Sosem gondoltam volna, hogy egyszer jobban örülök annak, hogy egy gyerekeknek szóló játékot, és nem egy AAA-s címet tesztelhetek. Már régóta tervezem, hogy valahogy bevezetem az ötéves lányomat a videojátékok világába, de máshogy akartam, mint ami az én esetemben volt 1994 körül hatévesen (Mortal Kombat 2-ben kitépni egymás szívét a cimbivel...). Azt is figyelembe kellett vennem, hogy van egy három és fél éves kisebbik kölök is, aki nyilván ugyanúgy ki akar majd próbálni mindent, és nem zárhatom be a spájzba, amíg a nagyobbik játszik (bár a nővére biztos értékelné). A PAW Patrol World tehát pont jókor jött, főleg, hogy egy ideje teljesen rá vannak pörögve, és ha apa megengedi a tévét, akkor mindenképp Ryder és a kutyik kalandjait akarják nézni.
A legfontosabb talán, amivel kezdeni kell, hogy a játékban nincs magyar szinkron. Mivel kis családunk Wiltshire grófságában lakik, ez itthon nem jelentett problémát (egyébként a játék angol szinkronhangjait szerencsére ugyanazok adják, akik a sorozat eredeti angol szinkronját), de azért ez elvehet valamennyit az élményből. Szerencsére a játékmenet így is teljesen követhető, bár a történetet majd fordítani kell a szülőknek.
Maga a játék Kaland-öböl nyílt világában játszódik, ahol Humdinger polgármester úr már megint keresztbe akar tenni az öböl lakóinak, ezúttal azzal, hogy Goodway polgármester asszony fesztiváljának ellenbulit szervez Ködösvölgyben. Ez még nem lenne baj, de egyúttal Kaland-öböl buliját is tönkre akarja tenni. A kutyik és Ryder segítségével kell mindenféle küldetéseken át ebben megakadályozni, miközben lehetőségünk lesz felfedezni a körülöttünk lévő világot.
Ehhez motivációt nyújt majd a rengeteg mellékküldetés és felfedezni való, nem beszélve a pályán szétszórt csontokról, amelyek összegyűjtésével apró kiegészítőket aggathatunk a kutyákra és járműveikre. Ez utóbbiak hangsúlyos szerepet kaptak a feladatok végrehajtásában – szerencsére bármikor egy gombnyomással válthatunk a kutyik és járműveik közt.
Természetesen minden feladatot más karakterrel kell megoldanunk, de két feladat között azzal játszunk, akivel csak szeretnénk. Az egyetlen kisebb csalódást az okozta csak, hogy Skye nem tud repülni, a helikopterét csak autóként tudjuk használni, viszont Zuma légpárnás hajójával szerencsére ki lehet merészkedni a tengerre.
Maguk a küldetések egyszerűek, könnyen követhetőek, a rengeteg apró (küldetéstől független) feladat pedig eléggé szórakoztató ahhoz, hogy lekösse a gyerekeket. Összegyűjthetjük a kutyák medáljait, képeslapokat találhatunk, amelyeket aztán fel is díszítgethetünk (pl. napszemüvegeket rakhatunk bármelyik karakterre a csirkétől a macskákig, ami természetesen végtelen humorforrás), vagy a játszóteret meglátogatva lecsúszhatunk a csúszdán vagy hintázhatunk.
Egy pár apróság nem tetszett: bár a járműveknél a kamera folyamatosan rögzítetten a jármű mögött marad, gyalogosan magunknak kell irányítani a kutyát és a kamerát is, amihez kell némi gyakorlat. Néha be-beakadtak a kölkök a tereptárgyakba, ám szerencsére az irányítás amúgy gördülékeny. Apróbb, könnyen kijavítható bakik voltak, például a mellékküldetéseket jelző felkiáltójelek eltűnnek a küldetés befejezése után a térképről, néha azonban véletlenszerűen visszatértek. Az egyetlen komolyabb zavaró tényező csak a rengeteg beszéd volt, amivel nem lenne baj, de minden egyes alkalommal meg kell nyomni egy gombot, hogy a párbeszéd folytatódjon – ezt jó lenne automatikussá tenni. Kipróbáltuk két kontrollerrel is a játékot, teljesen jól ment, de mivel függőlegesen van felosztva a játék, nem árt egy méretes tévé.
A PAW Patrol World szerintem remek kapudrog lehet a gyerekeknek, akik csak most ismerkednek a videojátékok világával. Egyedül a 40 eurós árcédula az, amit kicsit soknak találok – viszont tény, hogy hosszú időre le tudja kötni a gyerekeket.
