Ez olyan mint nálam anno a The Sims volt... soha a büdös életben nem játszottam vele úgy, ahogy a fejlesztők megálmodták. Nem volt virtuális GeryG asszonkával meg kölkökkel, aki elment volna a városszéli űrkutatási hivatalba szenet lapátolni. Helyette viszont imádtam házakat építeni és lakberendezni. Ezért is várom már régóta a Hometopiát is, de csak nem akar megjelenni...
Ez a Moviehouse egy egyszerű tycoon akar lenni, csak akkor kérdem én, miért kellett egyáltalán az egész filmforgatós részt beletenni? Lett volna az a feladat, hogy menedzseljünk egy filmstúdiót, szerződtessünk sztárokat, rendezőket, stábot, ezt-azt-amazt, szolgáljuk ki a készülő filmek igényeit díszlettel, helyszínekkel akármivel. Aztán majd a játék csinál egy filmet, mi meg menedzselünk tovább a befolyt pénzből... egy Rollercoaster Tycoonban sem nekünk kell odaállni a jegypénztárhoz vagy gépkezelőnek az óriáskerékhez...
Emlékezhetünk még a Lionhead stúdió 2005-ben megjelent tycoon-jellegű játékára, a The Moviesra. Zseniális alapötletre épült, miszerint nem csak beindíthattunk és menedzselhettünk egy filmstúdiót, de szó szerint saját filmeket is forgathattunk benne. Ehhez kezdetleges videószerkesztési lehetőségek is voltak a játékban, megmondhattuk a szereplőknek, mit és miként csináljanak, beállíthattuk a díszletet, és még a kamerát is kezelhettük. Hogy miért lett anyagilag bukás, az jó kérdés, mert alapvetően mind a kritikusok, mind a játékosok szerették. Sosem készült folytatás belőle.
És úgy általában, a filmipar sem csigázta fel különösebben soha a játékfejlesztőket, pedig potenciál bőven lenne a témában. Talán ezt érezte meg az Odyssey Studios csapata is, akik elkészítették a Moviehouse: The Film Studio Tycoon című játékukat. Ahogy már a cím is egyértelművé teszi, ez egy filmstúdió-menedzser tycoon, de megnyugodhat mindenki: ebben is a filmkészítésé a főszerep.
Ha valaki arra számítana, hogy itt is a már említett The Movieshoz hasonlóan szabad kezet kapunk, hát annak csalódnia kell. Már akkor sejthető, hogy itt valami egészen más lesz a játékmenet, amikor először elindítjuk a játékot. Első lépésként természetesen meg kell alapítanunk saját stúdiónkat a '80-as években. Miután elkereszteltük és még logót is választottunk hozzá, máris belecsaphatunk a dolgok közepébe: filmet kell forgatnunk! Vagyis valójában nem nekünk. Mi ugyanis menedzserek vagyunk, nem pedig producerek. Na jó, talán egy picit azok is. Első dolgunk, hogy szerződtessünk egy forgatókönyvírót, akit aztán megbízunk stúdiónk első filmjének megírásával. Itt megadhatjuk, hogy milyen műfajban alkosson, és egy-két kritériumot, hogy ki legyen a főhős, ki az ellenfele és milyen környezetben játszódjon a sztori. A többire már nincs ráhatásunk. Ezt követően rendezőt kell szerződtetnünk, majd jöhet a casting a szereplőkre.
Mivel alapvetően pénzszűkében indulunk, nyilván kezdetben legfeljebb ZS-kategóriás színészeket, írókat és rendezőket tudunk megfizetni, ez pedig ennek megfelelő minőségű filmet is jelent. Legalábbis gondolhatnánk, mert valójában erről szó szerint semmit sem tudhatunk meg a játékból. Az egész egy diorámában játszódik, ahol az egyik sarokban egy lakókocsi, a másikban egy kellékes asztal, a harmadikban meg egy aprócska díszlet van. De azon túl, hogy némi mozgás van rajtuk, lényegében annyi a szerepük, hogy egyikre kattintva ezt a menüt hozhatjuk elő, arra kattintva meg egy másikat.
Ezen a furcsaságon még túl lehet tenni magunkat, mert végül is nem ez a lényeg, hanem a stúdió menedzselése. Ehhez nyilván minél több és idővel minél jobb filmeket kell gyártanunk. Eleinte a kutya sem ismer minket, ezért kb. nekünk kell házalnunk a filmmel különféle fesztiválokon, ahová igen súlyos pénzekért lehet csak bejutni. Ott aztán a szakavatott zsűri szépen lehúzza a filmet, és ha mázlink van, akkor talán valami Isten háta mögötti városka aprócska mozija hajlandó lesz műsorra tűzni. Én a magam részéről a kezdeti időkben akárhogy küzdöttem és kapartam, képtelen voltam profitábilissé pofozni a stúdiót, állandóan negatívban volt a mérleg.
A játék eleinte még egészen áttekinthető, de cserébe igen korlátozott lehetőségeket kínál. Ha valami csoda folytán az ember nem megy csődbe, vagy nem unja meg idő előtt az állandó szélmalomharcot, amit itt játékélményként kell elkönyvelni, később fokozatosan kitárulhat a filmipar világa. Csakhogy ez azzal is jár, hogy a már kezdetben is igen döcögős irányítás és káoszosnak tűnő menürendszer még káoszosabbá válik. Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a menük között főleg úgy, hogy a játék ebben alig ad bármi támpontot. Sokszor azt sem érteni, hogy egyes ikonok vagy menüpontok miért inaktívak, máskor meg nem. A játék egyébként jól adagolja a tartalmat, új műfajokat oldhatunk fel, a stáb új forgatási helyszíneket találhat, sőt, még díszleteket és kellékeket is építhetnek.
De ezzel együtt a Moviehouse nem egy szórakoztató játék. Oké, ez egy szubjektív kérdés, de számomra cseppet sem volt szórakoztató. A játékmenet nehézkes, nagyjából nulla a motiváció, hogy kilépés után bármikor is visszatérjünk hozzá. Így pedig nehéz lesz a virtuális Hollywood csúcsára felkapaszkodni. De az a helyzet, hogy a Moviehouse amúgy se hozta meg hozzá a kedvem, szóval nem is bánom, ha nem sikerül. Mint játék, nálam ez nem egy kasszasiker...
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
