Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Az 11 bit studios mára azon kevés fejlesztőcsapat és kiadó közé tartozik, amely nem korai hozzáférésű, félkész fércmunkákkal szúrja ki a gamerközösség szemét, hanem rendre végtelenül kimunkált, sallangmentes, kész termékeket tesz le az asztalra. Mi több, alkotásaik többségét még évekig gondozzák extra tartalmakkal, legyen szó ingyenes frissítésekről vagy fizetős kiegészítőkről. A két éve megjelent Frostpunk 2 például a napokban kapta meg második, Breach of Trust című fizetős expanzióját, és azt is tudni lehet, hogy még idén befut egy harmadik csomag is.
A júniusi kánikulában kimondottan hűsítő élmény volt újra az örökfagy birodalmába utazni. A Breach of Trust keretében egy vadonatúj sztorit, korábban nem látott helyszíneket, friss kihívásokat, frakciókat és épületeket kapunk. A narratíva két egymásra utalt kolónia, New Edinburgh és Aurora kényes viszonyáról szól. Míg az egyik krónikus élelemhiánnyal küzd, a másik fűtőanyag híján képtelen biztosítani a túléléshez szükséges meleget. Mivel ami hiányzik az egyik oldalon, az bőségessel elérhető a másikon, a New Edinburgh-t irányító játékos előtt két út áll: vagy békés kereskedelmi kapcsolatokat épít ki Aurorával, vagy katonákat toborozva, nyers erővel gázolja le őket. Ezt a morális dilemmát rögtön a kampány kezdetén az arcunkba kapjuk, és igazi frostpunkos módi szerint, amint elköteleződtünk az egyik irányba, később már nincs visszaút.
Kissé paradox módon a hó és jég borította világban ezúttal nem a fagy jelenti a legnagyobb fenyegetést, hanem a tűz és a láva. Most először találkozhatunk aktív vulkánnal a játékban. New Edinburgh ugyanis egy tűzhányó mellé épült, ami elsőre logikusnak tűnhet, hiszen konstans hőforrást biztosít. Csakhogy az a hegy elképesztően instabil, a földrengések pedig mindennaposak a kolónia közvetlen környezetében. Az emberi tevékenység ráadásul csak olaj a tűzre: minél több energiát sajtol ki a település a mélyből, annál sűrűbben és hevesebben érkeznek a rengések, míg végül...
A szériát ismerőknek talán mondani sem kell, hogy a Breach of Trust kampánya bődületesen nehéz lett. A legkönnyebb fokozaton játszva is csak harmadik-negyedik nekifutásra sikerült elérnem az első komolyabb mérföldkövet. A program továbbra is mesteri módon tart bizonytalanságban, és minden egyes döntési pontnál mardosó kételyeket ébreszt bennünk, hogy merre érdemes továbbhaladni, vagy hogy egyáltalán a „jó” döntést hoztuk-e meg. Ebből a szempontból még mindig zseniálisan működik az 11 bit studios által megteremtett komor, depresszív, a játékos érzelmeire ható túlélőmenedzsment.
Az alapjáték, valamint az első, Fractured Utopias DLC tesztjében is csupán egyetlen komolyabb negatívumot említettem, a kusza kezelőfelületet. Sajnos ezen a téren nem történt előrelépés. Továbbra is kismillió ikon, menüpont és leírás tarkítja a képernyőt, de a legbosszantóbb az, hogy a narratíva által diktált, kötelező feladatokat más és más almenükből kell kibányásznunk. Enyhe spoiler következik, de egy ponton szükség lesz a generátor szétszerelésére, amihez az opciót magára a generátorra kattintva, egy felugró ablakban találjuk. A szétszerelt alkatrészek elszállítását egy másik kolóniára viszont már nem innen indíthatjuk, hanem a logisztikai negyed menüjéből. Bizonyos logikát persze fel lehet fedezni mögötte, de a felhasználói élmény szempontjából sokkal kényelmesebb lenne, ha ezeket a küldetéseket közvetlenül a feladatleírás mellé biggyesztett gombbal menedzselhetnénk. De már azzal is beérném, ha legalább egy apróbetűs mondat jelezné, hogy az adott akciót pontosan melyik képernyőn kell keresni.
De legyen ez a legnagyobb problémánk a Frostpunkkal. Ez is inkább csak amolyan szakmai szőrszálhasogatás, hiszen a kiegészítőbe egyébként nem igazán lehet belekötni: hozza a megszokott, patikamérlegen kimért magas minőséget. Részemről alig várom, hogy a stúdió másik állócsillagának, a The Altersnek a júliusban érkező expanzióját is a kezeim közé kaparinthassam.
