Jim Carrey-t az egész világ Ace Venturával, esetleg Stanley Ipkiss-szel azonosítja, de kétségtelen, hogy a gumiarcú komikus rengeteg nagyszerű filmben mutatta már meg színészi tehetségét. Bár az igazi aranykorát a ’90-es években élte, ekkor születtek meg a fent említett karakterek is. De 1998-ban került a mozikba az egyik vitathatatlanul legjobb filmje, a Truman Show is. Ebben egy teljesen hétköznapi fickót alakított, aki egy kisvárosban tengeti napjait, és tökéletesen boldog az életével. Épp csak azt nem sejti, hogy ő valójában a világ legnépszerűbb valóságshow-jának állandó főszereplője, és körülötte szó szerint semmi sem valódi. Sem a város, sem annak lakói, sem az ő élete, de még a világ sem, amiben él. Valószínű, hogy ez a film sokszor lement az Out of the Blue Games irodáiban, mivel a stúdió legújabb játéka, az American Arcadia is szinte pontosan ugyanerről szól. És közel tökéletes játék lett.
Az American Arcadia egy nagyon ötletes hibrid, amelyben két rokon, de mégis gyökeresen eltérő műfaj keveredik. Az egyik a klasszikus oldalnézetes ügyességi játékmenet, a másik pedig a legalább annyira klasszikus FPS-nézetű akció. Utóbbiban nem kell lövöldözni, semmi ilyesmi, hiszen a játékmenet gerincét az ügyességi részek és a fejtörők adják.
A történetünk szerint évtizedekkel ezelőtt egy bizonyos Elijah Walton megálmodta a jövő városát, ahol minden a lehető legmodernebb, és amelynek minden lakója a legnagyobb kényelemben és luxusban élhet. Meg is építette ezt a várost – Arcadiát –, ám utódai más felhasználást találtak ki neki: megalapították a Walton Media céget, és Arcadiából létrehozták a világ legnagyobb valóságshow-ját. A világon mindenki ezt nézi, már az 55. évadnál jár, és lényegében egy egész generáció felnőtt Arcadiában, akiknek szó szerint fogalmuk sincs semmiről. Élik az életüket a városban, és még csak eszükbe se jut, hogy elmenjenek onnan. A világ pedig 24/7-ben figyeli minden lépésüket. Illetve nem mindenkiét.
Mert bizony mint minden, ez a valóságshow is csak biznisz, és mint ilyen, muszáj rentábilisnak maradnia. Éppen ezért, ha egy szereplő nem elég izgalmas és a kutya nem kíváncsi rá, akkor csak viszi a pénzt, nem termel semmit. Így jobb tőle diszkréten megszabadulni. Az Arcadiában élőknek kitaláltak egy nyereményjátékot, amelyen egy még inkább luxus trópusi életet lehet nyerni. Ez is ismerős lehet egy bizonyos A sziget című sci-fiből...
Nos, történetünk ott kezdődik, hogy Arcadia egyik lakója, bizonyos Trevor Hill, aki a sztori szerint 28, a kinézete alapján 48 éves, épp életének milliomodik ugyanolyan napját éli át. De ez a nap egy picit mégis más, mint a többi, ugyanis egyre több furcsaság történik Trevorral, ami végül egy titokzatos női hang formájában csúcsosodik ki. Ez a nő pedig azt állítja, hogy Trevor életveszélyben van, az egész élete egy hazugság, és amennyiben a nyereményjáték újdonsült nyerteseként nem lép le, akkor meg fogják ölni. Trevor nyilván eleinte nem hisz a fura hangnak, de aztán elég hamar felpörögnek körülötte az események, és egy hajsza kellős közepén találja magát.
Az American Arcadia sztorija ugyan nem feltétlenül eredeti, de éppen elég jól megírt ahhoz, hogy ne érződjön másolásnak. A fejlesztők egy nagyon jól felépített világot álmodtak meg, annak minden szereplője épp annyira szerethető, amennyire egyébként (szándékosan) klisés. Ez a játék ugyanis kiváló paródiája is az olyan filmeknek, mint a Truman Show, A menekülő ember vagy A sziget. Nagyon sokat számít ebben a színészi játék is, mert szerencsére a remek sztori mellé kiváló szinkronmunka is társul, minden karakter esetében.
A játékmenet nem különben kiváló. Amikor Trevort irányítjuk, oldalnézetben látjuk a világot, ebben alapvetően 2D-ben mozoghatunk. Sokszor csak sétálgatni vagy épp fejvesztve menekülni kell egyik vagy másik irányba, de sokszor kisebb-nagyobb fejtörőket is meg kell oldanunk. Ilyenkor tereptárgyakat mozgathatunk, amelyek megnyitják előttünk a lezárt utat. Gyakran előfordul, hogy Trevor továbbhaladásához Angela segítségére is szükség van, ilyenkor a játék átvált a rejtett kamerák képére. A kamerák között lehet váltani, illetve ilyenkor érhetők el bizonyos kapcsolók, amelyekkel aktiválhatunk berendezéseket. Ilyenkor ügyesen kell összehangolni Trevor mozgatását és Angela közreműködését.
Amikor viszont közvetlenül Angelát irányítjuk, akkor FPS-nézetbe vált a játék. Ilyenkor 2023-at írunk (mert Arcadiában egyébként nagyjából a ’70-es években jár az idő), Angela pedig vérprofi hackerként tör fel számítógépes rendszereket, hackel meg kamerákat, nyit ki ajtókat és hasonlók. Mivel ő is a Walton Media egyik alkalmazottja, mindig a lehető legnagyobb diszkrécióval kell intéznie akcióit, mivel a cégen belül Trevor szökési kísérlete maximális prioritású ügy, és mindenki gyanakszik miatta mindenkire. Ehhez köthető a játék egyik legjobb fejtörője is, amikor is Angela otthonában kell rövid idő alatt eltüntetni minden Trevorra vonatkozó nyomot, mert épp a főnöke dörömböl az ajtón.
Az American Arcadia a fantasztikus hangulatú történet és a remekül megkomponált játékmenet mellé kifejezetten stílusos vizuális körítést kínál. A világ színes és változatos, de az egészet kissé baltával faragott stílusban alkották meg. A szereplőknek például nincs orra, a szemük csak egy pont, de ez tökéletesen illeszkedik a játék stílusához. Az animációk is egész jók, bár néha egy picit darabosak tudnak lenni. Emellett akadnak néhol kisebb grafikai és játékmeneti bakik is, de semmi olyasmi, ami jelentős mértékben rontaná a játékélményt.
Éppen ezért az American Arcadia egy nagyszerű játék, amely szinte minden elemében hibátlan. Persze hibátlan játék nincs, itt is akadnak még bugok, a játékmenet néhány eleme pedig picit talán ismétlődőnek érződhet. De a végeredmény ezekkel együtt is az egyik legjobb, amihez idén szerencsém volt. Az én szememben kétségtelenül a 2023-as év egyik legjobb játéka, pedig azért idén elég erős évünk volt.
