Igazi érzelmi hullámvasút az idei év a Mimimi Games rajongói számára. A stúdió idén nyáron jelentkezett legújabb játékával, a Shadow Gambit: The Cursed Crew-val, amely kifejezetten jól sikerült, ráadásul nagyon ügyesen rázták fel a valósidejű lopakodós taktikai játékok műfaját néhány izgalmas ötlettel. A rajongók azt hihették, hogy miután a stúdió sikert sikerre halmozott az elmúlt közel egy évtizedben, minden sínen van.
Ehhez képest nem sokkal a Shadow Gambit premierje után jött a fekete leves: a stúdió vezetői bejelentették, hogy köszönik szépen, nekik ennyi elég is volt, a csapatot feloszlatják, az irodát bezárják, és mostantól inkább a családjukra koncentrálnak. Vagyis a Mimimi Games stílusosan a csúcson hagyja abba. Illetve egyelőre még szerencsére nem hagyja abba, hiszen korábbi ígéretükhöz hűen még egy ideig aktívan támogatják a Shadow Gambitet. Eme támogatás most nem is egy, de mindjárt két vadonatúj sztori-DLC formájában öltött testet. A két csomagot volt is szerencsénk a napokban kipróbálni.
Nem nevezném egyiket sem első vagy második DLC-nek, de valahogy neki kell kezdeni. Szóval az „első” DLC a Yuki’s Wish. A cím már önmagában is elég beszédes, ugyanis Yuki neve ismerősen csenghet a veterán Mimimi-rajongóknak. Bizony, ő az a Yuki, akivel jónéhány évvel ezelőtt a Shadow Tactics – Blades of the Shogunban már találkozhattunk. Ez is mutatja, hogy a stúdió játékai lényegében ugyanazon univerzum részei, csak épp mind más időszakban játszódik.
Szóval Yuki egy igazi váratlan meglepetésvendég, aki egyszer csak felbukkan a Red Marley fedélzetén. A kor azért rajta is meglátszik, tekintve, hogy eredeti kalandjai pár száz évvel a Shadow Gambit előtt játszódtak. Yuki ugyan még mindig egy kislány, csak épp a legénység többi tagjához hasonlóan egy halottaiból feltámadt, így itt-ott kissé csontvázszerű kislány. És nem hiányzik mellőle imádott kis szőrgombóca, Kuma, a mosómedve sem!
Yuki egy kéréssel fordul a Red Marley-hoz és legénységéhez, illetve pontosabban egy ajánlattal. Valahol a térségben van egy titokzatos sziget, amely egyetlen térképen sincs jelölve. Senki nem találhat rá, kivéve, ha a birtokában van egy bizonyos iránytű. Csakhogy ezt az iránytűt egy nagy hatalmú inkvizítor megkaparintotta tőle, és most ő is a sziget után kutat. Meg kell őt előzniük, de legalábbis visszaszerezni tőle az iránytűt.
A Red Marley persze nem arról híres, hogy csak úgy minden potyautasnak jókedvéből segít. Hogy mégis útnak indul a sziget felé, annak jó oka van: a szigeten van egy sárkány, ami kívánságokat teljesít (khm... Dragon Ball...?!), a csapat pedig megállapodik, hogy az első kívánság Yukié, a többin már a hajó legénysége osztozik.
Ami magát Yukit illeti, természetesen ő is a Red Marley legénységének teljes jogú tagjaként kerül a játékba. Mint ilyen, a legtöbb küldetésre őt is magunkkal vihetjük (persze a sajátjaira kötelező is). Yuki ismerős holmikat hozott magával. A pengéje mellett most is vannak nála csapdák, amelyek kifejezetten látványos animációval lapátolják át az őröket a túlvilágra. Ráadásul esetében a hullák is eltűnnek. A csapda mellett képes egy dárdával megbabonázni és elcsalogatni őröket, hogy csendben végezzen velük, illetve Kuma segítségével elterelheti a figyelmüket is. Yuki régi ismerősként kimondottan jól illeszkedik a Red Marley többi kalóza közé, jó móka vele is nekiugrani egy-két korábbi küldetésnek is.
