Logisztika. Annak művészete, hogy a szükséges és elégséges erőforrások és nyersanyagok mindenkoron a kellő időben és helyen tartózkodjanak. Az internet 34. szabályának megfelelően pedig ebből is készült... játék.
Az idők szellemében pedig természetesen ez is early access. Azért annyira ne siessünk a terem evakuálásával, ez most éppenséggel jó lesz, ígérem! A Factorio alapelképzelése, hogy a játékos amolyan interplanetáris mindenmérnökként leperecel egy bolygóra, ahol az őslakosság nem a kultúrtársadalmakban ilyenkor szokásos pálinkával várja, ezért úgy dönt, hogy ideje elkotródni innen. Ugyan különleges szkafandere révén a rendelkezésre álló nyersanyagok függvényében körülbelül bármit képes előállítani, egy, a második szökési sebességet elérni képes rakétához nem szimplán „bármire”, hanem baromi sok „bármire” lesz szükség. A végső kérdésre a válasz tehát egy autonóm, magas fokon automatizált, önvédelemre is alkalmas gyárkomplexum felépítése, ahogy pedig ez zajlik, a filozofikusabb hangulatú játékos egy ponton azon kapja magát, hogy a Gyár többé nem is egy eszköz, hanem talán maga a Cél.
Mindez elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, szén plusz érc egyenlő vas, na bumm; már a – teszem azt – Settlers sorozat egyik törzselemét is a termelési láncok adták, de három sör után még akár a Minecraft klasszikus Crafting Table-jét is a kérdéskörhöz csaphatjuk. A csavar rögtön a cikk első szavában rejlik. Ezúttal nem lesznek cipekedő szolgáink (hacsak nem építünk!), a hátizsákban pedig nem fog elférni egy űrrakétányi szemét. A feladat mind jellegében, mind volumenében túlnő a játékos karakterén, így a szokásos „a játékos termel, a játékmechanika támogat” felállás lényegében megfordul. Kezdetben szénnel működő, majd villamos robotkarok tucatjait, majd százait fogjuk munkába állítani, szállítószalagok kilométereit fogjuk egymás alatt-fölött átfűzögetni, távolabbi bányákat, gyáregységeket automatizált vasúti kapcsolatrendszerrel is összeköthetjük, de a végjátékban logisztikai és harci drónok rajait is igénybe vehetjük. Apróbb-nagyobb munka mindig akadni fog: a nyersanyagbeszállítás optimalizálása, egy bánya kimerülése, az elektromos rendszer bővítése, vasút fektetése, átállás nukleáris fűtőanyagra, energiatárolás kiépítése, lőszerszállítás...
...valóban, lőszerszállítás. A helyi lakosság roppant xenofób módon áll hozzánk már a kezdetektől, de a Greenpeace-ük gyógyszere akkor gurul el végképp, amikor a vizeiket megmérgezzük, erdeiket kiirtjuk, az égbolt csillagait pedig vastagon beburkoljuk a fejlődés és előrehaladás szmogjába. Ezek a primitív, civilizálatlan, a haladással lépést tartani képtelen rovarok (vagy a modok függvényében bármi más) a kibocsájtott szennyezésre válaszul egyre komolyabb támadás alá fogják vonni gyárunkat az idő előrehaladtával. Szerencsére az egyre és egyre bonyolultabb termelési láncok kiaknázásával módunkban áll kutatás és fejlesztésre, így az eleinte csak gépkarabéllyal felfogott akcióik később lángszórós harckocsi lánctalpai alatt halhatnak el, nyomorult kis kaptáraikat nagy hatótávolságú ágyúink vehetik tűz alá, végső esetben pedig nukleáris csapást mérhetünk rájuk.
Avagy nem, hiszen teljes egészében ki is kapcsolhatjuk a jelenlétüket, kizárólag az építkezésre koncentrálva. A világ generálásába – ideértve a nyersanyagokat, esztétikumot, ellenségeket – a játékosnak nagyon komoly mértékű beleszólása van, a finomhangoláshoz pedig a hivatalos weboldalon keresztül modifikációk tömkelegét érhetjük el.
Nagyon ritkán ajánlok különösebb fenntartások nélkül egy papíron early access játékot, de a Factorio – egy ostoba toposzt kölcsönvéve ezúttal – egy kötelező darab. 25 euró, a fejlesztők nem fognak árleszállításokban részt venni, de az üzletpolitika része, hogy a játék gyakorlatilag nem rendelkezik másolásvédelemmel – valahol fölöslegesen mondjuk, hiszen a honlapon még egy játékdemó is letölthető. Megér tehát egy próbát? Igen, abszolút. A Factorio képes arra, hogy a nyári este kilenc óráidból éjjel kettőket gyártson, és kíméletlen, gyári precizitással meg is teszi azt.
A Termelés a feljebbvaló. Ez olyannyira stimmel, hogy egy, a zsánert 3D-ben meglovagló – oké, kevésbé szőrmentén fogalmazva, a Factoriót szinte ától cettig koppintó – Coffe Stain Studios is elkezdte összerakosgatni a saját gyárépítősdijét Satisfactory néven, ami egyelőre ráadásul még egészen ígéretesen is fest. Ez azonban, ahogy mondani szokás, már egy konkurens történet...
