A Tin Hearts már az első trailerrel levett a lábamról, a kedves kis felhúzós játékkatonák ugyanis nagyon cukin mászkáltak benne, a játékmenet alapja pedig régi kedvencemre, a Lemmingsre emlékeztetett. A gamescomon aztán lehetőségem nyílt jobban is belenézni a Rogue Sun játékába.
A sétaszimulátorokhoz hasonló formában kibontakozó, viktoriánus kori sztori középpontjában egy játékgyáros, Albert áll, akinek a felesége beteg lesz. A pályákon előrehaladva ők és kislányuk bukkannak majd fel, szellemképes visszaemlékezések formájában, és így ismerhetjük meg megható történetüket, miközben a ház különböző részein oldjuk meg a feladványokat. Amelyek pedig alapvetően valóban a Lemmings mechanikáját idézik: egy dobozból indulnak útjukra a kis önjáró katonák, amelyek mennek előre, amíg akadályba nem ütköznek. Itt visszafordulnak, vagy ha ferde az akadály, elfordulnak, és menetelnek tovább. Feladatunk pedig, hogy mindegyik elérje a célt, amit egy kapu jelképez.
A történet több felvonásból áll, amelyek során a ház különböző területeit járhatjuk be. A padláson kezdünk, majd jönnek a különböző szobák, a kert, és még a pincébe is eljutunk. A lényeg, hogy mindenütt az adott helyszín tárgyain haladnak a felhúzós katonák: polcokon, asztalokon sétálnak, a zeneszobában dobokról pattannak vissza, a gyerekszobában meg az ágyra kirakott játékvárba is bemehetnek. Van, ahol ágyú lövi át őket a következő helyre és van, ahol lufival repülnek át az akadály felett, esetleg egy léghajó emeli fel a hidat az út folytatásához. A kert pedig egyetlen hatalmas pályának ígérkezik, ahol igencsak hosszú útvonalon kell végighaladniuk katonáinknak, mire a célba érnek. A pályák között amúgy szabadon bejárhatjuk a házat, legalábbis azon részét, amelynek nyitva vannak az ajtajai.
Több mint 40 feladványt kapunk a Tin Heartsban, amelyek megoldása során lehetőségünk van lassítani vagy akár megállítani az időt, vagy ha valamit elrontottunk, visszatekerni azt. Megállításkor ráadásul azt is láthatjuk, hogy az aktuális állapotban merre fognak haladni a játékkatonák, így helyezhetünk el pontosan egy-egy akadályt az útjukba. Néha pedig előkerül egy olyan katona is, akit közvetlenül irányíthatunk, third person nézetben, és például vele nyomhatunk meg egy-egy gombot vagy lökhetünk le valamit. Ilyenkor gyakorlatilag egy platformerbe csöppenünk vele.
Mókás játéknak ígérkezik a Tin Hearts, amely a logikai játékok kedvelőinek várhatóan kötelező darab lesz – nem véletlenül nyerte el a gamescomon a legjobban várt Switch játék díjat se. Kedves grafikai stílusa, fokozatosan kibontakozó története és az érdekesnek tűnő feladványok miatt számomra már most a kívánságlistára került. Remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeimet, és elejétől a végéig érdekes élményt fog nyújtani.
