A gyűjteményes kiadások aranyéveit éljük, sokak ifjúsága, szebb napjai elevenedhetnek meg újra egy számára kedves cím újrázása alkalmával. Mint a koronázatlan rókabőrök királya, de ugyanakkor az egyik legszínesebb palettával piacon lévő japán kiadóóriás, a Capcom újabb múltidézésre invitál, törli le a port egy fémpénzek zajától zengő játékbarlangjáról. Az Arcade Classics alcímen futó kollekció a Marvel kollaborációs címeivel felvértezve 7 régi videojátékot prezentál. Ráadásul teszi mindezt online támogatással és extrákkal.
A soron következő szoftverek közül talán a Marvel vs. Capcom 2-vel találkozhattunk a legtöbben, hiszen az a 7. konzolgenerációra is megjelent. Az alkotások (amelyeknek több mint a fele crossover cím) a következő listával fogadnak a menüben:
- X-Men: Children of the Atom
- Marvel Super Heroes
- X-Men vs. Street Fighter
- Marvel Super Heroes vs. Street Fighter
- Marvel vs. Capcom: Clash of Superheroes
- Marvel vs. Capcom 2: New Age of Heroes
- The Punisher
Az első két játék, amely az X-Men-re (X-Men: Children of the Atom), valamint a Marvel szuperhősökre (Marvel Super Heroes) fókuszál, már elveti a magokat az utánuk következő haddelhaddokhoz. Bár a karakterfelhozatal kevésnek nevezhető, főleg mai szemmel nézve, a figurák eltérőek, egyediek, de a legfontosabb, hogy hozzák a képregényes formájukat. Minden hős (vagy gonosz) más megnyeréssel rendelkezik, így aki az elismerésekre/trófeákra hajt, az úgyis kénytelen mindet megismerni.
Bár a tesztelés idején nem találtam ellenfelet, a játékokk tolhatók online is. A grafika picit megkopott az évek alatt, de élvezhető produktomok ezek a korai játékok is. Amik viszont jottányit sem vesztettek a fényükből, azok a zenék. Néhánynak annyira király muzsikája van, hogy élvezet volt az extra menüből is külön meghallgatni őket.
A fentebb taglalt két stuff rendelkezik egy-egy crossover epizóddal, ami a minden évtizedben népszerű, Street Fighter-es arcokkal engedi össze a Marvel képregénykarakterek javát. Ezek nincsenek túlgondolva, így szimplán így hívják őket: X-Men vs. Street Fighter, Marvel Super Heroes vs. Street Fighter. Ezek azok a szoftverek, amelyek már elérhetik a Street Fighter rajongókat, valamint kedvesek lehetnek a Marvel lelkületű tábornak is. Jómagam az utóbbiba tartozom, így örültem, hogy láthattam, játszhattam ezekkel a korai produktomokkal is, hiszen ezekből fejlődött ki az egyik legjobb vs. jellegű termék.
Ennek az elődje, ami megkezdte a sort és kibővítette, túllátott az utcai harcosokon, az a Marvel vs. Capcom: Clash of Superheroes volt. Zsír új játékmechanikák, támogató karakterek, harc közben cserélhető 2v2 összecsapások. Ezeket fektette le, illetve hozott egy tucat Capcom figurát különféle franchise-okból. Viszont ami utána jött, az volt a valódi videojátékos álom, az 56 harcost felvonultató folytatás, a Marvel vs. Capcom 2: New Age of Heroes.
