ráközelítve már talán annyira nem részletgazdagok a modellek, de szerintem bőven hozzák a 2019-ben elvárt szintet (főleg a stratégiai-taktikai játékok terén elvártat). És persze az ütközetek előtti kis közjátékok továbbra is túlnyomhatatlanok... De az átvezető animációk igen, ezt sikerült megoldani. A felhasználói felületet kicsit áramvonalasították, így mintha kicsit nőtt volna a játéktér nagysága, de lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. Kézre áll, mindent megtalálni rajta, működik – mi kell még? Mondjuk egy kicsit tágabb zoom, hogy a csatateret picit jobban is átláthassuk, de ez már kezd kukacoskodás lenni.
Ami viszont alapvető változás, az az, hogy az alapul szolgáló asztali társasjáték mind a 12 faja helyet kapott már induláskor a játékban, noha kampányt csak a birodalmiak, a necronok és a tyranidák kaptak – a prológus (= oktatómód) lenyomása után csak a Birodalommal tudunk kezdeni, de ha ott letudunk pár harcot, utána megnyílik a másik két történet is. Az egyes oldalak első blikkre ugyan különbözőnek tűnnek, hogy aztán másodikra hasonlónak (már ami az alapképességeket illeti), hogy aztán ténylegesen belemerülve a játékba kiderüljön, hogy a taktikánkat muszáj fazonigazítani az egyes fajokhoz. És ez így jó, főleg azok számára, akik csak ismerkednek a 4X stratégiákkal. Ahogy az előző részben, úgy itt is kétfelé oszlik a játékmenet: a csillagtérképen hozzuk meg a stratégiai döntéseinket, és ha egy vagy több flottánkkal ellenséges területre lépünk, ahol már tárt karokkal/csápokkal vár minket az ellenfél, jön a csata, megállítható-lassítható-gyorsítható valós időben. Újdonság, hogy akár barátainkkal kooperálva is mehetünk a gép ellen kampány közben, bár ez a cikk írásának pillanatában még béta állapotban leledzik – remélhetőleg ez kisimul hamarosan. A multi pedig szintén finomításon esett át – nem akarom másoktól elvenni a felfedezés örömét, de már a flotta testreszabásánál több lehetőségünk van...
A kampányra egy gondolat erejéig még visszatérnék. Ennek a műfajnak nem feltétlen erőssége a jó történet, de a Battlefleet Gothic: Armada 2-t én kiemelkedőnek érzem ezen a téren. Persze a Warhammer 40,000 háttérirodalma eleve nagyon gazdag, így volt honnan meríteni a fejlesztőknek, de amit itt megélhetünk, az mindenképp megsüvegelendő. Remekül átjön az egyes oldalaknak a motivációja, az elkeseredett küzdelem, a dicső (vagy épp a szégyenteljes halál) minden vonása.
Az MI jól skálázódik. Az első résznél panaszkodtam, hogy már közepes szinten is igencsak megizzaszt – nos, itt az easy szint gyakorlatilag az ismerkedéshez jó, közepes szinten ad kihívást, és szerencsére a készítők tanultak az előző rész mázlifaktorának túltolásából – de azért ha őszinte akarok lenni, markáns változásra nem kell feltétlen számítani.
Battlefleet Gothic: Armada videoteszt
Egy újabb Games Workshop társasjáték került digitalizálásra – méghozzá milyen jól!
Szóval, mit adtak nekünk a rómaiak franciák? A bevált formulát sikerült tökéletesíteni, és egy méltó folytatást tető alá hozni. A Battlefleet Gothic: Armada 2 jó bevezetés lehet a komolyabb stratégiai, taktikai játékokba; aki pedig már veteránnak érzi magát ezen a téren, neki jól jöhet egy kicsit „lazítás”. A Warhammer 40,000 miliő már csak a hab a tortán: tökéletes díszletet ad ehhez a stílushoz. Purgáld a tisztátalant, égjen az eretnek, öld a mutánst!
