Az Assassin’s Creed regényeket sokáig Oliver Bowden tollából élvezhettük, aki valójában Anton Gill írót takarja. Ő dolgozta fel szép sorjában a sorozat minden epizódját. Eleinte elég erősen követte a játékok történetvezetését, ám idővel kezdett egyre jobban elrugaszkodni tőlük, egyre nagyobb teret adott a környezet és a korszak megismerésének. Az utóbbi regényei pedig már csak lazán kapcsolódtak a játékokban megismert eseményekhez. Az Assassin’s Creed Odyssey alapján készült regényt azonban már nem ő, hanem Gordon Doherty írta. Hogy viszontláthatjuk-e Bowdent és munkásságát a jövőben, azt nehéz megjósolni, viszont egy regény után máris új íróhoz került a toll, amikor az Assassin’s Creed Valhalla megírására került a sor.
Az új író pedig nem más, mint Matthew J. Kirby, akinek valójában egyáltalán nem új az Assassin’s Creed világa. Az elmúlt években ugyanis neki köszönhettük az Assassin’s Creed Last Descendants regényeket is. Ezek ugyan az orvgyilkosok testvérisége és a templomosok közti évezredes háborúról szóltak, de igazából semmi közül nem volt egyik megjelent játékhoz sem. Ennek fényében érdekes volt olvasni a Valhalla alapján készült kötetet, amely a Geirmund sagája alcímet kapta. Ebből máris kitalálható, hogy ezúttal sem a videojátékok szoros adaptációjáról van szó. A téma, a korszak és a körítés adott, de ezen felül Kirby eléggé szabadjára engedte a fantáziáját.
A történet természetesen a 800-as évekbe repít vissza, amikor a vikingek a tengereken keresztül a világ számos részét meghódították. És a hódítás itt szó szerint hódítást jelentett, ugyanis nem igazán voltak tekintettel az olyan apróságokra, mint az otthon vagy a tulajdon fogalma. Ha valahol a szárazföldre tették a lábukat, akkor ott nem nagyon volt kérdés, hogy mit kezdenek azokkal, akik esetleg megpróbálnak szembeszállni velük. Egy valamire való viking harcosnak bizony legalább egy kard és egy balta mindig ott pihent a keze ügyében, hogy azokkal szerezzen érvényt a szavának. Szóval ezekben a nem túl békés időkben járunk, ám a főhős még véletlenül sem az az Eivor, akit a játékban megismerhettünk. Persze ő is felbukkan itt-ott a történetben, de a cselekmény végig valaki más körül bonyolódik.
Ő pedig Geirmund Hjörsson, Hjörr király kisebbik fia, akinek anyja a távoli Bjarmalandról származik. Ezért bőre jóval sötétebb a család többi tagjánál, ezért is kapta a Hélbőrű bece(gúny?)nevet. Geirmund igazán kemény harcos, ám tisztában van vele, hogy státusza miatt aligha számíthat bármi jóra, ha otthonában, Avaldsnes városában marad. A királyi trónt ugyanis bátyja, Hámund fogja örökölni. Geirmund ezért úgy dönt, hogy otthonától távol próbál szerencsét és keresi a lehetőséget, hogy nevet és vagyont szerezzen magának. Ehhez pedig épp kapóra jön neki Guthrum jarl látogatása, aki Bersi király nevében gyűjt harcosokat és hajókat egy szászok elleni invázióhoz. Hjörr király ugyan nem támogatja a háborút, ám Geirmund felrúgva minden családi kötelékét Guthrum hajójára száll és útnak indul Anglia felé.
A Geirmund sagája egy rendkívül szórakoztató olvasmány. Matthew J. Kirby a tőle megszokott aprólékos, de nem túlfogalmazott stílusban vezet végig minket az ifjú harcos szászföldi kalandjain. Sikerült egy olyan sztorit elmesélnie, amely nem csak a korszakot mutatja be szemléletesen, de közben árulással, vérgőzös csatákkal és fordulatokkal sem fukarkodik. Remekül illik a korábbi Assassin’s Creed regények sorába, de azt érdemes észben tartani, hogy ez sem nagyon kötődik már a videojátékhoz. Persze, mint említettem, vannak kapcsolódási pontok, a korszak és a téma is ugyanaz, onnan ismerős arcok is felbukkannak. De Geirmund története önálló és nem igényli a játék ismeretét. És azt is érdemes tudni, hogy az orvgyilkosok és templomosok közti háború, ahogy a játékban már újra jelen lévő közeljövőben játszódó részek teljesen hiányoznak. Az Assassin's Creed Valhalla – Geirmund sagája sokkal inkább egy remek viking történelmi kalandregény így, mintsem a videojáték puszta adaptációja.