Bár sokak szerint a MOBA vagy akció-RTS mint műfaj a néhány évvel ezelőtti csúcshoz képest némileg vesztett népszerűségéből, azért még mindig az egyik legfelkapottabb stílusról van szó. Bevallom, nekem egyébként teljesen kimaradt az életemből, 2012 táján játszottam kicsit a Heroes of Newerth-szel a haverok miatt, és ennyiben nagyjából ki is merült a dolog. A Lornsword Winter Chronicle (pontosabban a korai hozzáféréses verziója) azonban ennek ellenére egyből felkeltette a kíváncsiságomat. Először is főleg egyjátékos módra fókuszál, ami ebben a műfajban ritkaság, másrészt ebből adódóan erősen story-driven, azaz a történetmesélésre koncentrál, ami nálam meglehetősen nagy pluszpont. Harmadrészt pedig simán csak tetszettek a YouTube-ra felpakolt kedvcsináló videók.
A játék elsőre nem sokban különbözik a megszokott MOBA-felépítéstől: van egy főhős, jelen esetben egy katona, akit mi irányítunk, és közvetetten rajta keresztül tudunk intézni mindent: rávenni a katonákat a harcra, épületek felhúzni, egységeket megidézni és így tovább. Az épületeket ezúttal mi magunk építjük (és fejleszthetjük), ám az egységek irányítására csak közvetett eszközeink vannak. Épületekből többféle van, és nem szorítkoznak kizárólag egységek termelésére, ráadásul sokszor a bázistól meglehetősen messze helyezkednek el. Ilyenek például a farmok és a bányák – előbbiek függvénye, hogy összesen hány épületünk lehet, utóbbiak pedig aranyat termelnek, amelyből építkezhetünk és fejleszthetjük egységeinket. Ezek megvédése tehát igencsak kulcsfontosságú feladat, szerencsére őrtornyokkal és katonákkal hamar erős védelmet tudunk kiépíteni. Van négy további épületünk, amelyekkel a négy különböző megidézhető egységünk típusát határozhatjuk meg. Ezek rendkívül erősek és hasznosak, ám sajna viszonylag rövid ideig aktívak, akkor azonban képesek eldönteni egy csata kimenetelét.
Katonáink folyamatosan termelődnek, és az épület beállításától függően folyamatosan, vagy csapatonként indulnak harcba (esetleg maradnak védekezni). Önmagában egy-egy csapat nem túl erős, 5-7 katonából áll, viszont a főhősünkkel szépen összerendezhetjük egy-egy nagyobb hordába őket. Íjászok, kardos és mágikus egységeink vannak, amelyeket kombinálni kell, hiszen például egy lebegő egység ellen a legerősebb katonánk se megy sokra, ha csak kardja van. Sajnos maga a főhősünk annyira nem tápos, túl sok mindent a harcban nem lehet vele csinálni, remélhetőleg ez még változni fog. A harc látványos és küzdelmes, ám kicsit egysíkú, de korai hozzáférésű játékhoz képest még így is egészen jópofa.
A Lornsword Winter Chronicle célja az ellenséges főépület lerombolása, de a küldetésekben sok a csavar – valamikor x ideig kell védekeznünk, máskor egymással is hadakozó vad törzsek közt kell rendet vágni. A játék stílusából adódóan a pályák a MOBÁ-kban megszokottól eltérően nem szimmetrikusak, aminek csak örülni tudok.
Külön kiemelném a történetet, amelynek ugyan még eléggé az elején járunk – csak az első két fejezet játszható egyelőre –, de már most nagyon-nagyon izgalmasnak tűnik, könnyű azonosulni a főhőssel és közeli társaival, úgyhogy ez tényleg erős része lesz a játéknak. Ugyancsak kiemelendő a nagyon hangulatos zene, amely sokat dob a Lornswordon, és a látványvilágra sem lehet panasz. A katonáink nyomok hagynak a talajon, így idővel szépen kirajzolódik, hogy hol voltak nagy csaták, merre őrjáratoznak az egységek, nagyon jópofa.
Mivel a játék csak pár napja vált elérhetővé Steamen, kicsit szkeptikus voltam, de ok nélkül: a Lornsword Winter Chronicle remek játék már most is, és ha a következő 1-2 évet azzal töltik a fejlesztők, hogy megtöltik tartalommal ezt a már most egészen szuper keretet, akkor egy nagyon jó játékkal leszünk gazdagabbak. Early accessnél ritkán mondok ilyet, de a játék már most megéri az árát. Kíváncsi vagyok a folytatásra!