A másik DLC a Zagan’s Ritual, amelyben nem régi ismerőst, de egy roppant érdekes figurát kapunk. Zagan ugyanis maga is az inkvizíció egykori papja volt, most viszont a mi oldalunkra állhat, ha méltónak találtatik rá. Sokat látott és tapasztalt tudósként rengeteget segíthet nekünk, de meglehetősen mogorva stílusa van, a Red Marley pedig már csak a múltja miatt sem szívesen engedi a fedélzetére. Mindenesetre Zagan tényleg izgalmas új színt visz kalandjainkba, amelybe beleszövi az inkvizíció szent tüzének legendáját, hogy még több új titok nyomába eredjünk.
Zagan hasonló képességekkel bír, mint a játék egyébként legerősebb ellenséges egységei. Képes kiszívni az életerőt az ellenségéből vagy elborítani annak elméjét. Igen ám, csakhogy ő maga is sötét átkot hordoz, így a sötét képességei mind elég instabilak. Nemcsak az ellenséget, de a saját életerejét is rendre csorbítja velük, így időnként egyszerűen szüksége van rá, hogy elszívja mások életerejét, hogy feltöltődjön. Szintén érdekes képessége, hogy amikor az őrök meglátják, először nem gyanakodnak rá, így van idő szépen kisétálni a látóterükből. Persze ez sem tart a végtelenségig, így jobb sietni – de nem túlságosan, mert a fejvesztve rohanás azonnal gyanússá teszi. Zagan egyébként Yukihoz hasonlóan igen pofás új szigetet hoz a játékba.
Mindkét DLC-t úgy építették fel a készítők, hogy azok nagyszerűen illeszkedjenek az alapjátékba. Aktiválásukhoz elég az alapjáték első néhány küldetését teljesíteni, amíg az elérhető karakterek száma el nem éri a hármat. Ezt követően már bármikor és bármilyen sorrendben nekiugorhatunk az új kalandoknak, amelyek összesen hat-hat új küldetésből állnak. Fontos azonban tudni, hogy a DLC-k története picit mélyebben átszövi az alapjátékot, így az összes küldetésük teljesítéséhez az alap sztorival is haladni kell.
A Mimimi Games nemcsak a két fizetős DLC-vel rukkolt elő ma, de meglepte a rajongókat egy ingyenes frissítéssel is. Ez utóbbi mindenki számára elérhető, és beemeli a játékba a Treasure Hunt küldetéseket. Ezek hosszabb-rövidebb opcionális mellékküldetések, amelyek mind már ismert helyszínekre visznek. A játékosok a szigeteken küldetések nélkül járkálhatnak, hogy megtalálják a legendás kalózkincsek nyomát. Általában ezek kisebb fejtörők formájában rejtőznek a pályákon, ezeket megoldva indíthatjuk el az izgalmas mellékküldetéseket. Ezek nem a szokásos játékmechanizmusokra épülnek, mind valamilyen érdekes különlegességet tartogatnak.
Én a magam részéről továbbra is nagyon szomorú vagyok a Mimimi Games miatt. Ahogy az alapjáték, a most megjelent két DLC-ről is üvölt, hogy szeretettel készítették őket. Egy olyan stúdiótól, fejlesztőgárdától kell a Shadow Gambittel búcsúznunk, amelyben érzésem szerint még rengeteg el nem mesélt történet és ki nem dolgozott játékötlet maradt. Mindazonáltal a Shadow Gambit és annak új DLC-jei abszolút méltó lezárásai ennek a nagyszerű történetnek. És csak remélni tudom, hogy a csapat egyszer talán majd visszatér vagy páran alapítanak egy másik stúdiót, ahol tovább vihetik a Shadow Tactics, a Desperados vagy épp a Shadow Gambit szellemi örökségét.
