Elég sok felső- és középkategóriás monitor fordult már meg az asztalomon, így egyre kíváncsibb lettem, vajon mit tud egy olcsónak mondható, játékosoknak szánt modell, csak hogy egyértelmű legyen: mi számít alapvetésnek manapság, illetve az értékítéletem is kicsit „újrakalibráljam”. Így hát a szokásosnál is valamivel több kíváncsisággal helyeztem üzembe az AOC Gaming 24G4XE-t.
Ha a technikai paramétereket nézzük, nem sok különlegeset látunk: 24” átlójú IPS-panel, 1920*1080 pixellel – a 180 Hz-es sebességen azért meglepődtem, mint ahogy a HDR10 képességen is. 2 db HDMI 2.0 és 1 db DP 1.4 port várja a pixeleket, zajongani meg van 2 db 2 W-os hangszóró, illetve 3,5 mm-es jack aljzat várja a fej- vagy fülhallgatót. Adaptive Sync és G-Sync Compatible támogatás/plecsni is akad, ez megint csak némileg meglepő volt a számomra. Nem akarom elkiabálni, de akkor a feljebb pozícionált monitorok csak a szolgáltatásokban, extrákban nyújtanak többet? Nos, a gyakorlatban kiderült.
A képminőségre nem sok panaszom lehet, alapvetően rendben van: a HDR tényleg látszik (még ha csak alapszintű is, amit tud), és a színhelyességgel sincs különösebb gond (a DCI-P3 színtérfedettség 93,4%), bár nem tűnt így szemre annyira pontosnak, hogy komolyabb célra is megfelelhessen. Nem baj, ez a kijelző nem erre való – játékra találták ki, ott viszont tapasztalataim alapján remekül helytáll. A hangzás, amit magától nyújt, az viszont nekem nem igazán nyerte el a tetszésem: a semminél több, de lenne még hová fejlődni. Persze megértem, ilyen kis kasztniban nem egyszerű szép hangzást elérni akár komolyabb hangszóróval sem – de a kihívás adott, próbálkozni sosem tilos. :D És hát ott a jack-csatlakozó is, szóval a hanghullámok keltése terén kellő flexibilitást kínál az eszköz.
A kis ufó minimális utánhúzással szelte át a képernyőt, és Overwatchban is emiatt picit mosott volt a kép a kontrasztosabb részeken – de ha a szívemre teszem a kezem, ez is csak amiatt tűnt fel, mert kifejezetten kerestem, mibe köthetek bele (az évek meg a rutin, ugyebár... :D). Ha kikattantam a tesztész állapotból és átkapcsoltam gamer üzemmódba, igazság szerint nem is tűnt fel, illetve hamar megszoktam: az eredményességemre semmilyen hatással nem volt – a 180 Hz és a Full HD felbontás miatt viszont stabilabban, folyékonyabban futott a játék, így azért picivel hatékonyabb tudtam lenni. Az e-sport rész is így akkor pipa: kezdőknek, kisebb büdzséből gazdálkodóknak tökéletes választás ez a cucc. Természetesen nem maradhatott ki a Resident Evil 2 eleje sem, és a 24G4XE itt sem okozott csalódást: sávosodásnak nyoma sem volt, és a sötét részek sem folytak össze egyetlen barna masszává – IPS-panelhez mérten szép feketét láttam a képernyőn.
A 60 ezer forint körüli árcédula egy alapvetően igen kellemes monitorhoz párosul, és őszintén meglepődtem, milyen képminőséget és sebességet kínál ennyiért az AOC Gaming 24G4XE. A belépőszint esetén is kellemesen magasan van a léc az AOC-nél, és láthatóan komolyan veszik – soha rosszabb kijelzőt senkinek!
