Nehezen vitatható tény, hogy a konzolgenerációk haladásával mintha fokozatosan tűntek volna el a kísérletibb jellegű, elvontabb, újító játékok a nagyobb kiadók kínálatából, ahogy azok inkább a biztos bevételt hozó, jól bevált recepteket követő címekre és sorozatokra erősítettek. Sokak szemében a hetedik konzolgeneráció (PlayStation 3, Xbox 360, Wii) volt az utolsó, amelynek során még igen szép számmal lehetett ilyen elborult gyöngyszemekre, nem feltétlenül széles közönség számára készített, ellenben módfelett szórakoztató darabokra akadni. Ez volt Suda51 avagy Goicsi Szuda fénykora is, amikor olyan zseniális együttműködésekkel és személyes elmebajokkal ajándékozta meg a közönséget, mint a No More Heroes első két része és a Shadows of the Damned. Vagy épp az azóta A galaxis őrzői filmekkel, a legutóbbi Öngyilkos osztaggal és a Békeharcos sorozattal elhíresült, jelenleg a DC filmes univerzumáért felelős James Gunnal közösen tető alá hozott Lollipop Chainsaw.
Ez utóbbi sajnos évekkel ezelőtt lekerült a boltok polcáról, miután az ikonikus szinkronszínészek mellett (Tara Strong, Jimmy Urine, Linda Cardellini, Michael Rooker...) a készítők rengeteg licencelt zenét is felhasználtak, a szerződések lejártakor pedig a kiadók (Japánban a Kadokawa Games, nyugaton a Warner) azok megújítása helyett a forgalomból kivonás mellett döntöttek. Miután Suda51 legtöbb játéka az utóbbi időben fényesre csiszolt, multiplatform portokat kapott, a sorból kissé zavaró módon csak a Shadows of the Damned és a Lollipop Chainsaw maradtak ki – ám végül a jég megtört, a jogokat sikerült elrendezni, előbbi október végén, Halloweenre időzítve kap új kiadást, míg a Lollipop egy kissé hosszadalmas és hányattatott folyamat után szeptember 12-én került végre vissza a boltok polcaira.
A Lollipop Chainsaw szürreális rózsaszín-szivárványos-véres-belezős-zombidarálós kalandjának főhőse az épp 18. évét betöltő életvidám cheerleader, Juliet, aki amellett, hogy minden napját az amerikai pompomlányok rózsaszín álomvilágában tölti, egy nagy múltú zombivadász klán sarja is, testvéreihez és szüleihez hasonló jártassággal mind a legkülönbözőbb brutális fegyvernemek, mind a fekete mágia használatában. Miután iskolájának egy elborult tanulója pont Juliet születésnapján dönt úgy, hogy átszakítja a határt a Föld és a Sötét Dimenzió között, mérgező gázokat elszabadítva ezzel, amelyek az iskola és a város jelentős részét zombikká változtatják, Julieten a sor, hogy hűséges láncfűrészével, és lenyakazott, ám mágiával életben tartott barátjának fejével az övén lemészárolja a hordát és elhárítsa az apokalipszist.
Bár a Lollipop Chainsaw volt a Grasshopper Games legsikeresebb játéka, amely az eredeti megjelenésekor legalább egy villanásig felkerült a legtöbb játékos radarjára – szó szerint, miután a játék megjelenésekor kialakult egy kis botrány is annak köszönhetően, hogy a cosplayerlegenda Jessica Nigri Juliet kosztümje a PAX East rendezvény szervezői szerint annyira kevés dolgot bízott a képzeletre, hogy emiatt kitiltották onnan. Ám a játék értékelései nem voltak kimondottan pozitívak. Sokan kifogásolták a játékmenet lassabb tempóját, az egyenetlen nehézségi szintet, az irányítás és a kamerakezelés nehézkes, elvárthoz képest kevésbé reszponzív jellegét, és hogy az audiovizuális mámor sajnos nem mindig volt összhangban az időről időre leülő játékmenettel.
