Az olasz LKA fejlesztőcsapat neve a lelkileg eléggé meggyötrő The Town of Light kapcsán lehet ismerős többeknek, amelyben egy egykori – és a valóságban is létezett – pszichiátriára térhettünk vissza, hogy főszereplőnk borzalmas emlékeit előcsaljuk. A csapat következő játéka, a Martha is Dead már azzal felhívta magára a figyelmet, hogy előre kijelentették, hogy a Sony konzoljaira csak cenzúrázva fog megjelenni, mert akad benne némi... hát, kényes tartalom, amit lehet, hogy többeknek nem venne be a gyomra. Nem kell megijedni, a PlayStation rendszereken játszva sem esünk el sok dologtól, a kényes jelenetek pedig átugorhatók igény szerint. A cenzúra mód minden platformon opcionálisan kapcsolgatható. Néhány utalás pár dologra a PS-portokból hiányzik csak, de nem a brutálisabb és véresebb jelenetek. A program nem kifejezetten jumpscare-központú horror, inkább egy nyomasztó pszicho-thriller, hasonlóan a The Town of Lighthoz.
1944-ben járunk Olaszországban, amikor a háború morajló hangjait egy közelben történt tragédia nyomja el. Holtan találnak egy fiatal lányt a tóban, akiről kiderül, hogy az ikertestvérünk, Martha az. Mi Giuliát alakítjuk, egy német katona lányát, aki gyerekkorában rengeteg időt töltött ezen a gyönyörű olasz vidéken a nagymamájánál, aki sokat mesélt neki egy történetet egy mesekönyvből, ami hamar Giulia kedvence lett. Ez a történet a Fehér Hölgyről szól, akit férje féltékenységből ölt meg. A tóba fojtotta, majd magával is végzett a szerencsétlen, de a nő szelleme azóta is visszajár a tó környékére, és fiatal lányokat húz le magával a mélybe. Különös egybeesés, hogy Martha is épp hasonló módon végezte, azonban családja ránk, azaz Giuliára hiszi azt, hogy a halott Martha lennénk, ezért kvázi a személyiségét ellopva éljük tovább az életünket, ami nem is annyira egyszerű.
A Martha is Dead félúton van a sétálószimulátorok és a horrorjátékok között. Sok mindennel lehet interakcióba lépni: képeket, leveleket, fontosabb tárgyakat vizsgálhatunk meg, és hamar megkapjuk legfőbb eszközünket egy régi fényképezőgép személyében. Ezekben az időkben még nem két kattintás volt ellőni egy képet, szóval meglehetősen komplex játékmechanikát kapunk. A gépbe belenézve állíthatjuk a fókuszt, a dőlésszöget, a kontrasztot, a fényerőt, a színes lencséket, és ha minden klappol, és ellőttük a kívánt képet, azt még elő is kell hívnunk egy sötétkamrában (igen, ezt is nekünk kell elvégezni). Több érdekes dolgot is le lehet fotózni a játék során (ezeket többnyire kis ikon jelzi), de mindig van egy főbb küldetésünk is, amely előrébb viszi a sztorit. Jópofa, hogy több tennivalónk is akad, amiket eléggé szájbarágósan fed fel a program, de legalább jobban megismerhetjük általuk ezt a vérzivataros korszakot. Néhány fotót különleges filmmel készíthetünk el, amin üzenetek jelennek meg, egyfajta kincsvadászatra hívva bennünket.
A játék csak nagyon ritkán hozza az emberre a frászt, azonban a nyomasztó hangulatot majdnem végig képes fenntartani. Adott egy szörnyű tragédia (Martha halála), amelynek részleteire nekünk kell rájönnünk, miközben rémálmok is kísértenek éjszakánként, és a már korábban említett Fehér Hölgy is többször tiszteletét teszi. Komolyan borsódzott a hátam, amikor az éjszaka közepén el kellett jutnom a házunktól a tóig, átvágva egy hatalmas, sötét erdőn. Közben mindenféle zajok és zihálások közepette a térképet nyitogatva tájoltam be magam, és imádkoztam, hogy ne dobjanak be valami őrült, túlvilági dolgot. Több helyszínt is kapunk, amelyeket Giulia kerékpárral tud leggyorsabban meglátogatni, de azért gyalogosan is megannyi érdekesség vár ránk, ha felfedezőútra indulunk.
A Martha is Dead néha valóban képes sokkolni: nemcsak a témaválasztásával, de a bemutatott képsorokkal is többeknél kiverheti a biztosítékot egy-egy jelenet, úgyhogy indokoltnak érzem megemlíteni, hogy szigorúan 18 év felettiek álljanak csak neki! Nagyon véres néhol a stuff, egy része átnyomható, de így is maradnak gyomorforgató dolgok, amelyekre még a zene is rápakol pár lapáttal.
A Martha is Dead egy felettébb összetett és jól kidolgozott pszichológiai thriller lett, amely nemcsak a komor története miatt marad emlékezetes, hanem a ’40-es évek korhű technológiáinak bemutatását is tökélyre fejlesztették az olasz készítők. Pár óra játék után már úgy voltam vele, hogy előkeresem nagyapám régi fényképezőgépét, mert biztos voltam benne, hogy be tudnám üzemelni. Ugyanígy a jól ismert morzekódok eltanulására is lehetőségünk van benne. A játék tehát valahol edukál is, hiszen mindezeken túl a háborúban álló Olaszország történelmével is közelebbről megismerkedhetünk, jobbára a napi újságot végigolvasva, de kifejezetten hangulatos, amikor a szabadban mászkálva gépzúgást hallunk, és elhúz a fejünk felett egy Stuka. A szoftvert a kényes és explicit tartalma miatt csak azoknak tudom ajánlani, akiknek bírja a gyomra (és a lelke) a felkavaró képsorokat, de nekik mindenképp!