Ennek a játéknak van a legkirályabb karakterválasztó zenéje a mai napig (megelőzve a fülbemászó Tekken 3 konzolverziós dallamokat). A több tucatnyi hőst kipróbálgatni akár egyszer is sok időt vesz el, pláne megtalálni az álomcsapatunkat. A hősök egy jelentős része szerepelt az előző 5 címben, de egy csomó új arcot hozott be a New Age of Heroes, és rendesen merítettek azzal a bizonyos hálóval az alkotók. A zseniális 3v3 felállású harcok, hyper és tagtámadások rendesen feldobták a játékmenetet. Néha követni is nehéz az eseményeket, annyi villódzás van a képernyőn, a hősök légi csatába bocsátkoznak, ez egy verekedősjáték-őrültnek a Kánaán volt a maga idejében, de mai napig jól játszható. Hiába a modernebb epizódjai, szerintem ez a rajzolt, arcade klasszikus maradandóbb, mint mondjuk a rosszul öregedett (grafikailag főleg) 3. rész.
Rengeteg beállítás eszközölhető minden elérhető játékban külön-külön. Így testre szabható a nehézség (néhol a legalacsonyabb is tartogat kihívást), a menetek száma, egyes címeknél pedig automata védekezést vehetünk igénybe, így bárki érvényesülhet a csaló gép ellen. Egy gyors mentés/visszatöltés is helyet kapott, ami egyes főellenségharcoknál (az utolsó ellenfelek nem túl barátiak) elkelhet.
Utoljára hagytam azt a programot, ami miatt belevágtam az egész kollekció tesztelésébe. Ez a The Punisher, avagy a Marvel képregényekből ismert Megtorló beat ’em up feldolgozása. Mindig is tüskeként maradt meg bennem, hogy gyerekként Sega Mega Drive konzolon nem sikerült végigjátszani. Az okára már nem emlékszem, de képek az alkotásból élénken éltek bennem a mai napig, egyes ellenfelektől egyenesen féltem, annyira groteszkek voltak (olyan Robotzsaru utánérzés). Ebben a játékban is beállítható a nehézség, a folytatási lehetőségek száma, bónusz életek kritériuma stb.
A kalandot lehet ketten is tolni, ilyenkor a második játékos Nick Fury, a SHIELD igazgatójának bőrébe bújhat (ez az eredeti képregényes Fury, nem az Ultimate Univerzumból érkező, Samuel L. Jackson forma). Nem is értem miért nem jelent meg idáig ez stuff, hiszen egy baromi élvezetes kis haladós bunyó. Nyúlfarknyi játékidővel rendelkezik, 6 pályán verhetjük szét intenzíven az alvilági vezér drogbirodalmát. Az alap verőembereken és bűnözőkön túl megjelennek nindzsanők és fura, robotikus testtel megáldott humanoid gyilkológépek is. Néhány karaktermodell enyhén groteszk, kíváncsi vagyok, hogyan pattant ki a fejekből annak idején.
Sajnos a Marvel univerzumból csak egy ismertebb rosszarcú képviselteti magát, de remek bossharcot nyomhatunk vele. Amikor fegyverrel támadnak ránk, akkor Frank és Nick is előveszi a mordályát, rendesen szitává lőhetjük a tagokat. Az átvezető képsorokban is képregényhű dolgokat láthatunk, ebből a játékból elviseltem volna még többet. A pályák is jók, rengeteg fegyvert vehetünk fel, tereptárgyakkal püfölhetünk.
Még egy ügyességi bónuszpálya is akad, amely inkább a kétjátékos versengésre lett kihegyezve. Antihőseink képesek gurulni is, amiből látványosan ellen támadhatnak, szórhatnak gránátot, megragadhatják az bandatagok grabancát, tudjátok, csak a klasszikus beat ’em up-os dolgok… A mozgásrepertoár egy hangyányit lehetne változatosabb, így nem ugorja meg a zseniális Final Fight szintjét, de magas minőséget képvisel, szerethető, újrajátszható kis móka.
A Marvel vs. Capcom Fighting Collection: Arcade Classics engem megvett a The Punisher kiadásával, de jó volt kipróbálgatni a többi alkotást is, főleg, hogy az X-Men igencsak a szívem csücske. Ajánlom a régi verekedős játékok kedvelőinek, illetve ha hozzám hasonlóan szeretitek a Marvelt, a Capcom karaktereit és beat ’em up-ot.