Itt kerül be a képbe a most megjelent RePOP kiadás, amellyel a Dragami Games felskálázott és némileg lecsiszolt grafikával, a problémás, licencelt zenék eltávolításával és egy rakás újítással az aktuális konzolokra és PC-re szabadította a zombis őrületet. A csomag egyik bónusza a címbeli, alternatív RePOP mód, amely az eredeti változat gore effektjeit, lefejezéseit lecseréli némileg közönség- és streamingbarátabb színes, villogó pop effektekre (bár a közönséget ismerve nem hinném, hogy sokan emiatt szerzik majd be). Emellett választható az Original Mode is – amely azonban közel sem maradt érintetlen. Jelentős változtatások érték az eredeti változat problémásabb elemeit, mint a kamerakezelést, a mozgás és a kombók sebességét, kezelhetőségét, a boltban elérhető fejlesztések megszerzésének tempóját, a játékosok által indokolatlanul nehéznek, frusztrálónak ítélt részeket. A remaster gyakorlatilag megadta a játéknak azt az alapos toldozást-foltozást, amire eredeti megjelenése után is égető szüksége lett volna.
Az eredmény pedig – kissé vegyes. Be kell vallanom, bár szemeztem vele, anno nem tudtam beszerezni a Lollipop Chainsaw eredeti változatát mielőtt az megvásárolhatatlanná vált, így összehasonlítási alapom azzal nincs, a remastert kizárólag saját erényei, jelenlegi állapota alapján tudom megítélni. A probléma az időről időre leülő humorral, monotonabbá vagy frusztrálóbbá váló pályaszegmensekkel sajnos továbbra is jelen van, Juliet és a kamera irányítása pedig bár valószínűleg jobb, mint az eredeti változatban volt, de túlzások nélkül állítom, hogy még mindig kissé kényelmetlennek és furának, késleltetettnek érződött, különösen olyan alkalmakkor, amikor egy nagyobb zombitömeg sűrűjében kellett osztanom az áldást. Ha ez a javított, felturbózott változat, nem biztos, hogy szeretném tudni, milyen lehetett az eredeti...
A véres zombikaszabolás egyébként szórakoztató, a történet komplett elmebaj, a hanganyag új darabjai bár nyilván nem helyettesítik a licencelt számokat, de nem rosszak – illetve ne ringassuk magunkat tévhitbe, PC-n valószínűleg csak idő kérdése, mikor készül el a mod, amely helyreállítja az eredeti zenéket. Ám hiába tölt el örömmel a puszta tény, hogy végre ez a játék is megmenekült és fennmaradt az utókor számára, hogy végre pótolhattam a kihagyását, nagy valószínűséggel hozzáférhetőbb, mint valaha, a burok alatt (főleg a grafikákon, textúrákon, pályadizájnon) nagyon könnyen tetten érhető, hogy egy több mint 10 éves, eredeti megjelenésekor sem kifejezetten problémamentes játékról van szó. A remasterrel kapcsolatban pedig bár dicséretes, hogy ezúttal nemhogy elcsúsztatták, hanem egyenesen előbbre hozták a megjelenését, egy kis csiszolást még elviselt volna – a tesztelés során előfordult pár indokolatlan fps-zuhanás, de még két olyan durva crash is, amelyből csak hard resettel tudtam visszahozni a gépemet.
Mindent összevetve tehát a Lollipop Chainsaw RePOP hozta az elvárható minimumot: visszatette a boltok polcaira a Suda51 klasszikusát, javította annak pár égbekiáltó problémáját, így akár pótolni akarja valaki, akár újrajátszani, akár az eredeti változatnál egy ponton elfogyott a türelme, a lehetőség adott. De egy részem valahol többet várt mind magától a játéktól, mind a felújítástól: lehetett volna még mit alakítani és frissíteni ahhoz, hogy egy időtállóbb, problémamentesebb változat kerüljön a polcokra.
