Április 20-án hagyja el az early access státuszt a Running with Scissors legismertebb (valójában egyetlen) szériájának, a Postalnak a negyedik epizódja. A kilencvenes évek második felében megjelent első rész azzal lett igazán ismert, hogy talán az első, vállaltan erőszakos játék volt, ami miatt több országban be is tiltották. Ezen fogadtatástól eltekintve maga a játék egy kimondottan igényesen összerakott, izometrikus nézetű, remek hangulatú, vicces, ugyanakkor valóban véres alkotás volt, amely személy szerint nekem is felhőtlen szórakozást nyújtott tinédzserkorom kezdetén.
Élénken él bennem a második rész emléke is, amely már FPS-nézettel rendelkezett, és számomra annyira ócska volt, hogy elég hamar kiábrándultam belőle. Évekkel később megjelent a harmadik rész is, de azt csak félig-meddig a Running with Scissors csapata készítette, emiatt manapság előszeretettel le is tagadják, hogy az ő gyermekük volna.
A negyedik, No Regerts alcímű rész már 2019 óta elérhető a Steamen korai hozzáférésű játékként. Ez újra az eredeti alkotógárda keze munkája, történetében a második részt veszi alapul, annak folytatásaként tekinthetünk rá. De nézzük, miről is szól a Postal! Adva van főhősünk, akinek öt napját meséli el a játék, hétfőtől péntekig. Minden egyes nap teljesen triviális feladatokat kell elvégeznünk, mint például boltba menni, munkát keresni stb. Ezen feladatok mindegyike teljesíthető a mondjuk úgy hagyományos módon, tehát elmegyünk A-ból B-be, beszélünk X-szel majd Y-nal. Ez így persze elég unalmas, és nyilván a játék sem erre van kihegyezve, főleg, hogy úton-útfélen különféle fegyverekbe vagy fegyverként használható tárgyakba botlunk, legyen az lőfegyver, felmosórúd, lángszóró vagy levágott emberi fej. Persze néha a sztori is úgy van alakítva, hogy egy-egy kialakult forró szituból egyszerűbben megmenekülhetünk, ha lemészárolunk mindenkit, semmint, hogy futva mentsük az irhánkat.
Tesszük mindezt egy Edensin elnevezésű álmos kisvárosban, amely szabadon bejárható, felfedezhető. Érdemes a részleteket megfigyelni, mert szinte minden sarkon kreatív szóviccekbe, pajzánul (vagy trágárul) hangzó utcanevekbe, kifigurázott reklámokba botlunk. Betérhetünk lakóépületekbe, üzletekbe, amelyekben kivétel nélkül találunk legalább egy, de inkább több széthagyott dildót és egyéb szexjátékot, telef*sott wc-t, drogot, szemetet és persze fegyvert, így hamar rájövünk, hogy milyen ótvar hely Edensin valójában.
A címben felsorolt jelzők közül a silányságot kiemelném. Nem tudom, tudatos-e a fejlesztők részéről, de amilyen hitvány, tróger, szemét az a világ és benne hősünk, amit a Postal bemutat, megvalósításban is tükrözi mindezt. Talán önirónia, hogy a trash műfaj bemutatásához trash játékot kapunk. Kövezzenek meg a hardcore rajongók, de véleményem szerint az első rész kivételével minden folytatás egyszerűen gagyin kivitelezett.
A Postal 4 nem titkoltan a második részre épít, és olyannyira sok a hasonlóság, hogy nem is igazán tűnnek fel az újdonságok. A kezelőfelület gyakorlatilag a Postal 2-ből lett átemelve, visszatért az FPS-nézet is (ami szerintem rossz döntés: az izometrikus vagy a TPS-nézet sokkal jobban illik a franchise-hoz, lásd Postal 3), illetve ez a játék is az Unreal Engine-re épít, de hiába, mert borzalmas a végeredmény. Egyszerűen ronda játék a Postal 4: No Regerts.
Hiába a nyílt világ és a nagy bejárható terület, egyrészt túl statikus az egész, alig mozdítható valami a pályán, guruló autó egyáltalán nincs, de még egy robbanás sem löki szét a tereptárgyakat, berendezéseket. Az NPC-k kinézete szánalmas és ismétlődő, ráadásul céltalanul sétálgatnak, emiatt az egész világ olyannak érződik, mintha csak díszlet lenne egy filmben. Teljes mértékben hiányzik az a feeling, ami bármelyik GTA részben megvan, miszerint egy működő, létező városban mozgunk, ahol az emberek épp munkába mennek, teszik a dolgukat, magyarul élnek.
A játékmenet mit sem változott, visszaköszönnek a régi, ismerős fegyverek (persze akadnak újak is), és továbbra is bármikor előkaphatjuk a pélót, hogy levizeljünk bárkit és bármit, de ezt már láttuk a korábbi részekben. Ebből a szempontból nagyítóval kell keresnünk az újdonságokat a jelenlegi rész és a második között. Más a környezet, mások a küldetések és vannak új fegyverek, de ezzel kifújt. A céltalan gyilkolás is unalmassá válik 5 perc után, mert kiszámítható az egész. Az ásóval most is le tudjuk fejezni az embereket, csakúgy, mint a korábbi részekben, a machetével kettévághatjuk őket, pontosan úgy, ahogy korábban, az MI béna, és két-háromféle reakción kívül más aktivitást ne is várjunk tőle.
Ha játszottál a korábbi részekkel, és időközben te is felnőttél, ahogy én, nyugodt szívvel hagyd ki a Postal 4: No Regertset, mert semmi olyat nem nyújt, amit ne láttunk már volna korábban. Ha viszont még sosem játszottál a franchise-zal, akkor is jobban jársz, ha inkább a Grand Theft Auto széria aktuális darabját indítod el, mert a remek sztorin és elsőosztályú megvalósításon kívül a megint csak a címből idecitált jelzőket mind megkapod vele, azzal a különbséggel, hogy a silányságot felváltja a szórakozás.
