Érdekes egy állatfaj az ultraszéles monitoroké. Az ember látótere inkább horizontálisan nagy, semmint vertikálisan, így biológiailag abszolút indokolt szélességben növelni a képernyőfelületet – na de mi van a praktikummal és persze a játékokkal? Az AOC friss monitora megadta a választ.
Elsőre persze kicsit furcsa volt, hogy egy ekkora böhömke terpeszkedik az asztalomon, de aztán rá kellett jöjjek, hogy a kialakítás majdnem tökéletes, és bizony az extra szélesség a PlayDome-os munkámat is nagyban segíti: kényelmesen tudom kirakni egyik oldalra a szövegszerkesztőt, a másikra pedig a böngészőt a cikkíráshoz. Persze ezt meg tudom oldani 16:9-es képarányú kijelzőn is, de ott zsúfoltnak hat, itt viszont pont jó. Emellett az 1000R ív ad egyfajta körülölelő érzést is, a 34” képátlóval pedig még pont nem kell a fejemet forgatnom, elég, ha a tekintetemmel pásztázok (még ha kissé (?) idétlenül is hangzik ez így leírva). Talán nem véletlen, hogy a konkurencia is pontosan ezeket a paramétereket követik...
Nézzük a technikai részleteket akkor! A méret és az ív már megvan, a felbontás 3440*1440 pixel, a panel típusa VA, és maximum 165 Hz-et tud. Kapott egy alap HDR és FreeSync Premium képességet is – hivatalosan még nem G-Sync kompatibilis, de talán a közeli jövőben az lesz. Etetni 2-2 db HDMI 2.0 és DP 1.4 porton tudjuk – ez azért megsüvegelendő. Extraként egy 4 portos USB-hubot kapunk, két alap hangszórót, és persze egy 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozót. Nem rossz, de jön a kedvenc vesszőparipám, az ergonómia: szokás szerint minden csatlakozó a hátlapra lett elrejtve, és csak vakon tapogatózva tudjuk elérni. A videobemeneteknél ez persze nem igazán probléma: egyszer kell bekötni a gépeinket, onnantól fogva nem érdekes, de az USB-portokat azért csak használná az ember... Itt mondjuk ha egyszer megtanuljuk a helyét (nem nehéz), akkor némi tapogatózással már egész használható, de azért egy rendesen oldalra vagy az alsó élre kivezetett csatlakozósor kényelmétől ez még messze van... A fejhallgató csatlakozója szerencsétlenebb helyen van, mert a nyaktól indulva kell tapizgatni – ezt nehezebb megszokni.
A képminőséggel alapvetően nincs különösebb gond, bár az ufó sajna húzott maga után némi árnyékot – de játékban szerencsére nem igazán volt észrevehető. A Resident Evil 2-ben a sávosodás sajna látszott, de talán enyhébb formában az eddig megszokottnál – nem vészes, de azért látható, ha az ember erre koncentrálva nézi. Picit fura volt, hogy maga a játék teljes képernyőn fut, viszont az átvezetők csupán 16:9 arányban kerülnek vetítésre – szerintem ezzel semmi gond nincs, csak először meglepett. Az Overwatch tesztköröm alatt végig igen reszponzív volt a kijelző, a 165 Hz és fps adta magát – és kiderült, hogy egyes kompetitív játékoknál bizony fix a 16:9-es képarány, hiszen potenciálisan előnyt adhat a szélesebb látószög. Ellenben a Battlefield 2042 például nem problémázott ezen... De szerintem a legjobban a szimulátorok terén él ez a ketyere nagyon. Az F1 2021-ben például nem egy csapat verdájában ücsörögve már a tükröket is láttam és használhattam, de az Assetto Corsa Competizione GT autóiból is jobb volt a kilátás – főleg előzéseknél, kerék a kerék elleni csatáknál volt nagyon hasznos, hogy láttam magam mellett a tisztelt sporttársat. Némi túlzással már-már szinte VR-szerű élményt tud ez így nyújtani...
Szélesítsd a látószöged! – Amit az ultraszéles monitorokról tudni érdemes
4:3, 16:9, 21:9, 32:9 – tudnivalók a képernyők oldalarányáról.
Egy PlayStation 5-öt rákötve vegyes tapasztalatokkal gazdagodtam. A gép 4K-s kijelzőként ismerte fel, és a 120 Hz sem volt probléma a WRC 10-ben – viszont kiderült, nincs automatikus módja annak, hogy a monitor detektálja és automatikusan kezelje a nem natív képarányt, ami egy konzol esetében bizony 16:9 – ezt pedig alapesetben széthúzza és ezzel torzítja a képet a monitor. Persze pár gombnyomással a kijelző menüjében beállítható a helyes méret (a 27” tölti ki teljesen a képernyőt függőlegesen és tartja meg a helyes 16:9 oldalarány), de ezt mindig be kellett állítsam, ha átkapcsoltam másik bemenetre, nem jegyezte meg (vagy csak én voltam figyelmetlen). Apró, de bosszantó kényelmetlenség.
A gamer márkák (ASUS, MSI, Acer Nitro és Predator családja stb.) hasonszőrű monitorainál olcsóbb egy kicsit az AOC GAMING CU34G3S, de a „hétköznapibb” márkákénál (Xiaomi, Dell, iiyama és társaik) azért drágább, így érdekes kérdés, mennyire éri meg az árát. Ahogy nézem, érdemes rászánni azt a némi plusz pénzt, mert az olcsóbb konkurenciára azért vannak panaszok. Persze a CU34G3S sem hibátlan, viszont az említett apróságoktól eltekintve egy teljesen élhető és szerethető monitor, gyárilag jó képminőséggel. Ritkán írok ilyet, de ezt nagyon sajnálom visszaadni...
