A tavaszi Steam Next Festen a játéklistát böngészve szembe jött velem egy játék, amely az artworkök és képek alapján azonnal felkeltette az érdeklődésemet rajzfilmes grafikájával, hangulatos környezetével, autózós, hegymászós játékmenetével. Ez volt a Caravan SandWitch, amelynek a demóját azonnal letöltöttem és ki is pörgettem. Rögtön tudtam, hogy tesztelni szeretném a teljes verziót, mert a fentebb sorolt jellemzőkön felül (vagy azok segítségével) könnyedén elérte, hogy azonnal beszippantson.
A Caravan SandWitch egy sci-fi környezetbe ültetett kalandjáték. Története valamilyen furcsa, posztapokaliptikus jegyeket hordozó jövőben játszódik. Főhősnőnk, Sauge egy űrállomáson lakik, amikor is egyik nap vészjelzés érkezik a hat éve eltűnt nővére űrhajójáról. A jelzés egy Cigalo nevű bolygóról jön, ahol a két testvér gyerekkorát töltötte. Sauge azonnal útnak is indul, hogy felkutassa a jel forrását. Innentől kapjuk meg mi az irányítást.
A Cigalóra való visszatérés során Sauge találkozik régi barátokkal, ismerősökkel, akik egytől egyig örömmel segítik őt a kutatásban. Így jut hozzá többek közt ahhoz a sárga kisbuszhoz is, amely elengedhetetlen kelléke lesz az utazásának. Valljuk be, maga az alapsztori nem egy Oscar-díj esélyes történet, de nem is ez fogja berántani a játékost, hanem a hangulat és a körítés. Ahogy Sauge újralátogatja a településeket, embereket, korábbi kedvenc helyeit, mindig előtör belőle a nosztalgia, és megtudunk valamit az életéről, gyerekkoráról, a bolygóról és az ottlakókról.
Cigalo egyébként egy földszerű bolygó, amelyen egykor kiterjedt ipari termelés és bányászat zajlott, de miután a „Konzorcium” kiaknázta az összes erőforrást, továbbállt. Így mostanra szinte teljesen elnéptelenedett a bolygó, alig néhány ember maradt csupán apró településeken. Erdős, sivatagos, hegyes-völgyes táj váltakozik, és csak az a közös bennük, hogy valamilyen elhagyatott, ipari, monstrum építmény éktelenkedik tájsebként mindegyik vidéken. Open-world játék a Caravan SandWitch, így bőven lesz lehetőségünk felfedezni mindent, és mivel Sauge ügyes sziklamászó, elég sok helyre könnyen feljut.
Persze a játékmenet is úgy van kitalálva, hogy az összes nevezetes helyre előbb-utóbb el kelljen mennünk, én viszont az első adandó alkalommal nekiindultam, mert mindent látni akartam. Számomra a fő sztorivonalnál sokkal érdekesebb volt maga a bolygó, a háttértörténet. A hátrahagyott gépek és épületek között élő maréknyi ember boldog és békés életet él, közösségként segítik egymást, van az egésznek egy pici hippi hangulata. Nagyon részletesen ki van dolgozva ez a hátrahagyott világ, és maga az emberiség története is.
A rajzfilmes grafika, a színes-szagos élővilág, a third person nézet, az open-world élmény rendkívüli szabadságérzetet ad. Azért nem GTA méretű és összetettségű világra kell gondolni, sokkal kisebb a lépték, de csodásan működik. Mindehhez fantasztikus zene és könnyed játékmenet párosul (meghalni sem lehet).
Nem is igazán tudok negatívumot mondani, talán a minitérkép kezelése, azon belül is a navigáció lehetne jobb, illetve az egy bosszantó dolog, hogy ha elakadunk a kisbusszal, akkor bár van „respawn”, de az minden esetben a fő településre tesz vissza bennünket.
Mindent összevetve remek élmény a Caravan SandWitchcsel játszani. Olyan, mint egy jó regény: órákra képes beszippantani és valóban kikapcsol. A teljes verzió a mai naptól érhető el, aki viszont csak kóstolóra vágyik, az ingyenes demóval van rá lehetősége.
