Hajdanában-danában, amikor kis hazánkba elkezdtek a japán rajzfilmek szép lassan a nagyközönség által is könnyen elérhető csatornákra bekúszni magyar nyelven, mint például a Dragon Ball, a Pokémon, az Inuyasha, a Yu-Gi-Oh és társaik, kicsit talán furcsa volt a focis témájú Tsubasa kapitány, ami egy kissrác focista karrierjének kezdetét mesélte el. Persze a sorozat Japánban már 1981-ben debütált, és megy még napjainkban is. A játék, amely most jelent meg a Bandai Namco gondozásában, a kezdetekhez nyúlik vissza.

Nem gyakori, hogy két sztorimódot is kapunk, márpedig itt ez a helyzet: az Episode Tsubasa hősünk útját kíséri végig, a tartományi bajnokság döntőjétől egészen a japán ifjúsági válogatottságáig, az Ifjúsági Világkupa döntőjéig. Ha esetleg eddig nem ismerted Ózora Tsubasának és barátainak a történetét, akkor ez egy remek gyorstalpaló – talán kicsit túl gyors is, mert pár óra alatt végig lehet talpalni rajta. Bár ha meg azt nézzük, hogy két meccs között percekig megy a diskurzus és a dráma a szereplők között, akkor annyira azért nem gyors a játék tempója. Az Episode New Hero részben pedig saját karakterünkkel vághatunk neki ugyanennek a célnak, testreszabva az élményt – nem véletlenül ajánlja a játék ezt Ózora kalandja után játszani. Emellett persze adott a gyakorlás és a multi lehetősége is – természetesen akár saját csapatösszeállításokkal.
Maguk a meccsek meglehetősen szokatlanok. Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt az a focis program, ahol a labda a játékos lábához „ragadt”, elég kemény kritikát kapott – és íme, időutazunk: előkerült a ragasztó, és jól megkenték vele a labdát! Értem én, hogy ez árkád foci, de fura volt ezt így újra látni. És hogy mennyire árkád? A bírót ugyan hallottam fütyörészni, bár dolga gyakorlatilag nem volt: befújta a gólokat, a szögleteket és a bedobásokat. Igen, csak ennyit: nincs les vagy szabálytalanság. Utóbbi olyannyira nincs, hogy a szerelés is abból áll, hogy az ellenfél játékosát úgy rúgjuk fel, hogy az egy tripla leszúrt fetrenbergerrel repül métereket. Igen, ez komoly: vagy sikerül kicselezni a másikat, vagy elfuserált vaddisznóként arccal túrjuk fel a gyepet... Meghökkentő, az biztos.

És persze az Episode Tsubasa története közben a játék gondoskodik róla, hogy a rajzfilmben látott jelenetekből is felbukkanjon mintegy „véletlenül” egy egészséges mennyiség, és mondjuk szinte tűzgolyóként csapódjon a bőrbogyó a jobb sorsra érdemes kapusba (aki persze a hihetetlen Hulkot megszégyenítő keménységgel véd – vagy repül a hálóba labdástól).
Az i-re a pontot a mesterséges intelligencia teszi fel: durván kemény ellenfél tud lenni – vagy csak én nem éreztem rá a jó taktikára. Mert bármily hihetetlen: alapvetően azért valahol mélyen, legbelül ez mégiscsak foci (még ha néha inkább tömegverekedés látszatát is kelti), ergo nagyon sok múlik azon, ki melyik pozícióban játszik, hogy bírja szusszal – az igazán durva és védhetetlen lövésekhez bizony kell a szufla. Viszont mire ezt a nagyon spéci lövést előcsaljuk, az esetek elsöprő többségében már felrúgnak, szóval nincs könnyű dolgunk: ezt azért nem ártana balanszírozni. Mint ahogy azt sem, hogy rengetegszer hiába a szuperlövés, a hálóőr szinte mindent megfog.

Nem rossz játék ez a Captain Tsubasa: Rise of New Champions, csak nem szabad „rendes” foci várni tőle. Ez valami más, ami csupán focinak néz ki – valahogy úgy aránylik ez az igazi labdarúgáshoz, mint a Vérfoci az amerikai futballhoz. Mindenttől függetlenül szórakoztató egy darab – csak idegek kellenek hozzá, hogy a kiegyensúlyozatlanságain felülemelkedjünk. Ja igen, angol szinkron nincs, csak felirat – a japán módú túljátszása a szerepeknek pedig furcsa lehet európai szemmel/füllel. A Switch verziót volt szerencsém tesztelni: attól eltekintve, hogy az élsimítás hiánya miatt kissé recések voltak az élek, remek porttal volt dolgom, szépen futott dokkolva és kézben is.